Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

dr. Csitáry G. Emil. Először kivánja a község, hogy a választott 60 purgerség teljesszámú legyen, mert némelyek elhaltak. — Válasz: Ez a pont megáll. (Arranézve azonban már nem adtak választ, hogy mikor és milyen módon kivannak intézkedni.) Másodszor: Minthogy a purgerség már azelőtt is ismerni óhajtotta a privilégiumot és a nemes magisztrátus (vagyis a belső tanács) néhányszor kijelentette, hogy azt ismertetni fogja, azonban ez mindezideig nem történt meg, ezért tudni óhajtaná a purgerség, hogy mit is foglal magában a privilégium. — Válasz: A magisztrátus kivonatosan kivánja közölni csupán a privilégiumnak a purgerségre vonatkozó részét. Harmadszor: Minthogy közös szavazattal megválasztottuk a bíró uramat, azért azt kívánjuk, hogy az árvák kasszájának kezeléséről számadást adva, — mondjon le.'— Válasz: A bíró úr maga is azon van, hogy attól mielőbb megválhasson. Negyedszer: Vásárhelyi Pál nótárius tanácsossá választatott, azért óhajtja a purgerség, hogy a nótáriusi hivatalt tegye le. Válasz : Nincs ok arra, hogy letegye a nótáriusságot, mivel több királyi városnál is bevett szokás azt megtartani. Ötödször: Dalmata József (ügyész volt) uramtól is, mivel a vármegyénél is van hivatala, kivánja a purgerség, hogy valamelyik hivataláról mondjon le. Válasz: Más városoknál is találtatnak vármegyebeli szubjektumok és mivel a felséges komissió is aprobálta, ratifikáltatik. Apróbb sérelmek élőterjesztése után, kilencedszer: A patikabeli medicináknak tapasztaljuk fölöttébbvaló drágaságát, azért a tekintetes, nemes magisztrátus ne terheltessék avvégett hasznos diszpozíciót tenni. Válasz: A patika dolgát vizsgálni fogjuk s ha valakit ez alatt sérelem ér, tegyen panaszt. Tizedszer: Miként más városokban szokásos, itt is szükségesnek tartja a purgerség, hogy mind a malmokhoz, mind a téglakemencékhez gazda rendeltessék, aki gondot viseljen mind a vételre, mind az eladásra és számot adjon mindenről a kamarásnak. — Válasz: Mivel kamarás uram kevés fizetésért eddig is dicséretesen végbevitte ezeket, nem szükséges a haszontalan költségeket szaporítani, ezért megmarad az eddig való gyakorlat. Kétségtelen tehát, hogy a választott polgárság teljesen tehetetlen volt a minden rendelkezési jogot magának megszerző belső tanáccsal szemben. A régi közigazgatási szervezet vázlatos megrajzolása során hangsúlyozottan ki kell emelnem, hogy Székesfehérvár lakosságának csak igen csekély része bírt polgárjoggal. 1828-ban pl. 6176 férfi lakost írtak össze a városban s ezek közűHcsak 930, tehát kb. 15% volt polgár, míg a többi adófizető, zsellér és szolga néven tartatott nyilván. _ 66 -