Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

Juhász József. tarthatta volna, sajnos azonban a sok nemzetiségű katonaság, meg a polgárság körében is hiányzott az egyetértés, különösen az ostrom végén, a legválságosabb pillanatokban. A szultáni sátorral előre küldött török-tatár hadak már aug. 20-án heves csatát vívtak a védőkkel. Amikor az ellenség megérkezett, a mieink egy a városon kívül levő templomot aláaknáznak és azt színlelték, mintha a templomot tartani akarnák. Később azonban visszavonultak, mire az épület egyszerre megtelt törökkel. Ekkor azonban a védők a templomot a benne levő törökökkel együtt levegőbe röpítették.

41

) Augusztus 21-én maga a szultán is a város közelébe érkezett és a Sóstó mellett ütött tábort. Egyenlőre azonban az igazi ostrom nem kezdődhetett meg, mer a törökök ostromágyúi még nem érkeztek meg Budáról, viszont a védők heves ágyúzásukkal nagy pusztítást okoztak az ostromlók soraiban. Azon az oldalon ugyanis, ahonnan a várost szárazon is meg lehetett közelíteni, a védők földből hatalmas sáncokat emeltek, és innen sűrű ágyúés puskatűzzel fogadták az ellenséget, ha az a város közelébe igyekezett jutni. így aug. 23-án is, amikor a törökök hiába kísérelték meg a külső védműveken való áttörést. A kísérlet az ostromlók soraiból sok áldozatot követelt, ami a törököt óvatosabbá tette. Ettől kezdve tartózkodott a támadástól és inkább az ostromművek, sáncok, árkok, aknák elkészítésével és ágyúk felvontatásával foglalatoskodott. A mieink mindenképpen igyekeztek megzavarni az ellenség munkáját, de a törökök így is készen lettek az ostromművekkel már aug. 27-én, ami most már az igazi ostromot lehetővé tette. Warkocs erősen bízott abban, hogy a várost meg tudja védelmezni a török ellen, és ennek a reményének adott kifejezést Bécsbe küldött leveleiben is.

42

) Az ostrom a védőkre nézve valóban szerencsésen indult. Az első általános támadást 28-án reggel egy keddi napon indította Khoszrev basa. Ekkor már a külvárost védő árkok tele voltak a rommá lőtt falak törmelékeivel. Magukon a falakon hatalmas rések tátongtak, amelyeket ezrével lepett el az ellenség. A mieink azonban szilárdan tartották állásaikat és ezen a napon kétszer verték vissza a törökök támadását. Segítettek a katonáknak a környékről bemenekült lakósok és a jobb érzésű városi polgárok. Sőt a nők is, miként később az egriek, önfeláldozó vitézséggel vettek részt a védelemben. Másnap szerdán aug. 29-én Khoszrev és Rusztem basák csapatainak együttes támadását is visszaverte Warkocs György. Erre a törökök elhatározták, hogy addig nem támadnak, amig a falakat annyira össze «) U. ott. «) U. ott. - 10 -