Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Adatok Fejér megye honfoglaláskori archeológiájához. mutatta, hogy a beadott csekély számú régiségeken kívül még egyebeknek is kellett a sirban lenni, de azok elkallódtak. Egyben az ásatást is megkezdtük, minek eredménye egy lovassir feltárása volt. A kinyújtott helyzetben fekvő csontváz baloldalán a fejnél megtaláltuk a lófejet. Ettől lefelé a törzs és lábak mellett a 4 lólábszárt párosával egymás mellé fektetve. Egyéb mellékletek: 1) a csontváz medencéjében egy pár kengyelvas. Elég ép állapotban maradtak fenn. Alakjuk széles tojásdad, száruk hengeres, lemezes talpuk alsó fele bordás, fülük négyszögű. — 2) A lófejnél egyszerű csikózabla két szájruddal és két lapított karikával. — 3) Kés fatokmaradványokkal 2 darabban. :=Г

Щ T^jJrV1oredékekr

^~5) K

ét bronzgyűrű a halánték tájról. —.6) Д koponya mögöíf madárfejet ábrázoló, botfogantyuhoz hasonro nyéltokos csonttárgy. (Lt. sz. 7417). — A hozzájuk tartozó csontvázat is beszállítottuk. (459/1929). Bartucz Lajos megállapítása szerint a koponya férfitől származik, hasonló a kenézlői koponyákhoz, az állkapocs azonban nem tartozik hozzá. A másik szabadbattyáni koponya 458/1929) mediterrán jellegű. Felmerülhet az a kérdés, nem volt-e ugyanott rézkorú temető, bár hasonló tipusu koponya a kenézlői honfoglaláskori sirok között is előfordul. A vitéz Ceglédi András által beszállított tárgyak 3 érem, 3 db. karperecrészlet, 2 kis szegecses pityke (Lt. sz. 7416). Korhatározás szempontjából becses a három érem. Ezek egyike összevág a Hampel által közölt pilisi (I. m. I. 27. 1, 10. á.) és győri (Ujabb tanúim, a honfoglaláskori emlék. 14. t. 1 sz.) példányokkal, ennek alapján Jámbor Lajostól (814—840) való. A második nagyon hiányos példány, alig fele van meg, szintén annak látszik, a harmadik, melynek hasonmása ugyancsak győri lelet (J. m. 14. t, 4. sz.), Lothár Hugó-féle páviai ezüstpénz a X. századból. Az érmek átfúrása mutatja, hogy felvarrva diszként szerepeltek. Ha most már felvetjük a kérdést, hogy e sírleletek minő helyet foglalnak el ujabban ismertetett honfoglaláskori leleteink sorában, erről a nagylókinál a bronzdiszek, a szabadbattyániaknál az érmek tájékoztatnak bennünket. Az előbbinek aranyozott bronzdiszei, tulajdonkép fegyveröv-diszitmények, ugyanazt a képet tárják elénk, mint a kenézlői 42., 46. vagy 50. sir. (Arch. Ért. 1931, 72. 81. és 88. k.), melyek leletanyaga Fettich Nándor szerint^ egyik bizonysága a honfoglaló magyar fémművesség Belső-Ázsiával való kapcsolatának. „A fegyveröv vereteinek ez a garnitúrája nem egyéb, mint késői felujulása az altáj vidéki fémművesség jellegzetes tárgyainak, melyek között a főszerepet a csuklós csat és szijvég játszotta." (U. o. 109. 1.) Technika szempontjából érdekes, hogy az ezüst veretek mintái aranyozott alap— 45 -