Székesfehérvári Szemle 3. évf. (1933)

42i SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE Inota község monográfiája. írta : Faller Jenő. , LA község fekvése s 1. természetrajzi viszonyai. Inota, fejérvármegyei (székesfehérvári járás) nagyközség, a megye nyugati szélén fekszik, a Székesfehérvár—Veszprém-i országút mentén 1 , a Bakony déli lépcsőjéhez tartozó Várpalotai-hegy­csoport utolsó nyúlványainak tövében. — Hatá­rá&aíi eszerint a Bakony, a Balaton-fölvidék és a, Sárrét fiatalabbkorú besüllyedése találkoznak. A község területét északról, illetve észak­keletről Isztimér és Bakonykuti, nyugatról Vár­palota. (Veszprém vármegye) délről "Ősi és Ná­dasladány, keletről Csór községek határolják s míg délén a Sárrét messzi lapályj, északon a Várpalotai-hegycsoport, változatos, hol erdőko­szorúzta, hol .erősen karsztos vonulata szabják meg képét. Maga a község kedvesen simul a 188-as (Templom domb), illetve 176-os (Epreshegy) ma­gaslatok meredek, kopár lejtőihez, az Inota-patak keskeny völgyében, festői, zeg-zugos utcáival, virágos kertjeivel, kis házaival s magasra, bolto­zott : kőhíd jaival. Rom. kath, templomától külön­ben fönséges panoráma nyílik határára s míg nyu­gaton impozáns körvonalakéban rajzolódnak elénk ä Balaton- föl vidék éhez tartozó hegyormok, a Vészprémi-fénsík hullámos domborzata s a Papod- és KQrishegy nyugodt kékje, addig délen a. Sárrét felé, magas jegenyesorok mentén villan elénk a Séd és Sárvíz csillogó ezüstje s a Bala­ton partvidékének magas dombjain siklik el sze­münk. -. - >..- Tefületének fölépítésében" külszínileg is ele­gen elkülönülő négy. tagot különböztethetünk meg, úgymint: A község északi részében domináló részben fátlan és terméketlen fődolomit (felső triász) vonulatot, az ettől lépcsősen elváló pon­tusi korú édesvízi mészkőterraszt, mely Várpa­lotán át DNy—ÉK-i irányban csap Bakonykuti felé s délről a következő harmadik taggal, a Ba­laton felvidékére jellemző Baglyashegy-i idősebb triász képződménnyel van mintegy másfél kilo­méter átlag szélességben megszakítva a 188, 176 és 199 m,-es magaslatok környékén (a Páskom vidéke), végre az ettől délre elterülő és a Sárrét­hez rtartozó területet, mely nagyrészt pontusí már­gákból és a szarmatához tartozó kontinentális ré­tegekből van fölépítve, pleisztocén és holocén üledékekkel födve. .-;.-.. A felsőtriász korú fődolomit terület a terje­delmes és hullámos felületű Tési fensík folytatá­-saként húzódik a Várpalota—Inota-i medencébe, ^tkgkanv 275 m. magas és részben a Bögresző­;lők északi oldalával, illetve az Üj major (Hajagos) .termékeny lapályával van lehatárolva. Legészakibb írészén ,kis területen lomberdővel (cser, bükk, tölgy) borított, (a 390— 7ЗЗ6—327 stb. magassági pontok '""*) Székesfehérvártól 22, Veszprémtől 24 km. távol­ságban. vidéke), mely a 274 és 251. sz. magassági pon­tok közt, keskeny sávként húzódik le csaknem az üjmajorig, hol pompás kaszálókat és gazdag búzatáblákat találunk. Maga a kőzet a Bögreszö­lők táján számtalan helyen van megnyitva s szol­gál építőanyaggal Inotának és a szomszédos fal­vaknak 2 . Ettől délre az átlagban másfél km. széles, pontusi édesvízi mészkőterrasz vidékét találjuk, mely Várpalota felől nyúlik a község határába s izolált kis sziget alakjában az Újmajor déli ré­szében is föllelhető, honnét Bakonykuti irányába csap s a Baglyas erdő vonulatával van keleten elvágva. A rendkívül kopár, fátlan területszakasz pompásan illik bele a Bakonykuti—Várpalota— Veszprém—Szentgál-i karsztvonulat sivár relifjébe s mindössze délen a Müller és Nagy-féle mal­mok vidékén van. megszakítva az inotai forrás vidék tavának üdezöld környékével 3 . E teknőszerűen lezökkent területet részben a 188, részben a 176, illetve 211 m-es magasla­tok hirtelen kiugró s a Baglyas hegyre átnyúló idősebb triászmasszivuma határolja le, mely két harántvölggyel az Inotai- és Hidegvölggyel van megszakítva. A teljesen kopár, fátlan dombhátság rendkívül sivár képet mutat, anyagát több helyen fejtik s mint kitűnő építőanyagot használják mesz­szi vidéken 4 . A község területének negyedik tagjával, va­gyis a déli részével (MÁV-vonal mente, Réti­2 ) A község határának felsőtriászkori fődolomitjait, magnéziás meszek (calcaire magnésifère) néven Francois-Sul­pice Beudant francia geológus ismertette először, ki mint tud­juk 1818-ban csaknem féléves tanulmányutat tett hazánkban, melynek eredményeiről négykötetes még ma is rendkívül becses munkájában a Voyage minéralogique et géologique en Hongrie pendant l'année 1818 számolt, be. ßeudant 1818 okt 12-én Isztimér felől, valószinűteg Guttamási érintésével, a hullámos-dombos szántók közt vezető rossz mezei úton ment Bakonykutiba, honnét az Akasztóhegy 329 m. magas, terje­delmes karsztjellegű dolomit platójára ért. Itt rásötétedett, de csakhamar kibujt a hold s oly fönséges holdvilágban volt ré­sze, aminőt, mint írja még sohasem látott. Innét a Hidegvölgy nyugati oldalán elhagyatott rossz úton érkezett a Páskom 211 m-es dolomit kúpjának tövébe, hol rákerült az Inota—Bakony­kuti-i kocsiútra, melyen továbbhaladva az inotai .forrástónál találta magát. Ekkor megfordult s anélkül, hogy a községet érintette volna Palotának vette útját, hol meghált s másnap már Veszprémben találjuk. Az Inota határában lelt födolo­mitokról a következőket írja : „Az egynemű dolomit mész­kövek szemcsések, mint a cukor és gyöngyházlényűek s rengeteg apró kis fészkekben meghúzódó és az alapanyag­ban szabálytalanul megjelenő romboéderes kristállyal van­nak tele." 1. bővebben Faller Jenő: Beudant,-francia geoló­gus 1818 évi tanulmányútja Veszprém vármegyében. Veszp­rémvármegye XXXV évf. 1—10 sz. 3 ) A Várpalota—Inota-i, pontusi korú édesvízi mészkő­terrasz genezisére vonatkozólag v. ö. Lóczy Lajos : A Bala­ton környékének geológiája és morfológiája (1913) című mü­vét, (p 277—380.) 4 ) Az Inota-vidéki triász-képletek pontos taglalását'lásd: Böckh János.: A Bakony déli részének földtani viszonyai. I. .r. Föld. Int. Évk. II. 1872. II. r. III. 1874., Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása 1909. és Táeger Henrik : Hat évi jelentése a Bakony földtani viszonyairól Földt. Int. évi jelent. 1909—1914-röl,

Next

/
Thumbnails
Contents