Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Marosi Arnold. A nagylóki lelet 1924-ben került a múzeumba. Ugyanis a Nagylók pusztához tartozó Erdőmajor agyaggödrében földásás közben a munkások embercsontvázra és mellette különféle régiségekre akadtak. Adamecz Kálmán mérnök összegyűjtve azokat behozta a múzeumnak. Ennek alapján Marosi Arnold muz. igazgató okt. 1-én kiutazva Adamecz Elek, jószágfelügyelő szives támogatásával a sir környékét egészen feltárta és közelében kutató árkot is húzatott, hátha lesz még több sir is. E remény azonban nem vált valóra, de a már feltárt csontváz helyzetét teljesen lehetett tisztázni. Miután az embercsontváz lábainál lócsontok, 4 alsólábszár és koponya feküdtek, a sir lovas sir volt, tipikus honfoglaláskori mellékletekkel. A múzeumba beszállított sirlelet részei: 1) Csikózabla két szájaiddal, egy szájkarikával. — 2) Két kengyel mindegyik két darabra törve. Alakjuk tojásdad idomú háromszög pálcás szárakkal, lemezesen kiszélesedő talppal. A fülrész csak egyiken van meg. Amennyiben rozsdától eltorzult alakján kivehető, trapézidomú. —3)Tizenegy darab aranyozott,szividomú szegecses bronzdisz.Ezek közül 5 keskenyebb alak felső szélük közepén bevágással, 4 szélesebb felső szélük közepén dudorral, 2 pedig áttört. Diszitése mindannyinak háromleveles palmetta a középen szivalakú, két oldalt befelé kunkorodó levelekkel. (Hasonmásukat 1. HampelJ. : I. m. I. 2167. á. Bodrogvécs). A két áttört alak diszitése szintén palmetta, de más változatban: a középső levél két részre tagozott, az oldallevelek pedig kiszélesedve kifelé hajlanak. — 4) Csat aranyozott szíjpánttal. Diszitése két háromlevelű palmetta egymás felett befelé kunkorodó szélső levelekkel. — 5) Hét töredékes, aranyozott bronzszalag benyomott, rézsútos pontsávokkal és kétkét felerősítő lyukkal. — 6) Bronzkarperec három darabra törve. Vége lándzsaalakú (stilizált kigyófej). — 7) Emberkoponya öt koTönás nagyságú sebhellyel. A sebhely szélén forradás nyomai, körülötte zöld patina foltok. — 8) Lókoponya és lábszárcsontok. (Lt. sz. 6018.) A csontváz, (460/1929.) Bartucz Lajos megállapítása szerint, nordikus jellegű férfi csontváz. A koponyatetőn levő seb nem közvetlen kardvágás, hanem más szándékos koponyalékelés eredménye, amely már gyógyulásnak indult. Utólag beállt komplikáció okozta a halált. A szabadbattyáni lelet lelőkörülményei : 1927 tavaszán vitéz Simon István a székesfehérvári határ szomszédságában szőlőültetés közben embercsontvázra akadt. A leletről vitéz Ceglédi András jegyző tett a múzeumnak jelentést és ugyanekkor a csontok mellett talált néhány pénzt és régiséget is átadott. E leletek alapján helyszíni szemlét tartottunk, amikor még ott találtuk a kihányt csontokat, melyek két egyéntől származtak és lócsontok is voltak közöttük. A csontok erős patinasága azt — 44 —