Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

 baracskai oltárkő és Pusztatemplom. Múlt esztendő december havában Dr. Eckhardt Sándor egyet, tanár levélben fordult muzeumunkhoz, melyben részletes felvilágosítást kért a Baracskán levő hatalmas római kőről és annak lelőkörülményeiről A kő eredetileg a mai Székesfehérvár-Budapest vasútvonaltól balra a Válivőlgybe vezető országút mentén levő Szent Iván-puszta közeléből került Baracskára. Fontosságát és mondakialakító szerepét Juhász József mutatta ki (Székesfehérvári Szemle 1934 III—IV. 75-80.) Kézai Simon szerint ugyanis ide Köveaszó (Kajászó) vidékére temették a tárnkövőlgyi csatában elesett hun vezéreket: Kévét, Bélát, és Kadocsát, „prope stratam, ubi statua est erecta lapidea." Nagy Géza 1909-ben Kajászószentpéteren járva e hűn temetőt is vizsgálat tárgyául tűzte ki és azt az u. n. Puszta templom környékére helyezte. A monda kialakulását az e vidéken letelepült kozár-bolgár törzs hűn hagyományára vezeti vissza (v.o.Jelentés a Magy. Nemz Múz. 1909 évi állapotáról Bp. 1909. 142—145. 1.) Juhász József ebben a baracskai kőben látja a krónikások „statua lapideá"-ját. A kő lelőkörülményeinek pontos meghatározása végett 1935 dec. 30-án szálltam ki. A község vezető jegyzője Kecskédi László szerint Gál Gábor baracskai gazda 1687 helyr. sz. földjéről került elő. Nevezett gazdát beidézve megtudtuk, hogy ő a Pusztatemplom és Felső Szentiván puszta közti földeket u22/

33-ban vette meg. Akkor még állott a Pusztatemplom nevű romnak egyik oldalfala 4-5 méter magasságban. Ez idő előtt kb. 1907—1909 között Csonthos Andor országgy. képv. ásatásokat folytatott a templom körül,melynek folyamán a templom szentélyén (apsisán) kívül balra 5 m. távolságban álló helyzetben előkerült az említett „statua lapidea". Akkor jobb állapotban volt, az alakok ruházata is jól kivehető volt rajta, nem volt töredezve, felirati része ép volt, de nem tulajdonítottak neki semmi fontosságot. Ledöntve tehát ott maradt, úgyhogy az idők folyamán a dombról lezúduló földtömeg ismét teljesen betemette. Az akkori ásatáskor a templom körül csontvázak is kerültek elő, sarkantyúk, kengyelvasak, középkori harci eszközök Hová kerültek, nem tudni. 'A földterület mai gazdája 1922 után szintén ásott a földjén, illetőleg köveket bányászott ki a földből. így került ismét elő 1923 körül a nevezett kő, melyet akkor könnyebb szállíthatóság céljából szét akartak fejteni. Ekkor került a közepébe a mai vájat és törték le az alját. Majd egészében kocsira rakták és házépítésre akarták felhasználni, de az elöljáróság megtudta és a Hősök-kertjébe vitette.^ A templom egyik főfala idővel kettérepedt és veszélyessé kezdett válni, amiért is egészen lebontották a romokat és ma már alapjainak egy-egy része látható csak, amint kis mértékben emelkedik ki a földből. Az alapokat körüljárva látni lehetett, hogy nemcsak öntött falalapok vannak a földben, hanem hengeralakú szép nagy oszlopdarabok és faragott, szögletes pillérrészletek is. A hely könnyen hozzáférhető, nincs bevetve, 3—4 napi kutató ásást könnyen meg lehetne kísérelni. Baracskán Vörösmarty-emlékek után is érdeklődtünk. A hagyomány szerint az Alsó Szentiván-puszta mai intézői lakásában lakott volna a költő. Esetleges felvilágosításokat a Csonthos család, Szüts Andor korh. főorvos (Balassa-Gyarmat), Hollósi Márton és Halász Gedeon (Nyék) szolgálhatnak. D. Á. A balkáni kacagógerle (Streptopelia decaocto decaocto. Triv.) Székesfehérváron. A balkáni kacagógerle ujabban nagyon foglalkoztatja búvárainkat. Abban mindannyian megegyeznek, hogy nem tévesztendő össze a nálunk kalitkában tartott kacagógerlével (Streptopelia risoria. L), mert annál valamivel nagyobb, színezete, viselkedése és hangja más. - S3 -