Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

A LB EN S IS. becsülni mennek és ha a kár nem nagy, díjazásuk 40 dénár, ha ketten mennek, szintén ugyanennyi a díjazásuk és annak kell megfizetnie, aki a kárt okozta. Tizenhetedszer: ha valaki szőlőt ad el, cserél, vagy eldarabol, azt tartozik bejelenteni a hegymestereknek, (amint már a 9. pontban jeleztetett) 25 forintra értékelt szőlő után ilyen esetben 12 garas fizetendő, 25 forinton felüli után pedig 24 garast tartoznak fizetni, az első esetben ebből 2 garas, a másodikban pedig 4 garas illeti a telekkönyvnek vezetőjét, a többi pedig a fő- és alhegymestereket illeti; mind az eladó, mind a vevő minden forint után egy krajcárt köteles lefizetni a telekkönyvi hivatalnál. Tizennyolcadszor: ha valaki szőlőjét eladás, vagy bármely más okból megbecsültét!, a hegymestereknek 40 dénárt köteles fizetni. Tizenkilencedszer: a szokásos bortized megfizetése alul (a hegymesterek) felmentetnek. Huszadszor: szüret előtt 3 nappal szüretelhetnek vincellérjeikkel együtt, (a hegymesterek). Huszonegyedszer: a tized beszedésére egyikük mindig köteles elmenni, amikor 25 dénár napidíjat kapnak. A hegymesterek a belső tanács előtt tették le a hivatalos esküt, ez kétségtelen Winter Gáspár eskütételének feljegyzéséből.

12

) A szőlők felmérésének szükségessége még 1728-ban szóba került

13

) ugyan, de csak tiz évvel később történik ez ügyben érdemleges intézkedés, amikor a belső tanács megbízza Nagy János szenátort és Redel Ferenc aljegyzőt, hogy a kerülőket vegyék maguk mellé és végezzék el segítségükkel a felmérést.

14

) A felmérés megtörténtével pedig felhívták Schinigin József telekkönyvvezetőt, hogy a szőlőkről készítsen telekkönyvet és a felmért szőlőknek minden oktálya után 2 dénár taksát vessen ki a tulajdonosokra.

15

) A szőlők és pincék őrzésére négy hegyőrt alkalmaztak, részükre hajlékot építettek és felosztották közöttük a szőlőhegyet négy őrzési kerületre.

16

) A szőlőhegyi telekkönyvet nem ismerjük ugyan, de a 19-ik században készült Wüstinger-féle birtokkönyv adatai szerint is azt keresték a szőlők területénél, hogy azok hány kapásak, e szerint pl. tiz kapás volt az a szőlő, amelynek egyszeri megkapálásához tiz embernek egy napi munkája volt szükséges ; tizedszedéskor pedig azt vette figyelembe a városi hatóság, hogy a bortermés hány urnára rúgott.

17

) A bor árát a belső tanács állapította meg; 1740-ben, pl. egy itce bor árát 5 dénárban szabták meg.

18

) Egy akó bor ára pedig 2 forint körül váltakozott. A napszámosok bérének megállapítására 1714-ből van ada- 60 -