Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

a Kr. u-i III. században valószínűleg elvesztette régi jellegét s fogadta be a föltartóztathatatlanul előretörő római izlést és kultúrát. Faller Jenő. Fejér megye avar sírleletei. Az Archeológia Hungarica XVIII. kötete, mely a székesfehérvári múzeum fennállásának 25 éves jubileumára készült és „Dunapentelei avar sírleletek" címen jelent meg, nemcsak Dunapenteléről szól, hanem Fejérmegye többi eddig feltárt leleteit is magában foglalja. A dolgozat szövege magyar és francia, szerzői Marosi Arnold és Fettich Nándor. Az előszót gróf Széchenyi Viktor, a Székesfehérvári Muzeumegyesület elnöke írta jelezve, hogy a mű kiadásának célja egyrészt az avarkori kultúra ismeretének új adatokkal való gazdagítása, másrészt a már közölt adatoknak jelentőségüknek megfelelő méltatása. Kiadvány egyben kezdete a 25 éves székesfehérvári múzeum anyaga tudományos feldolgozásának és bizonysága annak, hogy egy megyei, illetőleg városi muzenm 25 éves intenzív munkájával mit nyújthat a nemzeti és nemzetközi tudománynak, valamint annak is, hogy egyes közgyűjtemények mikép kapcsolódhatnak be az ország központi múzeumának, a Magyar Nemzeti Múzeumnak munkásságába. A dolgozat fő tárgya, miként címe mutatja, a Magyar Történeti Múzeum dunapentelei avar leleteinek ismertetése. Ugyanitt vannak az adonyi, a felsősismándi és cecei leletek is. A székesfehérvári múzeum anyagából az igari, az előszállás-öreghegyi, az előszállás-bajcsihegyi, a sukorói, a vajtai sírleletek szerepelnek, míg Székesfehérvárt egy kard és kengyel, Seregélyest és Dunapentelét egy-egy edény képviseli. Marosi Arnold a lelőkörülményeket ismerteti a műben, Fettich Nándor elsősorban a dunapentelei és vele kapcsolatban a többieknek is kultúrtörténeti helyzetét igyekszik tisztázni. Bartucz Lajos a csontvázanyagot dolgozta föl. A székesfehérvári múzeum anyagából Fettich Nándor ide vonatkozó megállapításaia következők. Az igari kard, melynek legközelebbi rokonai a dunapentelei és pusztatóti aranyveretes szablyák, belsőázsiai minta után készült a VII. század közepe táján (48 es 98. 1.). Ugyanide utal Előszállás-Öreghegy 44. sírjának csontcsatja. Párját a tolnamegyei Bölcskéről ismerjük és az Altaj vidékén otthonos. Az újabb orosz ásatások Kudyrge mellett egy népvándorláskori temetőből több darabot hoztak napvilágra. Az északmongoliai Tola folyó völgyében pedig (Nainte Sume nevű helyen) egy lovas sírban, melynek kengyelei és zabiája teljésen azonosak a mi avar sírleleteinkben előfordulókkal, szarvas agancsból faragott ilyen csatot találtak. (47—48. 1 ) A 33-ik sír szárnyas vésője,vas fejszéje pontos analógiái a minusinszki lovasnomád kultúrából ismeretesek. (48 1.) A 28. sír lóherlevél alakú lószerszám díszei szintén belsőázsiai formák (97. 1.) E belsőázsiai formák megjelenése a magyarországi avarság körében a VI—

VII századra esik, de ugyanekkor nyugat felől már erős germán hatás is jelentkezik. Ez látszik az ElőszállásÖreghegy 38. sírjának szakállas nyílhegyén és négy szeggel díszített négyszögletes bronzveretén (98.1.) Ugyanezt igazolja a 36. sír stílusa, mely különösen gepida sírokban található. Germán típusok a keramikában az Előszállás-Öreghegy és Dunapentele kiöntő csöves, hullámvonalas füles korsója. (98. 1.) A VII. század utolsó évtizedeiben hellenisztikus hatásként megjelennek avar sírleleteink között a griffesindás szíjvégek. Az enemű legkorábbi típusok közé tartozik Előszállás-Bajcsihegy áttört griffes szíjyége szegekkel, karikákkal díszített germán jellegű négyzetalakú bronzlemezekkel (98.1.). A griffes-indás bronzöntvények virágzásának ideje a VIII. század. E korból származnak Előszállás-Bajcsihegy indás övgarniturája, Sukoró griffes kis bronzai, csatja és nagy szíjjvége egyik oldaion állatviadalos, a másikon indás diszítménnyel, Vajtának indás övgarniturája és Előszállás-Öreghegy 18. sírjának szalagfonatos ezüst lemezkéje. E kor keramikájának tipikus darabja a seregélyesi füles pohár és - 111 -