Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

dr. Csitáry G. Emil. ság sokszor megkísérelte, ezen a helyzeten a XIX. század első évtizedéig nem sikerűit változtatnia. — Olykor vallási ügyekben is intézkedett, pl. kötelezővé tette a vasár- és ünnepnapokon a templombajárást, közimákat rendelt el az elemi csapások és járványos betegségek elhárítására. Székesfehérvár testületi nemességgel bírt s így képviseltethette magát Fejér vármegye rendéinek gyűlésein. — A képviseltetésről ugyancsak a belső tanács gondoskodott és rendszerint két tagját küldötte ki a megyei kis és közgyűlésekre. — Ő állította össze az országgyűlési követek számára a gravaminális pontokat és látta el a követeket utasítással is. Igyekezett a legtöbb ügyben azonnal intézkedni, ezért ha valamely ügyben helyszíni szemle tartása vált szükségessé, azt azonnali hatállyal rendelte el s a kiküldöttek visszaérkezéséig együtt maradt. Minden ülése két részből állott: nyilvános és zárt ülésből. Amíg az ülés nyilvános volt, azon bárki részt vehetett, sőt a fontosabb ügyek tárgyalására meghívták a külső tanácsot, esetleg a választott polgárságot is. Az is előfordult, hogy az olyan tekintélyesebb és teljesen független polgárok véleményét is meghallgatták, akik egyik szervnek sem voltak tagjai. — Nyilvános ülést követő zárt ülésen azonban csak a belső tanácsbéliek vehettek részt, és arról semminek sem volt szabad kiszivárognia. — A hivatalos titkot tehát szigorúan megőrizték, s annak megszegőjét példásan megbüntették. — így történt ez 1690-ben is, április 7-én, amikor Újvári Péter szenátor azért, mert a zárt ülésen történtekről valamit elbeszélt, nyilvánosan megfosztották tisztségétől. — A belső tanács széleskörű hatalmának teljes tudatában gyakran igen erélyesen intézkedett, így pl. 1732-ben felhívta Gróf Czirákyt, hogy a Fehérváron levő düledező házát vagy adja el, vagy építtesse fel. Mivel a gróf nem adott választ, a belső tanács elrendelte a ház hatósági lebontását s e határozatának meglepő gyorsasággal érvényt is szerzett. A külső tanács tagjainak száma az ügyrend értelmében megegyezett a belső tanács tagjainak számával és tagjait assessor (székülő, ülnök) névvel is emlegetik az egykori irások. A külső és belső tanács — legtöbb esetben — üzenetváltás formájában érintkezett egymással. Az üzenetet a külső tanács vezetője, a szószóló vagy „Vormunder" adta át, aki tehát mintegy összekötő tisztséget viselt a két tanács között. A szószólót a külső tanács hosszú időn át a maga kebeléből, egyedül választotta, de 1733-ban a választott polgárság protestált ez ellen s ettől kezdve ezt a szervet is bevonták a választásba. A szószólónak külön instrukciója volt, amelyben működési köre meg volt szabva. E szerint, — legfőbb kötelességeként — ha - 64 —