Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

álló alapszerű építményre bukkantak. A helyet az említett kút körül megvizsgálva megtudtam, hogy kevés viz lévén benne jobban ki akarták mélyíteni, ekkor bukkantak a fenekén kb. 8 m. mélységben hatalmas 90 cm. hosszú, 60 cm. széles, 22 cm. vastag homokkőlapokból álló összefüggő építményre. Egyik lapot kifejtve homokrétegbe jutottak, melyet részben kiemeltek és igy immár több vizet kaptak. Minthogy a primitív építményu kútban dolgozni életveszélyes volt, abbahagyták a munkát, és igy bent a kútban láthatóan még két kőlap maradt. A kövek nem terméskövek, hanem mesterségesen ki vannak faragva és igy voltak egybeillesztve. Fekvési irányuk ÉNy—DK., tehát összeesik a Kajászószentpéter- Vál — Tabajd iránnnyal, a völgy hosszanti irányává. Délnyugat felé nem terjednek, ellenben bemondás alapján északkelet felé húzódnak. Mindebből arra a megállapításra kellett jutnom, hogy itt egy régi (talán római ?) útról van szó, melynek nyoma a hagyomány száján Kajászószentpéteren is él még. Az úttest mély fekvése (8 m.) nem meglepő, mert a domboldalról lezúdoló esőviz rengeteg hordalékot hozott idővel a völgybe, úgyhogy Vál határában a régi szőlők öreg diófái ma is szinte koronáig a földben állanak. A Tabajdi-utca házai is magasan a mai úttest felett épültek és a domboldal löszpartjára támaszkodnak. A löszpartban itt is őskori telepnyomok vannak tüzpadokkal, cserépmaradványokkal, de határozott körvonalak nélkül. A látottakról jelentést tettünk a Tört. Múzeumnak és így megbízatásunknak is eleget tettünk. U.A. Régészeti leletek a Velencei tó partján. A Székesfehérvár—Budapest közti új autóút, mely a Velencei-tó déli partján húzódik végig Kápolnásnyéktől Kisvelencén, Gárdony, Agárd, Dinynyésen keresztül, majd városunk alatt az Öreghegy táján kapcsolódik bele ismét a régi budai országúiba, 1935. tavaszától épült. Munkálatai kapcsán több helyütt bevágásokat kellett létesíteni. E munkák közben majdnem az egész tó hosszában ősi kultúrák nyomait tárta fel a föld. Sajnos rendszeres régészeti kutatás nem indulhatott meg, mert muzeumunk csak későn szerzett tudomást az egyes leletekről, de így is köszönettel kell megemlékeznünk Scheller Lajos az Államépitészeti Hivatal főmérnökének előzékeny figyelméről, aki a talált tárgyakat összegyűjtötte és lelőhelyükről, valamint lelőkörülményeikről részletes felvilágosítással szolgált. Igy a Kápolnásnyék és Kisvelence közötti bevágásban nem messze a vasúti átjárótól kis agyagedényke került elő. (Lt. sz. 9841). Itt a Nemzeti Múzeum részéről künn is volt valaki és kisebb cserépdarabokat vitt fel magával Budapestre. Ugyané bevágásban tovább Kisvelence mellett eddig ismeretlen célokat szolgáló megmunkált csonttárgyakat hozott felszínre az ásó (Lt. sz. 9842-43.) Gárdony és Agárd között a kis éren túl ásott agyaggödörben szórványosan bronzkori edénykék, valamint nagyobb kelta edény töredékei vetődtek fel, nemkülönben egy római sírkőnek töredéke, melynek többi részét állítólag Agárdon egy gazda kertjében vélt felfedezni Scheller főmérnök. Ugyaninnen egy gömbszerű kőtárgyat is kapott a múzeum, melynek kerületén látható bevágás arra látszik mutatni, hogy talán háló nehezék volt. (Lt. sz. 9844-51). Legfontosabbak azonban a Dinynyésen ásott anyagkitermelő helyeken talált leletek. A vállalat mérnöke szerint csontvázak kerültek elő bronzdíszekkel, fejtől edényekkel. Egy nagyobb edény Székesfehérvár-Veszprémi utat készítő vállalat csóri szakaszának irodájából került elő, ahova egyik kubikus magával hozta Dinynyésről. Utóbbi után ítélve kelta temetőről lehet szó. Sajnos félő, hogy minden darabja elkallódott, hacsak egy próbaásatás nem fog még nyomra vezetni. (Lt. sz. 9852.) D. Á. 53 -