Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

keletre 300—400 méternyire a kisvasút épitésénél találta. A sírokból még mindig előkerülnek ló és embercsontok, nyílhegyek és dárdavégek. — Nyári földmunkáról lévén szó, aho'l kubikus munkások dolgoznak, legott kisiettünk a helyszínre, hogy magunk is meggyőződjünk a leletek közelebbi körülményeiről. Aug. 14-én délután látogattunk el Csákberénybe. A vezető jegyző távollétében Tükör Gyula főerdész úr szives útmutatása mellett tekintettük meg a munkálatokat. A Merán grófi uradalom földjén iparvasutat létesítenek, mely a község alatt átszelve az országutat az Orond pusztától délkeletre eső földeken a Diósi táblán vezet keresztül, majd a 225-ös domborulat alsó csücskén vág át és a második dűlő út mellett ér ki a Sőréd felé vezető országútra. A dombszelvény munkálatai közben a munkások a sárga homokos talajba mélyítve délnyugot-észak keleti irányba haladó sirokra bukkantak. A csontok fekvése északnyugot-délkelet, lábtól feketére égetett auyagból egy-egy kisebb nagyobb edény (bögre, csupor) foglalt helyet, míg a halott mellett vasból készített dárda és nyilvégek kerültek elő. — A terepviszonyok és leletek megszemlélése arra engedett következtetni, hogy itt egy népvándorláskori, még pedig avar temetőről van szó, annyival is inkább, mert hasonló leletek Előszállás-Öreghegyről is előkerültek. A munkások bemondása alapján teljes lócsontvázat is találtak, melyet azonban széjjeldobáltak. — A helyszínen előkerült leleteket : két koponyát és lábszárcsontokat ; egy nagyobb lándzsavéget, nyilvasakat, egy majdnem teljesen ép kisebb agyag bögrét összegyűjtöttünk és behoztunk a múzeumba. Az egyik koponya anynyiban érdekes, hogy a bal halánték tájon nyilvéget találtak benne a munkások. — A szelvény munkája már annyira előrehaladt, hogy további feltárás nem volt valószinű. Felkértük tehát Szabó József rk. igazgató-tanítót és két középiskolás fiát, hogy a munkák mellett maradjanak és minden még lehető leletet összegyüjtsenek.— Szabó József igazgató a hátralévő 9 méteres szakaszon öt sírt talált. — Hármat az északi partban, kettőt a déliben. A vasút szelvénye, tehát két sor sírt vágott ketté, mégpedig oly módon, hogy az északi partban a törzs és fej maradt a földben, a déliben vi szont az alsó test és végtagok. Az utóbbi öt sirnak azonban egész tartalmát feltárták és ennek alapján most már azt lehet megállapítani, hogy a sirok általában 150-160 cm-nyi mélységben feküsznek és a csontanyag elég jó karban volt. Az északi part 1 sz. sírban a halott mellmagasságában egy nagyon jó karban megmaradt lándzsavég feküdt, lábtól törött agyagedény. A 2 sz. sírban egy törött kengyelnek részeit találták, míg közte és a 3. sz. sír között lócsontváz nyomaira bukkantak. E körül, valamint a 3. sz. sír halottja mellett több bronzdarabka került elő, az egyik nagyobb darab minden bizonnyal szíjvég lehetett, míg a többi esetleg szerszámdisz. A halott jobb lábánál egy majdnem teljesen ép csuport ástak ki. A bevágás déii oldalán fenti három sirral szemben ujabb két sir tűnt elő, melyet kiástak, de semmi különösebb mellékletet nem tartalmazott. Mindezen leleteket a csontvázanyag kivételével beszállították a múzeumba. Az eddigiek alapján az iparvasut szelvénye tehát 25—30 sírt vágott ketté, melyek egymástól átlag 2 méter távolságban feküdtek. A temetőnek csak kis része került így napvilágra, többi része a dombvonulatot követve északnyugoti irányban Orond felé terjed, így későbbi feltárására bőséges alkalom kínálkozik. — D. A. Ősmagyar temető Igaron. Igar község vezető jegyzője 1935 június havában jelentette, hogy a község területén csontvázakat találtak bronzkarpereccel és egyéb régiségekkel. E jelentés kapcsán június 25-én kiutazva megállapítottuk, hogy a leletek a községből Nyedám puszta felé kivezető út elején, az u. n. Sósdomb területén kerültek elő homokbányászat közben. A község által adott munkaerővel végzett három napos próbaásatás eredménye mindössze három sir feltárása volt. Az egész terep egy kisebb kiterjedésű temető benyomását keltette nagyon rendetlen sírokkal. Az általunk kiásott csontvázak közül csak - 87 -