Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

Hivatalos tudósítások. A Muzeumegyesület közgyűlése 1935. jűn. 5. Titkári jelentés. a Fejérmegyei és Székesfehérvári Muzeumegyesület 1934. évéről. Mélyen tisztelt közgyűlés. »Wo die Not am grössten, ist Gottes Hilfe am nächsten« — Ez a német szállóige jut eszembe, mikor elmúlt esztendőnk működésére vissza­tekintek. A nehéz gazdasági viszo­nyok nyomasztó terhe mint fenyege­tő árnyék lebegett az utóbbi években felettünk, de a*jó gazda előrelátása vezette egyesületünk irányító flelkét Marosi Arnoldot, mikor idejekorán minden túlkiadást mellőzve a mini­mumra redukálta a költségeket és4gy az egyesület működésében semmi fennakadás, még zökkenő sem történt. Tagdíjban ugyan lecsökkent a bevé­tel, mert a súlyos anyagi körülmé­nyek nemcsak személyeket vontak ki körünkből, hanem nagyobb egysége­ket, közegeket is ; annál felemelőbb, hogy a megmaradt tagok nemcsak hogy örömmel tettek eleget tagsági kötelezettségüknek,'* hanem nemes adományukkal még lehetővé is tették a múzeum kiadványának, a »Székes­fehérvári Szemlének« az eddiginél bővebb tartalommal való megjelené­sét, ezzel is bizonyítva," hogylSzékes­fehérvár és Fejér vármegye nagymű­veltségű közönsége értékelni és mél­tányolni tudja az önzetlen és komoly munkát, van kultúra iránt való szere­tete, csak nem üti nagydobra és »ne­mes áldozatkészséggel adja tanuját magas műveltségű lelkületének.« Eme­lett a nyílt és titkos hitelrontás, az egyéni beteges szenvedélyek sokolda­lú kikezdése sem tudták megingatni tagjainkat, akik erős phalanxként állották körül egyesületünket, úgyhogy ma méltán nevezhetjük egyesületün­ket a Múzeum Barátai Egyesületének. Ugyanekkor a Gondviselés mintegy kárpótolni akarván a kicsinyeskedő küzdelmek tűszurásaiért, melyek hosz­szas eredménytelen élet tengődésé­ben elernyesztik még a legmunkásabb dolgozók erőit is, oly nagy munkate­ret nyújtott a múlt évben mindnyá­junknak, hogy lázas sietséggel kellett nekiállanunk az újabb és újabb lehe­tőségeknek, melyek viszont a társada­lom és közintézmények nemes áldo­zatkészségéhez mutattak utat. Miként a múltban, úgy ez évben is két mag, két gondolat körül jege­cesül ki a Muzeumegyesület műkö­dése : egyik a történelmi emlékek fel­kutatása, ismertetése és megőrzése, a másik az általános emberi kultúra, a szép, jó és igaz örök eszményeinek szolgálatában álló tudomány ápolása és népszerűsítése. Az első gondolat érdekében dolgoztunk, amikor a Szent István centenárium előkészületeiben te­vékeny részt véve előterjesztést tettünk a város polgármesteréhez a Nagy Boldogasszony-templom, Szent István bazilikájának feltárására, nemkülön­ben a királysírok helyén emelendő emlékcsarnok kiképzésére vonatkozó­lag A szent király városának magán kell viselnie nagy alapítójának bélye­gét és ezt csak úgy érhetjük el, ha a múlt XVIII század romboló munká­ja után az akkor föld alá temetett ér­tékeket kiemeljük, hogy fennen hirde­se a nagy magyar múlt dicsőségét, nagy királyaink kegyes emlékét. Ezzel egyidőben szinte az isteni Gondvise­lés irányító kezét vélem látni abban a körülményben, hogy most a nem­zeti emlékünnep előkészületei köze­pette irányította archeológusaink fi­gyelmét a fövenyi római telepre, mely nek felkutása közben a magyarorszá­gi őskereszténység legnagyobbszerü emlékét az ottani II— VI. századi há­romhajós bazilika alapjait sikerült íel­93 -

Next

/
Thumbnails
Contents