Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Német világ Fehérvárott. — Városunk I. Miksa római király birtokában. az övék, ennélfogva a zsákmányból is nagyobb rész illeti meg őket. A vezérek azonban minden vitatkozásnak véget vetettek azáltal, hogy a zsákmányt összehordtak a város főterére és ott egyenlően elosztották. Erre a gyalogosok nagyon megnehezteltek, sőt egy részük még ugyanaz nap éjjelén titkon elhagyta Miksa táborát és a Bakony irányában elindult haza felé. Hiába küldött utánuk a király futárokat, azokat visszatérésre bírni többé sem szépszóval, sem fenyegetésekkel nem lehetett. De a visszamaradottakkal is baj volt. Ezek ugyanis kérték elmaradt illetményeiket, arra az esetre pedig, ha tovább akarják őket vezetni, kétszeres zsoldot követeltek. Miksának azonban erre pénze nem volt, s hogy hadjáratát, amelyet eddig oly páratlan szerencse kisért, befejezhesse, szorult helyzetében Pécs dúsgazdag püspökéhez, a zsidó származású Ernuszt Zsigmondhoz fordult kölcsönért. A főpap előzőleg szintén bejelentette hódolatát a római királynak, ez a meghódolás azonban — akárcsak a legtöbb magyar főrendé, — nem meggyőződésből történt, hanem az események pillanatnyi hatása alatt. Éppen ezért áldozatra nem volt hajlandó még a salzburgi érsekség fejében sem. így Miksának, miután hiába kérte katonáit két héten keresztül mindennap, hogy induljanak el Fehérvárról, keserű csalódással le kellett mondania Buda elfoglalásáról és az egész ország meghódításáról. Közben ugyanis Báthory és Kinizsy megerősítették a fővárost és Mátyás volt zsoldos hada is megindult Pozsony felöl, miután Ulászló az özvegy királyné segítségével kifizette elmaradt járandóságaikat. Fehérvár környékén ekkor már nagy területen semmiféle élelmet nem lehetett kapni. Ezért a római király, nehogy még nagyobb bajba kerüljön, a bajor herceget visszarendelte Fehérvárra, majd dec. első hetében végleg elhagyta Székesfehérvárt és megkezdte gyors visszavonulását Ausztriába. Városunkban csupán kisebb őrség maradt Reichenburgi Reinprecht parancsnoksága alatt.

12

) * * * Miksa eltávozása után nem fenyegette többé közvetlen veszedelem hazánkat. Az események fejlődése most más irányt vesz. A nemzet a rövid kábultság után magához tér. A főurak szégyenlik a történteket és katonaságot gyűjtenek, hogy a megindítandó felszabadító hadjáratban Ulászlót támogathassák. A megváltozott hangulatra jellemző Báthory és Kinizsy levele, amelyben már a magabizás öntelt hangján írják a lengyelektől szorongatott kassaiaknak: „A római király hallván, hogy királyunk igen nagy sokasággal és erővel jön, és félvén tőle, hogy elbukik, megfutott és már e királyságból eltávozott. És reméljük Istenben, hogy ha olyan vezér kettő volna is, mint az az Albert, nekünk __ 9 __