Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

A székesfehérvári szőlőhegy múltjából. tunk, e szerint kapálásért férfi napszámosnak 5 garast, nőnek 4 garast kellett fizetni, metszésért 5 garas, kötözésért pedig 3 garas járt, külömbség nélkül.

19

) A szőlőhegyi munka védelméről is gondoskodás történt a belső tanács jegyzőkönyve szerint, amelyben olvassuk: ne tűrjék, hogy munkanapon ne dolgozzanak.

20

) A szüret idején a hivatalokban sem dolgoztak és mind a tanácsüléseket, mind a törvénykezést egy hónapi időre felfüggesztették.

21

) A szüret határidejét akként állapította meg a hatóság, hogy pl. a Magas-hegyen (Öreghegy) és Ráchegyen ugyanazon napra tették a szüretet, az Alsó-hegyen (Turózsák) pedig két nappal későbbi időre.

22

) Az összes szőlőmunkák elvégzése után a szabad járás-kelést korlátozták a szőlőhegyi utakon és csupán a szüretelés engedélyezése után szűnt meg a korlátozás. Olvassuk az egyik jegyzőkönyvben : elhatároztatott, hogy szeptember 30-án a szőlőhegyet megnyitják és a szüretelés mindenkinek megengedtetik.

23

) Szüretelés előtt minden szőlős gazdának szüreti cédulát kellett váltani a városházán, megszabott taksa ellenében, amely előttünk ismeretlen. Megállapították a szüretnél alkalmazott munkások napibérét is, a szüretelők 15 dénár bért kaptak, a puttony vivők 25 dénárt, a préselők élelem nélkül 35 dénárt, élelemmel pedig 25 dénárt.

24

) A munkabéreket később megváltoztatja a belső tanács, a szüretelők részére 8 dénárt, a puttonyosoknak 20 dénárt, a préselőknek élelem nélkül 30 dénárt, élelemmel pedig 20 dénárt szab meg.

25

) A szőlőhegyen a bormérést megtiltották; Balogh Gergely polgárnak ilyen értelmű kérelmét sem honorálta ezért a belső tanács, kijelentve, hogy a bormérést a szőlőhegyen, mint szokatlan és gyakorlatban sem levő dolgot, nem engedélyezi.

26

) A hódoltság utáni évek adataiban a szőlőhegy következő részeiről van szó : a Magashegyről, Alsóhegyről és a Ráchegyről : jóval később történik csak említés a Gugásvölgyről, vagy Pestispincékről, amikor Zerényi András eladja ottani pincéjét 1779-ben Lakatos Józsefnek 55 forintért és erről fassiót tesz a belső tanács előtt.

27

) Ezeken a helyeken ma is megtaláljuk a szőlőművelést, sőt a város határában levő Pénzverőpusztán is, amelynek alkalmas talaja és völgykatlanszerű alakulata különösen alkalmas lehetett szőlőtelepítésre, már a régi időktől kezdve. A Gugásvölgy és a Pénzverő között pedig a Vadmező terűi el; felvetődik bennünk a kérdés, vájjon lehetett-e valaha a Vadmezőn szőlőművelés? Erre nem adnak ugyan választ levéltári adataink, azonban a hagyomány és néhány tapasztalati tény ezt valószínűvé teszik.

28

) ALBENSIS. - 61 -