Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)
Marosi Arnold. nek értelme megfejtésre vár. E felirat és az alatta látható köralakú, törökös, festett díszítmény azt a hitet kelti, hogy talán a török is használta vallási célokra az épületet. Nagy érdeklődést keltett, mikor a kápolna padozatának felbontásakor két sírboltra akadtak. Feltárásuk a város által e végből kiküldött bizottság jelenlétében 1934 okt. 4-én történt. Már a téglák alakja jelezte, hogy nem középkori, hanem a török hódoltság utáni időkből származó temetkezésből származnak, amit a sírboltokban talált koporsók is igazoltak. A fallal elválasztott sírboltok egyikében, a déliben egy teljesen ép tölgyfakoporsó feküdt, következő sárgaréz szegekkel kivert felirattal : a tető bal oldalán I D COMES IOANES M SZICH, a tető jobb oldalán D S VASONKVS CR M COSIVAS, a felső lapon OBT DIE 20 DECEM ANS I 1727. lllustrissimus Dominus Comes Ionnes M. Zieh de Vasonkeő caesareo — regiae maiestatis consiliarius obiit die 20-a decembris anno salutis 1727. Az északi sirbolt koporsójának felirata: jobb oldalt I D С MARIA ANNA TERESIA NATA — В De Talheimb I D CONdam C: Ioannis, baloldalt CICHY DE VASONKEO RVAE f SVAE AN 50 obyt Die 1 okto ANNO 1742. Illustrissima Domina comitissa Maria Anna Teresia nata Baronessa de Talheimb illustrissimi domini quondam coniux M... Ioannis Zichy de Vasonkeő R. V aetatis suae anno 50. obiit die 1. octobris Anno 1742. Az egyik koporsóba tehát gróf Zichy János temetkezett, ki a koporsó felirata szerint 1727 dec. 20-án halt meg, eltérőleg Nagy Iván adataitól, melyek szerint 1724-ben halt meg és Bodajkon temették el (Magyarorsz. családai 11 — 12 k. 372 és 387. 1.) A másik koporsóban felesége, báró Thailheimb Mária Anna teteme nyugszik, ki 1742-ben halt meg. A koporsókat a bizottság nem bontatta föl, mert ujabb keletűek lévén a tudomány szempontjából különösebb eredményt nem várt tőlük. A család jelenlegi tagjai közül gróf Zichy János és Aladár is megtekintették azokat és óhajuk szerint a koporsók továbbra is eredeti helyükön maradtak. A kápolna restaurációjával kapcsolatban építészeti emlékek is kerültek a múzeumba. Legérdekesebb az eredetileg csúcsíves oromzat 45 cm. széles és 52 cm. magas záróköve. Három, mindkét oldalán kidolgozott, rombikus átmetszetü bordarészlet valószínű ablakbordázat maradványa. Nagyon jellegzetes darab egy hatágú zárókőtöredék. Ezekhez járulnak még egy kis párkánydarab és egy keresztalakú mesterjegyes faragvány. (Lt. sz 9545— 51.) A bejárati ajtókeret fennmaradt részleteit kiegészítve sikerült azt eredeti formájába visszaállítani. A homlokzat vakolatának leverése után kitűnt, hogy a jelenlegi kerekablak helyén eredetileg a többi ablakokkal azonos kivitelű hosszúkás ablak volt. A fa- 34 -