Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

évf. 209. s köv. 11.) Mindig nevetségesnek tartottam u. i. azt, hogy valaki régészember a más területébe kaszáljon, holott nincs olyan régészeti intézményünk, mely saját feladatainak hiánytalan elvégzésére elegendő anyagi erővel és tudományos személyzettel birna. Semmi józan értelme tehát annak, hogy másnak feladatkörébe avatkozzék. Minthogy ezt hirdetem, nyilvánvaló, hogy igy is gyakorlom. Még személyes okom sem lehetne az ettől való eltérésre. Mi történt tehát Kisapostagon ? Az, hogy tanársegédem a szomszédban töltötte nyári szabadságát. Séta közben látta, hogy a gyerekek régiségekkel játszadoznak. Ezen a nyomon indulva jutott a telephez, amiről irt is egyik levelében intézeti közvetlen fellebbvalójának, Dr. Banner Jánosnak, aki nekem is említette a dolgot. Mi felvilágosítottuk őt, hogy a terület az Ön bölcs vezetése alatt álló múzeum kutatási területéhez tartozik, s igy mi ott nem áshatunk. Ott azonban azt mondották neki, hogy Igazgató Ur már előzőleg méltóztatott ott járni, s egyetmást elvinni, a többire tehát nyilvánvalóan nem méltóztatik reflektálni. Erre, s az emlékek pusztulástól való megmentésére, fogott ő hozzá az ásatáshoz, hatósági támogaPyrker László. A neves egri érsek, ki a múlt század elején egyházi és irodalmi életben nagy szerepet játszott, tudvalevőleg Fejér megyében, BelsőLángon (Nagyláng) született 1772ben. Középiskolait városunkban a gimnáziumban végezte, majd maga is belépett a rendbe, mégpedig az alsóausztriai Lilienfeldben, ahol 1812-ben apáttá is választották. Az uralkodó később a szepesi püspökséget, 1827-ben pedig az egri érsekség vezetését bizta reá. Mint egyházfő kiváló egyéniség volt, emellett azonban művészi költő-lélek ihlette. Költeményei a német irodalom kincsévé váltak, de figyelemmel kisérte a vajúdó magyar irodalom küzdelmeit is, amit Kazinczy levelei bizonyítanak. A Vasi Szemle 1935. évi 5—6. tással és munkaerővel, tehát minden csalafintaságtól mentesen. Az eredményt publikálta, a hatósági támogatást illendően és nyilvánosan megköszönte abban a szent meggyőződésben, hogy semmi rosszat nem tett, sőt ellenkezőleg használt... Igy történt. Azt hiszem, hogy ennek az eljárásnak sem becsületességében, sem jóhiszeműségében kételkedni nem lehet. Legfeljebb túlbuzgóságot, „felesleges jócselekedetet" lehet szemére vetni... Hálásan megköszönném, ha ezeket a sorokat kegyes volna a következő alkalommal közölni, s igy a vezetésem alatt álló intézet megszabadulna attól a látszattól, hogy meg nem engedett módon, részemről mindig nevetségesnek vallott eszközökkel kivan boldogulni. Amely látszat az adott esetben csakugyan ellenünk szól. Kérem, fogadja őszinte tiszteletem nyilvánítását, mellyel maradtam Szeged, 1936 január 15. alázatos szolgája Buday Árpád egyetemi ny. r. tanár, igazgató. számában Dr. Schwartz Elemér egy kisebb cikk keretében foglalkozik a Pyrker-család származásával és kimutatja, hogy a család eredetileg Tirolból származott el, de ősei már 1582-ben Rudolf királytól nemességet nyertek, sőt nekik adományozta a vasmegyei Felsőeőr és Alsóeőr községeket. (Lib. reg 4. 264

/б8 L Orsz Lit.) Mint nemes család résztvett az országos küzdelmekben s igy került Pyrker István a hétéves háborúban Lusinszky tábornok mellé, aki később vejénél, Zichy nagylángi birtokosnál jószágkormányzóként alkalmazta. Az érsek maga nem használta a nemesi előnevet, valószínűleg féltette költői hírnevét, mert így °Iy látszata lett volna, mintha csak később tanult volna meg németül. FELJEGYZÉSEK. - 57