Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

szerű pincéket, félszereket, pajtákat vágtak. A levágott sárga löszpartban egyik-másik helyen őskori telephely nyomai látszanak, földbevájt méhkasalakú fekete földdel kitöltött üregek körvonalai. Ez a löszpart a községen is végighúzódik és a Várdomb nevű magaslattal nyer befejezést., Kajászószentpéterről Nagy Géza is említ már egy urnatemetőt. (Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1909. évi állapotáról. Bp. 1910. 145—147 1.) Ez a község északnyugati oldalán húzódó és Vargató-dülőnek nevezett fensík, ahol 12 urnafészket találtak. Az urnák bekarcolt diszítésűek párhuzamos, harántos, zeg-zugos és körszelvényes vonalakkal voltak ellátva, a hozzájuk tartozó bögrék, csészék egyszerűek és kettős, hármas vonalú pontban végződő mészbetétes díszítést mutattak. Csonthos Andor, akkori országgyűlési képviselő szállította be őket a Nemzeti Múzeumba, Feltevésem szerint azonosak a Dr. Brunner által Lovasberényben feltárt újabb leletekkel. Nagy Qéza a Várdombot tekinti a telep helyének, mely az előbbi temetőtől keletre fekszik és itt az egykori sánc maradványait véli felfedezni. Benéztem Czanik Béla ref. lelkészhez, aki maga is archeológiai gyűjtéssel foglalkozik. A tanácsteremben mészbetétes edénykéket és egy hatalmas kb. 80-90 cm. magas őskori urnát, nemkülönben római cserép ill. téglatöredékeket találtam. Az urna és az edények a Várdomb környékéről kerültek elő. Az edények mind ép állapotban, az urna meglepő teljességgel került elő. Egy teljesen ép urna Dr. Brunner Istvánhoz került innen Lovasberénybe, mások ma is benne vannak a Várdomb földjében. Egyéb leletek Dr. Tompá-hoz kerültek a Nemz. Múzeumba. A székesfehérvári múzeum is őröz ugyaninuen egy szép urnát. Czanik Béla tiszteletes úr fia a község területéről származó éremből egész szép gyűjteményt állított össze. Feltűnő sok közöttük a római érem. Ez bizonyára összefügg a Nagy Géza által fenti jelentésében (i. h. 141 1.) említett római fürdővel, melynek alapfalai a község északnyugati sarkán, közvetlen a faluba vivő dülőút mellett déli oldalon, a nyugati dombvonulat alatt terültek el. Római emlékek iránt érdeklődve a hagyomány egy római útról beszél, mely úgy látszik azonos a Juhász József által említett úttal, („A baracskai Jupiter oltárkő és Köveaszó." Szfvári Szemle 1934. III—IV. 77. 1. 6. sz. jegyzet), melynek maradványai Érdnél és Battánál ma is láthatók. Ezen út mellett a Váli-csatorna munkálatai folyamán egyik gazda telkének aljában egy hatalmas álló helyzetben lévő kőemlék került elő, melyet ki akartak emelni a földből, de ökrökkel sem tudták elmozdítani. A talaj körülötte süppedékes, nem lehetett megtekinteni, különben is újból betemetődött így csak később tavasszal, vagy nyáron lehet ismét hozzáférni. Lehet, hogy hasonló egykori útjelző kővel van dolgunk, mint a baracskai híressé vált, „statua lapidea", melyhez a hűn Kéve vezér sírját rögzítette a hagyomány (1. Juhász J. cikke). A tuláton a Veréb felé vivő út mentén és dombvonulaton viszont középkori harcieszközök, sarkantyúk és magyar pénzek kerültek elő. A részletes helyszíni szemlét a nyár elejére kilátásba helyezve folytattam utamat Vál felé. Vál különösen Pogányvár környéke a hallstatti kultúra értékes emlékeit szolgáltatta több alkalommal már muzeumunknak. A községbe érve a jegyzővel értekeztem.Őhivta fel figyelmemet a Pogányvárral szemben egy pince építése alkalmával előkerült leletekre. Kimentem az említett helyre, ahol Klucsik Pál gazda házánál rá is akadtam egy teljesen ép urnára, két hallstatti tálra és egy edényre, melyeket behoztam a múzeumba (Lt. sz. 993841). A pince az út jobb oldalán van és a gazda állítása szerint, a temető nagyobb része az úttest és az innenső part alá esik, mert nagy esők az útból mindig kimosnak edényeket és cserepeket. Ugyancsak urnatefnető van a Szabadhegy gerince táján Csontha László plébános földjében, ahol szántás alkalmával a lovak egy urnába léptek és süppedtek a földbe. Ezután a Magy. Tört. Múzeum megbízásából Halász László Tabajdiutcai portáját kerestem fel, ahol kútásásnál állítólag hatalmas kövekből - 51 -