Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Érdekességek városunk múltjából. a külső tanács valamely ügyben a belső tanácshoz akart fordulni, a kérelmet vagy javaslatot két külsőtanácsbéli kíséretében neki kellett átadnia. Mivel a belső tanács, — amint mondottam — minden korlátozás nélkül, a legjobb belátása szerint határozott, a szószóló érthetőleg igyekezett a külső tanács álláspontját a legékesszólóbban kifejteni és a meggyőzés minden eszközét igénybe venni, hogy a belső tanácsot megfelelő határozathozatalra tudja bírni. Mert ez esetben tekintélye és pozíciója a külső tanács és a választott polgárok körében természetszerűleg nőtt. Ezért hívták a szószólót egyes helyeken „hivatalos szónoknak is. A német eredetű és rendkívül érdekes feladatkörrel bíró szószólói állás csak 1848-ban szűnt meg, tehát amint láthatjuk, jó ideig a polgármesteri állás mellett is fennállott. Abban az időben tehát közigazgatási szervezetünk közeledett azon külföldi államok hasonló szervezetéhez, ahol a polgármesteri állás teendőit két részre osztottan, részben a hivatásos tisztviselő: mint közigazgatási vezető, részben a polgárság sorából választott, inkább csak reprezentációs feladatokat ellátó polgármester látja el. A választott polgárság a mai törvényhatósági bizottságnak felelt meg. Létszáma az idők folyamán változást mutat, de a XVIII. század közepe táján a 60-as létszám állandósult, ezért „hatvanosok" néven is szerepeltek. — Mandátumuk leteltekor az új választás előtt a főbíró, a belső és külső tanács közösen válogatták ki a hatvanasok közé beválasztani gondolt polgárokat. Egészen természetes, hogy az akkori idők rendelkezésre álló eszközeivel igyekeztek is azután a kiválasztottak megválasztását irányítani és minden erővel biztosítani. Általában elmondható, hogy a választott polgárság gyűlésein csak javasolt, a belső tanács pedig végérvényesen döntött. A rendelkezésre álló adatok kétségtelenül igazolják, hogy a választott polgárság csak egyszerű eszköze volt a mindenkori belső tanácsnak. Abban a rendelkezőt és parancsolóját látta, tehát eléje alázatos formában, esedező stílusban járult, holott a számában s tekintélyében rejlő erejénél fogva tulajdonképen irányítania és ellenőriznie kellett volna annak működését. Csodálható-e tehát, hogy a választott polgárok időközönkint előterjesztett sérelmei nem igen nyertek orvoslást. Ennek igazolására kivonatosan bemutatom a választott polgárságnak azt a kérelmét, amelyet 1745-ben nyújtott be a belső tanácshoz, több ügy elintézését és sérelmek megszüntetését kérve. Az egyes kérelmek után ismertetem a belső tanács válaszát, természetszerűleg — ahol szükséges — a mai nyelvre átültetve. - 65 -