Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

A tác-fövenypusztai ásatás. mieten kezdtük meg, ahol bemondás szerint a megelőző években csontvázsírokat szórtak ki. Négy napi itteni fáradságunkat azonban nem kisérte a várt eredmény. A kiásott öt kutató árokban csak feldúlt sírhelyeket találtunk. Rendszeres sírfelbontás helyett meg kellett elégednünk azokkal" a szórványos leletekkel, melyek az ásó nyomán kerültek felszinre. Március 23-án a vincellérház bekerített udvarára tettük át kutatásunk szinterét, miután az bolygatatlan területnek látszott. A vincellérháztól északra fekvő törkölyös gödrök mellett kutató árkot húzva épületfalak kerültek felszinre, a továbbiakban tehát ennek feltárása volt ásatásunk célja. Több napi munka után egy nagyobbszabású római ház alapfalai bontakoztak ki előttünk. Közelükben két téglasírt is sikerült Jeltárnunk. Ásatásunk közben kiterjedt figyelmünk Fridinger Ferencnek közeli szántóföldjére is, ahol ő követ bányászott. A kövek épületmaradványokból származtak, melyek első pillanatra római fürdő alapfalainak mutatkoztak. Ez az eredmény oly műértéknek látszott, hogy a további kutatásokra szükségesnek véltük a Muzeumok Országos Felügyelőségéhez fordulni az enemü ásatásokhoz már jártas, külön szakértő kiküldésére. A felügyelőség Dr. Paulovics Istvánt, a Nemzeti Múzeum római gyűjteményének igazgatóőrét bízta meg a helyszíni szemlével, ami április 12-én történt meg. E helyszíni szemlén megjelentek gróf Széchenyi Viktor fői spán és Dr. Havranek J. alispán is. Dr. Paulovics I. jelentése alapján az Orsz. Felügyelőség az ásatás mikéntjének további irányítására Dr. Paulovicsot, az elrendelt munkálatoknak helyszínén való vezetésére Horváth Tibort, a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának gyakornokát ajánlotta, akik a Székesfehérvári Múzeum meghívására készséggel vállalták a reájuk bizott feladatot a múzeum vezetőjének bevonásával. Az új ásatást május 1-én kezdtük meg egyszerre két helyen. A vincellérháznál folytattuk a római ház feltárását. Ezt az újabb eredmények lerajzolása és fényképezése után május 3-án beszüntettük és minden erőnket az őskeresztény bazilika meglepő, nagy arányokban kibontakozó falainak kikutatására fordítottuk. E romokra, melyek a Margittelep szomszédságában, a Nyakas-dűlőben Fridinger Ferencnek a Sárviz kiszélesedő völgye felé lejtő szántóföldjének végén feküsznek és melyekről, mint római castrumról, a fentebb említettek szerint Erdy és Rómer is megemlékeznek, székesfehérvári Muzeumot már 1932-ben is figyelmeztették. Ekkor a kis mértékben feltárt kiálló falmaradványoknak nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottunk. Midőn azonban mostani ásatásunk kezdetén, március 20-án Dr. Polgár Ivánnal azokat újból megtekintettük, meglepődve láttuk, hogy a tulajdonos a földben rejlő falakból mily nagy mennyiségű követ bányászott ki, sőt a már kibontott falak körül található egyéb falakról, csa- № -