Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Székesfehérvár kulturális élete a XIX. században. /\MERRE nézünk manapság mindenünnen a „kultúra" ragyogó cégére ötlik szemünkbe és szinte hivalkodik azzal, amit a műveltség látszata alatt mint talmi értéket hirdet. Ma mindenütt az arc kultúrájáról, tánckulturáról, a test kultúrájáról beszélnek és lassanként e fogalom annyira elcsépelt frázissá válik, hogy komoly értékéről egészen megfeledkezünk. Pedig a kultúra sokkal többet jelent, mint a testi lét ápolását, többet mint az ösztönélet művészi köntössel való palástolását, többet mint az anyagi jólét előmozdítására irányuló gazdasági és társadalmi berendezkedést, amit civilizáció néven nevez a tudomány. Mindez talán arra való, hogy alkalmassá tegye a talajt, az emberiség érzelmi, gondolati és akarati világát az igazi kultúrára, mely eszményeken keresztül viszi előre az emberi nemet és a szép, jó és igaz örök elvei alapján a legmagasabb értékek hónába emeli. Ha tehát a civilizációt, a művelődést modern szociológusokkal külső kultúrának is nevezzük, megmarad még mindig a belső kultúra, mely az ember szellemi ténykedésének megfelelőleg három irányú működést fejt ki : a) az igazság keresésén alapuló logikai működést, mely a gondolat, a tudomány hősein keresztül viszi előre az emberi nemet; b) a szép örök eszményét megvalósító érzelmi működést, mely a művészet irodalom és zenén át kiemeli az embert a földi lét korlátaiból ; c) a jó erkölcsi eszméje felé törő akarati működést, mely a nemzeti és szociális eszmén keresztül teszi az embert a „Civitas Dei" polgárává. Az igazi kultúra tehát a művelődés útján elkészített talajon építi ki a szellemi műveltséget. Művelődés nélkül nincs műveltség, azonban a műveltség maga mégis több a művelődésnél. Lehet valaki bármint teljében az anyagi vagy technikai javaknak, lehet modern iparmágnás, avagy pénzoligarcha, ha nincs lelki, erkölcsi kultúrája, nincs semmije, nincs műveltsége és viszont. Lehet valaki bármily szűkösen birtokában az anyagi kultúra javainak, ha lelke, erkölcsi értékelése kiemeli a hétköznapi emberek sorából, úgy a művelt, kulturált ember ismérveit viseli magán. Amint az ember életében a kultúra ekkép formálódik ki, - 13 —