Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Marosi Arnold. ból do-rajjorodnak ki és a csatlemez alsó részén látható erositő lemez.\ Kor tekintetében e leletek a nagylókival együtt a honfoglaló magyarság legelső emlékei közé tartoznak, melyeket még Lebediából hoztak magukkahjA szabadbattyáni érmekkel datált sirhoz hasonló sirok a kenézlői leletek között a II. sir, melyben a ló koponyánál és lószerszámon 16, az embercsontváz medencéjén 1 érem találtatott (I. Berengár: 905—924, Provencei Hugó : 926—945, és III. Lothár: 931—945, olasz királyoktól: Arch. Ert. 1914.315.sk

. a, 340—344. o.); a 37. sirban a fej alatt Rodolphe de Bourgogne (922—916) páviai ezüst érme feküdt. (Arch. Ért. 1931. 103. 1.) Csontból faragott botfej a kenézlői 30-ik sirban fordult elő (Arch. Ért. 1931. 59—60. és 70. k.) Valószínű ez is ázsiai eredetű és a korábbi steppe népek kultúrájának öröksége. A magyarországi avar sírokban gyakoriak. (Fettich N. U. o. 10^ E megállapítások azért fontosak, mert, főként a nagylóki lelet, újabb támaszai annak a felfogásnak, mely szerint honfoglaláskori leleteink két csoportra, rétegre oszthatók. Egy korábbi rétegre, melynek kultúrája, antropológiai anyaga a honfoglalást megelőző lebediai kubánvidéki állapotokat tükrözteti vissza és még erős ázsiai kapcsolatokat tüntet föl (csuklós csat, szijvég, szivalakú veretek). Ilyenek Fettich szerint (Arch. Ért. 1931.109.1.) a kenézlői, törteii, ókecskei leletek, de hozzájuk csatlakoznak a nagylóki, szabadbattyáni sirok is. A későbbi sírokban gyérülnek az efajta emlékek s fokozottabb mértékben keverednek össze a már itteni őslakóktól vagy nyugatról származó kulturelemekkel. Nagyon tanulságos példák erre a székesfehérvári honfoglaláskori temetők. A demkóhegyi a lebediaiaknak megfelelő emlékekkel Ilyen az itt talált két kard. Az egyik szablyatipus gyengén hajló pengével, görbe állású markolattal és ezüst berakásos bronz keresztvassal, ami tipikus tulajdonsága a lebediai származású kardoknak (Arch. Ért. 1892. 302. 1., 1931, 103.1. HampeJ: Alterth. I. 485. k.) Ugyanaz a tipus, mint a kenézlői (Arch. Ért. 1931. 56. k.) vagy a hevesmegyei Csák-Beregről származó szabjya (Hampel: I. m. II. 849. 1.) A másik demkóhegyi kard (Arch. Ért. 1906, 103 1. 5 k., Hampel: Ujabb tanúim. 83. t.) egyenes pengéjű és markolatú, hármas tagozatú markolatgombbal. Hampel „frank" kardnak mondja. Fettich hüvelyvégének palmettás díszítése és gombos befejezése alapján, főként pedig a kievi kardhoz való hasonlósága miatt (Arch. Ért. 1904, 113 1.) a skandináv kardok közé sorolja és a magyarság lebediai tartózkodásával hozza öszszefüggésbe (U. o. 1931. 62. Hap.). E feltevésnek teljesen megfelelnek a Demkóhegy övveretének szivalakja és a kenézlői leletekkel rokon diszitményei is (Arch. Ért. 1892, 305, 367. 1.) Egészen másképet tárnak elénk a r

_sárkeresztúri országút mentén és a rádió telepen feltárt honfoglaláskori temetők. - 46 -