Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

latos története. Kassa 1917 25-26), ahol az új rendet különösen kedvelő Árpádházi királyok bőkezű támogatá­sával a rendház rohamos fejlődésnek indult. Nem kétséges, hogy az eszter­gomi és budai kolostorok is részesül­tek a királyi kegy 'bőkezű juttatásai­ban, de valószínűtlen, sőt kizártnak mondható, hogy ez utóbbiak 1235-ben az elmélyedő, tudományos élet szük­ségleteit úgy tudták volna szolgálni, mint a fehérvári kolostor. Hogy lehe­tett volna — csak például — oly gaz­dag könyvtáruk, mint amannak, mikor 8—10 esztendővel később rakták le csak alapját. Nem is kételkedik Fe­hérvár jelentőségében és elsőbbségé­ben senki sem. Mindössze annyit je­gyeztünk meg, hogy egyesek, felre­magyarázván a tényeket, Székesfe­hérvár helyett Gyulafehérvárott kere­sik azt a kolostort, amely Juliánuszt magáénak vallhatta. Ezzel azonban csak röviden utalunk arra, hogy míg Székesfehérvár kolostorát Magyaror­szági Pál valószínűleg még 1221-ben alapította, a gyulafehérvári kolostorról fennmaradt okmányaink csak az 1290—1300. évekből emlékeznek meg (I. m. 40. o.). Tehát minden bizony­nyal jóval későbbi alapítású. Egyál­talán : Erdély déli részén telepített domonkos kolostorainkról csak oly késői okmányokat tudunk felmutatni, hogy valószínű, ezt az országrészt a rend csak a tatárjárás utáni restau­rációs korszakban, sőt csak a köz­viszonyok helyreállta után népesítette be tagjaival." (Dr. Bendefy László : Az ismeretlen Juliánusz. Budapest 1936, 9-10. o.) M. A. Liszt Ferenc és Székesfehérvár. A Székesfehérvári Szemle 1935. évi III —IV. számában egy egykorú új­ságcikk réven ismertettük a nagy ze­neköltő első kapcsolatát városunkkal. Bécsi hangversenyén 1822-ben egy fehérvári származású hangverseny­énekesnővel : Unger Karolinnal sze­repelt együtt, aki később Olaszor­szágba ment férjhez. Harsányi Kál­mán Liszt regényében intimebb ér­zelmi szálakkal is fűzi egybe a mű­vészt fehérvári származású hangver­senytársnőjével. Ez az esetleges kö­rülmény azonban még nem ad felha­talmazást arra, hogy Liszt Ferencnek Fehérvárhoz való kapcsolatára igényt tartsunk. Fontosabbak azok az adatok, amelyeket Schwarzbach Flóra zongo­raművésznő szíves jóvoltából rendel­kezésemre bocsátott. Herman László győri zeneiskolai igasgató ez év ele­jén ugyanis hozzája fordult, hogy fenti körülményre vonatkozólag, nemkülön­ben Lisztnek 1865. év szeptember 10-én Fehérváron keresztül Rómába való utaztában az itten lefolyt ünnep­ségről némi felvilágosítást nyújtson. A pályaudvaron Gebauer Izidor ciszt. tanár köszöntötte a művészt, akit ba­rátja és tanítványa Reményi is elkí­sért eddig. Itt vettek egymástól érzé­keny búcsút és a művész az Örök város felé vette útját. Sajnos, ezidő­ben városunknak még nem volt napi­lapja, így az akkori eseményeket nem rögzítették le, ezért csak családi fel­jegyzések adhatnának róla némi fel világosítást. Gebauer beszédét a hely­beli cisztercita rendház naplójában is kerestem, de hiába. Ennek kapcsán felvetődött az a hagyomány is, hogy Liszt Ferenc a nyolcvanas években Fehérvárott hangversenyezett volna. A hangversenyről magáról nagyon ellentétes adatok forognak közszájon. Schwarzbach Flóra őnagysága lelki­ismeretes utánjárására Somsichnak Lisztről szól életrajzában találta meg az első biztos adatot, mely szerint Liszt Ferenc 1883 február második felében pár napot töltött a püspöki pa­lotában. Ezidőben látták is őt, ami­kor a székesegyházat megnézte. Ismét sajnálattal kell lerögzítenem, hogy városunk nélkülözi a legnagyobb múlt századvégi helyi lapnak a „Székesfe­hérvár és Vidéké"-nek teljes példá­nyát. A Múzeum csupán 1896-tól bír­ja végig a teljes példányokat, pedig sokszor nagy szükség volna reájuk, igy ismét nélkülöznünk kellett az egy­korú híradást. Végre Verebi Végh Endre földbirtokos értesítette Schwarz­bach Flórát Liszt Ferencnek 1883-ban Fehérváron tett látogatásáról A nagy magyar zeneművész esze­rint egy unokahugának látogatására készült, aki Saar nevű, akkor Fehér­váron állomásozó dzsidás őrnagy fe­lesége volt. Liszt ekkor felkérte Ve­- 39 -

Next

/
Thumbnails
Contents