Székesfehérvári Szemle 3. évf. (1933)
SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 43 puszta, Lampert puszta stb.) mélyen benyúlik a Sárrétbe s a község határának ez a része képezi a mezőgazdasági müvelés súlypontját. Az Iszka(262) és Baglyas- (362) hegyekkel, továbbá az Inotai magaslatokkal (188) és a Péti heggyel (207) lehatárolt Sárrét, mint tudjuk, annak a depressziónak az irányába esik, mely a Velencei-tó, a Sárrét és a Balaton medencéjét eredményezte'. Ügy a Balaton, mint a Sárrét és a Velencei-tó mélyedései a neogén idejében már kész öblök voltak, melyekbe Várpalota és Inota környékén a mediterrán és szarmata tengerek rakták le később üledékeiket. Bizonyos, hogy a mediterrán tenger hullámai itt is az északi dolomit hegység lábáig nyomultak s a Balatonhoz és a Velencei-tóhoz hasonlóan a Sárrét-i medence altalaját szolgáltatják. E területrész átlag magassága 124 m. s a Sárréttel együtt egész a legújabb időkig ingoványos lápterűlet volt. Vízgyűjtőterűletét még ma is több bővizű patak táplálja, melyek közül bennünket közelebbről a várpalotai, inotai, hidegvölgyi és csóri patakok érdekelnek, melyeknek vizét az 1825-ben készült Nagy- vagy Sárvíz csatorna gyűjti össze és vezeti le Sárszentmibálynál. Mint mondtam már pompás termőtalajával ez a község mezőgazdasági művelésének súlypontja, mely azonban hóolvadáskor, még ma is csaknem minden tavasszal víz alá kerül. A Sárrét mai medencéjébe ömlő csatornákba szorított vizek már csak epigónjai azoknak a patakoknak, amelyek valamikor észak és nyugat felől a Sárrétet állandó tósággá duzzasztották. A Baglyashegy aljában lefutó kis patak, továbbá a várpalotai, inotai és péti patakok régi keletűek és mélyen erodálták a környező dolomit hegységet. A Hidegvölgy és az Inotaivölgy hatalmas törmelékkúpban végződnek. Ez a törmelékkúp a várpalotai és péti patakok útjába eső kavicsokkal egyesűit, úgyhogy az egész, mintegy patkóalakban övezi a Sárrét ny. és ény.-i partjait. A pleisztocén korú patakok intenzív munkáját elárulja a kavics koptottsága is. Az inotai és a Hidegvölgyben még teljesen szögletes dolomit kavicsokból álló breccsiát pár km.-rel délebbre már hiába keressük, a Rétipusztától északra és északnyugatra fekvő kavics már kopott és valóságos konglomerátumot ád. Ilyen rövid út után a szóban lévő kavics koptatottsága csakis intenzivebb víz munkájával magyarázható 0 . A község területe egyébként rendkívül változatos és két, illetve három törésvonaltal van megszakítva, melyek csaknem kimondottan D.Ny.— " 1 ) 1. bővebben : Kormos Tivadar : A fehérmegyei Sárrét geológiai múltja és jelene. (1911.) 6 ) 1. Kormos Tivadar idézett művét, valamint Lóczy Lajos idézett munkáját (p 430—431), hol a következőket olvassuk : „Csór és Inota között a Kúti felől lejövő nagy Hidegvölgy előtt 2'7 km. hosszú, nagy törmelékkúp nyomul a 372 m. t. sz. f. magas Baglyashegy tövéből a Sárrét közepébe. A fődolomitba vágott pannóniai-pontusi abróziós párkányra támaszkodik itt a kizárólag dolomif-kavicsból álló törmelék, amelynek lapja egyenletes hajlásban a Réti erdőn áthaladó országúttól a törmelékkúpnak Réti puszta alatti homlokáig kb. 30 m-t esik, vagyis mintegy 11 m-t kilométerenként. A