Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Érdekességek városunk múltjából. A város polgárjoga a mohácsi vész előtt az adófizetési és városvédelmezési kötelezettségen kívül alig tartalmazott más terhet, ellenben széleskörű mentességet foglalt magában, mint pl. mentesség a harmincad alól, a helypénz, a hid- és révvám alól, stb. A törökhódoltság utáni súlyos gazdasági viszonyok következtében már több terhet kellett a polgárnak is viselnie, de még mindig nagy különbség maradt a polgár és a város más lakójának jogállása között. — Csak neki volt aktív és passzív választójoga, ő viselhetett tisztséget, ő űzhetett ipart és kereskedést, az ő ingatlanait tekintették polgári javaknak, stb. stb. Ahhoz, hogy valaki polgárjogot szerezhessen, római katolikus vallásúnak kellett lennie, feddhetlen előélettel kellett bírnia, a 24-ik életévét be kellett töltenie, polgári birtokkal, házzal, földekkel kellett rendelkeznie, a leginkább 4 forintot kitevő taksát meg kellett fizetnie és esküt tenni tartozott, amelyben a királynak hódolatot, a hazának hűséget, a főbírónak engedelmességet kellett fogadnia, egyúttal köteleznie kellett magát a városi terhek viselésére is és csak azután állították ki részére a díszes polgárlevelet. — Csak az nyerhetett polgárjogot, akit mind a belső mind a külső tanács közös akarattal arra méltónak talált. — Megtörtént, hogy a folyamodónak nem adtak polgárjogot annak dacára, hogy előkelő protektorokat mozgatott meg ügyében, így pl. 1746-ban elutasították Aposztolovics budai szűcsmester polgárjog elnyerése iránti kérelmét is, akit maga Grassalkovich herceg, királyi személynök támogatott. — Ha utód nélkül halt el a polgár, ingó és ingatlan javai a városra, mint nemesjogú testületre szállottak át. Ezek után néhány, feledésbe merült érdekességet óhajtok ismertetni. A város belső tanácsa 1693-ban, tehát nem sokkal a törökhódoltság alóli felszabadulás után kérelmet intézett XII. Ince pápához, aminek rövid kivonata a következő: »A Lipót császár diadalmas fegyverei által visszafoglalt városnak régi Szent királyaink koronázó és temetkező helyének hatósága és lakossága alázattal borulnak Szentséged lábai elé és kérik, hogy Barnabeisz János Bódogot fehérvári préposti méltóságában megerősíteni kegyeskedjék, aki a Szent István által Szűz Mária tiszteletére emelt koronázó és most romjaiban heverő, valaha fényes bazilikát újjáépíteni szándékozik, hogy ezáltal Isten dicsősége növekedjék és a város boldogemlékű elődeinkhez méltóan, újra felvirágozzék.« A kérelem, aminek előterjesztésében többek között Vörös Pál főbíró, Bende János, Paragh Angrás, Meszeli András, Albert Benedek, Hég János és Erdéli György belsőtanácsbéliek, tehát magyarok vettek részt, ugy látszik, kedvező eredménnyel járt, — 67 -