Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

dr. Csitáry G. Emil. mert 7 év múlva Barnabeisz már mint fehérvári prépost fordul­hatott a régi birtokjogot igazoló bizottsághoz, kérve a fehérvári prépostokat régi jogon megillető tized átengedését. Kérelmében bejelentette azt, hogy amennyiben megkapja a tizedet, kötelezi magát a bazilika felépítésére, sőt a királyi kamarának is pénzt juttat a fegyvertár építésére. Sajnos — azonban — kérelmének nem lett eredménye, holott, ha annakidején felépítették volna a romokban levő bazilikát, legalább anyagának széthordása és megsemmisülése akadályoztatott volna meg. Sélyei Nagy Ignác fehérvári püspök is megkiséreite a királyi helytartótanácshoz 1777-ben beadott kérvénye utján Mária Terézia királynőt arra kérni, hogy a bazilika pusztulással és összedüléssel fenyegető megmaradt részét, mint »a nemzet szentséges kincsét« őriztesse meg, azonban a város mérhetetlen kárára ez a kérelem is ered­ménytelen maradt. Azt is elmondhatom, hogy csekélységen múlott, hogy a Szent Jobbot nem Székesfehérvár kapta meg Mária Terézia ki­rálynőtől. Stiftéi János a város bécsi ágense — az ágensekről később beszélni fogok — 1771. augusztus 9-én értesítette a bel­ső tanácsot, hogy Bajzáth püspök Szent István Jobbjával július 15-én indult el Budára, a belső tanács levelét pedig július 20-án, tehát már későn kapta mep, mégis Őfelségének »előterjesztetett és tetszett is neki uraságtoknak Szent István iránti tisztelete és buzgósága, de már nem akarja megváltoztatni a Felség azokat az ünnepélyes intézkedéseket, amelyeket a Szent Jobbra vonatko­zólag már ezideig tett stb., stb.« A levél többi része pedig azt bizonyítja, hogy a fehérvári bazilika romjai között már 1771-ben kutatott a belső tanács Szent Imre herceg holtteste után. Stiftéi János ugyanis a következőket írja: »Ami Szent Imre herceg tes­tét illeti, nem kételkedek abban, hog Őfelsége azt uraságtoknak átengedi, ha szerencséjük lesz a szent testnek megtalálásában, mert méltó és igazságos, hogy aki érzi a terhet, érezze az előnyt is és aki nappal és éjjeli fáradozásaikkal és költségeikkel mun­kálkodtak együtt a szent herceg testének ujrafelkutatásában, ugyanazok annak vigasztalását is érezzék«. — Sajnos azonban sem az akkori, sem a későbbi kutatások nem jártak az annyira óhajtott eredménnyel. Amint az előadottakból kitűnik, a város a felsőbb hatósá­goknál elintézésre váró ügyeit ágensekkel sürgettette, vagy köz­benjárásával intéztette el. Erre a módszerre már a XVII. század­ban nagy szüksége volt, amikor a bécsi kancelláriánál ki kellett harcolnia a kiváltságos jogait biztosító, illetve megerősítő ki­váltságlevelét. — Ettől az időtől kezdve állandóan van a vá­rosnak ágense, aki évente 100—150 forint tiszteletdíjat élvezett, sőt azonfelül diskrétió címén minden esztendőben ajándékokat is - 68 -

Next

/
Thumbnails
Contents