Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

kitűznie, hogy az anyákat ismét szoptatásra bírja. A mesterséges csecsemőtáplálás divatja csakhamar meghódította a provinciákat is, igazolják ezt a nagyobb római telepeken majd mindenütt fellelhető szopóedénykék. Orvosi jelentőséget tulajdonítanak az amulettként viselt phallus-nak is, a miből néhány csontpéldány szintén van a múzeum raktárában. A gonosz pillantásnak hatását, a szemmelverést megakadályozó jelentőséget tulajdonítottak neki, amit gyakran nevetséges és fantasztikus díszítésekkel is szoktak fokozni (I. m. 30—31. 1.). A bronzeszközök között néhány a mai szondának megfelelő orvosi műszerünk van, melyek a hozzájuk hasonló stílusoktól abban különböznek, hogy egyik végük hosszúkás kanálkában végződik, a másik pedig duzzadt A kerek alakú kanálkában végződő, hegyes nyelű eszközök gyógyszer- és kenőcskanalak voltak Az idegen testnek a fülből, köveknek a hugycsőből való eltávolítására fülkanalat használtak. Ilyen is van muzeumunkban. A 7*8 cm. hosszú bronzpálcika kanálkája csavart nyélben folytatódik, majd lándzsaalakban kiszélesedik (Lt. sz. 1153.) M. A. Kecskemét város nemes cselekedete. Kecskemét városa nemes és a baráti szeretetnek a legnagyobb elismerésre méltó jelét adta akkor, amidőn múzeumának előterjesztésére elhatározta, hogy az irodalomban második igari lelet nevén szereplő, arany ékszerekből, díszekből álló avar fejedelmi sírleletet, mely a kecskeméti múzeum birtokában volt, a Szent-István centenáriumra való tekintettel örök letétként átengedi Szent István városának, Székesfehérvárnak. Kecskemét városa e magas kulturális érzékéről tanúskodó tényével azt a tudományos és muzeális célt kívánta szolgálni, hogy az ilyen fontos leleteknek abban a múzeumban a helye, melynek hatáskörébe a kérdéses lelőhely tartozik és az összetartozó leletek ne szétszórtan, hanem egy helyütt legyenek találhatók. A székesfehérvári múzeum Kecskemét városának és múzeumának e nagylelkű tényét a legnagyobb hálával viszonozza és most már csak az az óhaja, bár az első igari lelet is, mely a Magy. Tört. Múzeum tulajdona, valami méltányos megoldással szintén ide kerülne. M. A. A Magyar Nemzeti Múzeum által átengedett faragványok. Hogy a kiásott bazilikái romok mellett létesítendő kőtár minél teljesebb legyen, Székesfehérvár kérte, hogy az innen Budapestre került bazilikái faragványok adassanak vissza Fehérvárnak. A M. N. Múzeum Igazgató-Tanácsa a kérelmet méltányol va tekintettel 1938-as Szent-István centenáriumra 314/1936. sz. alatt értesítette a várost, hogy ideiglenes letétként a következő faragványokat engedi át: 1) Szent István koporsója (Magy. Műv. 1930,377-79.1), 2) hattyús pillérfő (U. o. 401. 1.), 3) főangyalt ábrázoló sarokkő (U. o. 399. I.), 4) disznót ábrázoló kőfaragvány (Ú. o. 408. 1.), 5) griffes zárókő (U. о 408. 1.), 6) Nagy Lajos címeres köve vörös márványból ,(Henszl mann I : Székesfehérvári Asatások177. 1.), 7) vörösmárvány padozattöredék, 8) levéltöredék kőből aranyozás nyomaival, 9) liliomalakú kőtöredék, 10) 6 db. mészkőrög mozaikszemekkel. A kövek megszerzését a Muzeumegyesület készítette elő és intézte azok leszállítását is. A köveket végleges elhelyezésig a múzeum raktározta M. A. juliánusz és Székesfehérvár. Juliánusz, Szent-Domonkosrendí szerzetes, a legelső magyar ázsiakutató (1235-38.) legújabb életrajza (Dr. Bendefy László ; Az ismeretlen Juliánusz, Budapest, 1936) arra kérdésre : Magyarország melyik kolostorához tartozott Juliánusz, a következőleg felel. „Bátran felelhetjük : mint állandó lakos, egyikhez sem, de valószínű, hogy a legszorosabb kapcsok a székesfehérvári kolostorhoz fűzték. Ezt a feltevést a következő okok teszik valószínűvé. A betelepedő domonkosrend legelső kolostora az ősi királyi és koronázó fővárosban, Székesfehérvárott létesült. (Pfeiffer M : A Domonkosrend magyar zárdáinak váz- 38 -