Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)
Adatok a Velencei-tóvidék madártani viszonyainak ismeretéhez. {Madárkataszter.) Az egyik a fejérmegyei kenessél Kenessey László, aki Károly János: ,,Fehérvármegye története" című hatalmas munkájának a Velencei-tóra vonatkozó madártani leírását állította össze. Mivel adatainál nem mindig alkalmazott kritikát, leírása szakszempontból veszít értékéből. így például szerinte a „gojzer" fészkel a tó környékén, mert júniusban „vezetgeti fiait." Ez a közvetett bizonyíték azonban nem állja ki a tudományos kritikát. A nagy póling (Numenius arquatus. L.) hazánkban való fészkelésének első tudományos bebizonyítása a másik fejérmegyei kutatónak, Radetzky Dezsőnek sikerült a fejérmegyei Sárréten 1928-ban. Szintén sokat foglalkozott a Velencei-tóvidékkel. Az a 30 esztendő, amelyet a tónak áldozott, annak jelenlegi legjobb ismerőjévé tette. Az ő érdeme, hogy a Magyar Ornithologusok Szövetsége madártani megfigyelőállomást létesített Dinnyésen, a tó madáréletének gyújtópontjában. Innen végezte ujabb megfigyeléseit, amelyek a madárállományban beálló változásokra és az oologiai viszonyokra vonatkoznak. Az ő gondolata volt, hogy a jelenlegi magyar madárállományt madárkataszterekben kell feldolgozni, amelyet a Velencei-tóvidék esetében útmutatásai alapján, kutatásaiban 15 év óta társa — szerény személyem — közöl ennek a dolgozatnak alakjában. A tó ornitológiai irányú történetéhez tartoznak még a Magyar Királyi Madártani Intézet és a Magyar Ornithologusok Szövetsége munkatársainak, valamint a különféle nemzetek tudós képviselőinek kiszállásai és gyűjtései. Mindezen kutatások alapján a múltban néhány fontos faunisztikai, fenologiai és oologiai probléma is eldőlt a Velencei-tóvidéken. Hogy néhány esetet kiragadjak: a káspi csér (Sterna caspia. Pali) egyetlen magyarországi példányát itt lőtték 188Q ápr. 28-án. Itt találták meg a a kékcsőrű réce (Erismatura leucocephala. Scop.) és a csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus aquaticus. Gm.) első magyar fészekaljait is. Áttérve a tó jelenlegi madártani viszonyainak ismertetésére, előzőleg bemutatom azt az általános felosztást, amely megfelel a természeti viszonyoknak és a tóra vonatkozó további ornitológiai kutatások módszeres egységeiül szolgálhat. Eszerint a Velencei-tóvidék fogalma alá a következő hármas élettér-egység tartozik: 1) maga a tulajdonképeni tó, 2) a Nádastó, vagy ,,alsó förtő íe , amellyel a Velencei-tó 1861 előtt még összefüggésben volt, 3) a tavat az északkeleti oldal kivételével körülölelő rétségek. Ez a hármas tagolás önként adódik a térszin, a növényzet és a faunák jellegének különbözőségéből. A térszin szempontjából ugyanis három nivót lehet megkülönböztetni: a tó körüli rétségek szintjét, amely délen kapcsolódik a Nádas-tó medre - 75 -
