Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)
Alföldi András. A harmadik batavus Iovascohorsnak már eddig is számos emlékét ismerjük Adonyból; ezek közül még egyről szeretnék megemlékezni. Ez a Corpus Inscriptionum Latinarum III. kötetében a 3345 sz. a. leírt kő, amelyről legutóbb Marosi Arnold emlékezett meg a Székesfehérvári Szemle 1934. kötetének 53. lapján. Mivel cohorsunk egy aktív katonája van említve benne, majdnem biztosra vehetjük, hogy ez is ennek állomáshelyén, Adonyban került napfényre s innen hurcolták el, amignem a székesfehérvári püspöki kert hátsó falába nem illesztették, J — ahol az eső és fagy hamarosan tönkre is fogják tenni. Mommsen, aki szövegét rekonstruálta, nem vette észree, hogy az általa elsőnek jelzett sor fölöt még betűcsonkok látszanak s így egész kombinációja megdől. Az ő olvasása a következőképen hangzott: [Tutelae?] templ(i) [DJomit(ius) Niger [mi]l(es) coh(ortis) III. B(atavorum) et Aur(elius) Victor [sjacerd(os) temp(li) divfij Marci Kdl(endis) [MJais Oent(iano) et Basso co(n)s(ulibus) d(ederunt). Ez ellen a következőket kell latbavetnünk : Az említett csonka legfelső sor igazolja, hogy a templi genitivus nem a dedikációval függött össze, hanem egy olyan birtokviszony tagja lehetett, mint az alább következett Aurelias Victor sacerdos templi; a felső töredékes sorban kellett a névnek állani, s így még e fölött volt a bevezető formula. Mivel a papok lejebb vannak külön megnevezve (Domitius Niger is az volt), a felső templi előtt nem sacerdos, hanem valami magasabb rangú vallási funkcionárius megnevezése állhatott, mint р. o. curator templi vagy praefectus templi. Figyelmet érdemel, hogy a szóban forgó templom nincs itt (felül) közelebbről meghatározva. A hívők számára nem is volt ez okvetlenül szükséges. De vájjon lehet-e akkor a templi szó második előfordulása alkalmával egy ilyen szorosabb megnevezést várnunk? Mommsen olvasása szerint a következő szavak divi Marci-nak hangzanának. De ha a követ megnézzük, a DIV után I-nek nyomát sem látjuk. Legfeljebb egy S-nek volna itt hely. Ha azt vesszük, hogy kövünk — egy építőkőnek felhasznált s csúnyául lefaragott oltár — oldalain sem egészen teljes, talán nem túl merész feltevés, ha e szavakat ClauDWs NWRClanus-ra próbáljuk kiegészíteni — feltételesen. Minden esetre egy nominativusban álló férfi nevet várnék itten : a papok után egy laikus hívő volt megemlítve, aki az állított emlék költségeihez szintén hozzájárult. Az istenség, akiről szó volt ezen a feliraton, valami orientális vagy batavus isten lehetett csak: esetleg Vagdavercustis. A pompásan fejlődő fehérvári múzeum egyik új ékessége az elsőnek megtárgyalt érdekes oltárkő, amelyről Marosi Arnold