csóri törmelékkúp keleti oldalán a Merítő puszta É.K. irányban s az előbb mondott geológiailag is elkülönülő területrészek határán futnak el. Ezek közül a Hajmáskér—Oskü—Várpalota—Bakonykuti-i fővetődési vonalak egyike az előbb mondott irányban Bakonykutinak fut le, másika a 180, 188, 176 és 199. magassági pontok tövében keletnek, majd a Baglyashegy lábánál hirtelen északnak fordulva Csór felé fut ki. E két törésvonal fogja kö.zre a föntiekben ismertetett Balaton-fölvidéki és Iszkahegy-i típusú idősebb triász képződményt s mig az elsőtől északra az átlagban 1.5 km. széles pontusi édesvízi mészkő vonulatot találjuk, melynek északi határa egy ugyan csak éles törésvonallal különül el a felső triász fődolomittól, addig a másiktól délre a Sárrét ezen részére jellemző pontusi agyagokat és szarmata rétegeket találjuk. Ezen főtörés irányokra merőlegesen számtalan E—D-i lefutású haránttörést illetve völgyet találunk, melyek legérdekesebbike a Baglyashegy nyugati tövében lefutó Hidegvölgy. „A Hidegvögy alsószakaszában a nvugati Páskom (211 m.) és a keleti Baglyashegy (362 m.) födolomit hegyei közé mélyen bevágódó teljesen karsztos jellegű, típusos, elöregedett viznélküli aszóvölgy, melyet hosszan elnyúló meredek dolomit sziklafalak kísérnek, melyek a veszprémi Séd völgyére emlékeztetnek. A dolomit sziklák közt, eldugott helyen fekszik a „Csíkvárágya" nevű, embernél valamivel magasabb, elég tágas, kis barlang, az itteni nép szerint egykori nagy betyártanya. A Baglyas erdő d. ny-i végénél megszakad a völgy sziklás jellege s felsőszakaszában mindjobban tágulva és szelídülve egy kőkeresztnél (Kreutlner Péter f Mayer Magdolna 1885.) Bakonykuti községet éri el." Ha egyébkánt a Hidegvölgyből a Ny-i Páskom (211) és a K-i kopár dolomíthegy (302) között a világháború alatt létesített lövészárkok és tüzérségi állások között toronyiránt nekivágunk a meredek, dolomitsziklás, teljesen karsztos jellegű hegyoldalon a 302 m. magas hegynek, úgy rövidesen Baglyashegy közvetlen tövénél állunk ! „A 352 m. magas teljesen kopár Baglyashegyet megmászva, annak háromszögelési gúlájától elragadó kilátás kínálkozik : Délen terül el lábaink alatt a Sárrét hatalmas medencéje, szélén a hegyvonulatunk lábainál meghúzódó Csór községgel. A Sárrét déliszéléről az Ürhida—Nádasladány—Berhida-i halom vidék emelkedik fel. a polgárdi Somlyóhegy és a fülei Kőhegy nevű körül pannóniai agyag bukkanik elő, a kavics alól bőségesen szivárgó vízzel. A törmelékkúp nyugati oldalán a MÀV-nak nagy kavicsbányája van, mintegy 5 m. magas fallal. Felette a Hidegvölgy száraz árkának jobbján köves legelő terjed a 211—176 m. t. sz. f. magasságú Inotai-hegy lábáig, melyet a Hídegvölgy választott el a Baglyashegytöl. A kavics itt a pannóniai-pontusi rétegeknek egyik foszlányát fedi. Inotától nyugatra harmadikul a várpalotai törmelékkúp következik. Ez a várpalotai Temető-, Vaskapu- és Várvölgyből származó fődolomít szegletes törmelékéből áll. Várpalotán a dolomit kavics fedte törmelékkúp a város alvégén kezdődik és a városban egyesülő három száraz patakmeder jobbján vastagabb kavics rétegű, mint a bal oldalon, ahol a pannóniaipontusi rétegek úgyszólván a felszínen vannak."
