Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Juhász József. egyedül Fehérvár dicsekedhetik azzal, hogy az 1001—1918-ig uralkodott 54 királyunk közül 37-nek látta ünnepélyes felavatását, s éppen a legkiválóbbakénak, hogy csak Szt. Lászlóra, III. Bélára, Nagy Lajosra és Hunyadi Mátyásra hivatkozzunk. A fehérvári koronázások szertartásai négy helyen, a város négy különböző pontján folytak le. 1) A tulajdonképpeni koronázás, amely a Szt. István által épített nagyszerű bazilikában ment végbe. Ennek szentélyében állott a királyi trón, ahonnan a király a szertartás elején a főoltár elé lépett és a ceremoniárius főpap által ünnepélyes szent mise keretében felkenetett és a szent koronával megkoronáztatott. A Szt. István-féle templom helye eléggé ismeretes. 2) A bazilikából a megkoronázott király teljes díszben, kíséretével együtt ősrégi szokás szerint a nem messze északra lévő Szt. Péter és Pálról elnevezett templomba ment. A két templom közötti utat vörös posztóval szokták bevonni. Bent a templomban volt egy régi trónusszerű emelvény, amelyről a XVI. században azt tartották, hogy eredetileg Szt. Istváné volt. Erről szokott az új király — ugyancsak régi szokás szerint — bizonyos peres ügyeket elintézni és egyeseket lovaggá ütni. Ennek a templomnak pontos helyét ma még nem ismerjük. Ott állott azon a területen, melyet a Nádor-, Nagy Sándor- és Ybl Miklós utcák és a Szt. János köz határolnak. Tisztázandó volna az a kérdés, hogy vájjon a jezsuiták a XVIII. században nem ennek a templomnak a maradványait rombolták-e le, amikor új templomuk és rendházuk építését megkezdették? E feltevésben nagy a valószínűség, bár ma még kézzelfogható bizonyítékaink nincsenek. Az az általánosan elfogadott állítás ugyanis, amely azt vallja, hogy a jezsuiták 1688-ban a pálosok középkori kolostorát és mecsetté átalakított templomát kapták volna, a források téves értelmezésén alapuló misztifikációnál egyébnek nem tekinthető. A pálosok középkori fehérvári kolostoráról és templomáról semmiféle egykorú adat sincsen. 3) A Szt. Péter templomból távozva, a király lóra ült és kíséretével együtt a Budai-kapun keresztül a „nagy külvárosba", a mai Felső-városba ment a Szt. Márton-kápolnához, amely a Budára vezető út mentén, egészen a külváros szélén állott. Itt letette azt az esküt, amelyet alkotmánytörténetünkben „koronázási eskü" néven ismerünk. Sajnos ennek a nevezetes kápolnának a helyét ma még pontosabban nem lehet megállapítani. 4) A Szt. Márton kápolnától az egész koronázási menet visszatért a várba, onnan pedig tovább folytatta útját egy másik külvárosba. Itt kiemelkedő dombon egy templom állott, amelyet eddig tévesen mondottak Szt. Márton kápolnájának. A király lován a domb tetejére lovagolt és megtette a hagyományos kard94 -