Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 63 kezdetben elég gyéren kerültek elő, esak mikor hamus rétegre bukkantunk, kezdett számuk gyarapodni. Tovább már csak a hamus rétegek irányát követve folytattuk a munkát. Ily módon a kutató ároktól jobbra is balra is mintegy 2'40 m. széles és 8 m. hosszú hamus terület tárult föl, A hamus réteg mélysége 2 m., lefelé a fenék felé teknőszerűen keskenyedett. Az ásatás eredménye kellő kiválogatás után : 20 szájperemes edény töredék, 19 bütykös díszítésű cserép, 8 vastag edény részlet, ujbenyomásos szalagdísszel, 11 vastagabb edénydarab rovatkás dísszel, 12 festett edénytöredék, 11 edényrészlet mélyített bütyökkel, 7 lyukas edényfül, 10 bütykös edényfül, 13 fenékrészlet, talpascsésze töredéke, edénytalp-részlet, táltöredék három esücskű bütyökkel, talpascsésze oldal és fenékrészlete, kisebb bütykös csésze töredéke gyantaszerű rögökkel, nagyobb gyanta (?) rög, hatágú buzogányformáju agyagtárgy átfúrt lyukakkal, csonttár, 3 faragásos agancsdarab, kagylóhéjból készült kaparó, fürészes szélű kőpenge, 4 lyuk, fúró kovaszilánk, 19 vágó, kaparó kovapenge, 26 alaktalan kovaszílánk, 9 magkő kovából, 2 használat folytán megkopott kovadarab, 8 csiszolt kőeszköz (2 vésőalakú kisméretű kőbalta, gyalúkö éltöredéke, lyukas balta töredéke, téglaalakú homokkő középen hosszanti barázda, hengeralakú csiszolókő, őrlőkőnek használt gömbölyű kagylókövület, vésőalakú vörös kőtöredék csiszolt felülettel). Lt. sz. 8596—8630. Az eredmény tehát nagyobbára csak töredékekből áll, mégis kielégítő. A nagyszámú kovaszilánk, az edénytöredékek díszítése, főleg a piros festéknyomokat viselő festett edényrészek, melyek eddig Fejérmegye területén ismeretlenek voltak, kétségtelen bizonyságai, hogy a Bicske-galagonyás hegyi lelőhely Fejérmegyében az első tárgyilag is megállapítható.csiszolt kőkori (neolithicum Kr. e, 4000—2000) település és igy kívánatos minél behatóbb átkutatása. A csákvárí ásatás. Csákváron október hó 4—7-én végzett a múzeum ásatást a község által felajánlott inségmunkásokkal. Ez alkalommal a cél annak felderítése volt, vájjon az 1930 május havában Szakái-féle telken feltárt római síroknak van-e folytatása a vele szomszédos református iskola és templom kertjében. E végből a templom mögött két 8 méteres és egy 14 méteres kutató árkot húztunk és kisebb árkokkal átvizsgáltuk az iskola udvarát és kertjét is. Sírokat nem találtunk, de azért munkánk nem veszett kárba. Ugyanis a templom mögötti területnek az iskolával határos részén két hamuval telt üreg tárult föl jellegzetes kőkori edény töredékkel (Lt. sz. 8582— 83). Ugyanezen alkalommal az uj református iskola területén már korábban talált kőkori sírlelet alapján (L. Szfvári Szemle 1931. 3-|l;8.1.) ennek környékén is végeztünk kutatást további leletek reményében. Az eredmény egy melléklet nélküli csontváz feltárása volt, a remélt őskori temetőnek nem akadtunk nyomára. £1 Avar temető Sukorón. A nyár folyamán Sukorón a Gádei-határban, melyet a János majortól keletre egy vízmosás szel keresztül, Salabert István gazda az út mentén fekvő szőlőjének partján kunyhót épített. A partot beásva bronzmellékletes csontvázra akadt. A leletet átadták Kapitány István ref. tanítónak, ki azokat a székesfehérvári múzeumba juttatta. A leletek az avar kort jellemző fegyveröv-díszitmények. Miután az e fajta sírok rendszerint nem magányosak, hanem egész temetőt alkotva fordulnak elő, jogos volt feltevésünk, hogy a már feltárt csontváz körűi több sírnak is kell lennie. Ez alapon szept 20-án megkezdtük az ásatást. A munkát a már feltárt sírtól kííndulólag kezdtük meg az útmenti part bevágásával, ahol tényleg találtunk is sírokat, Majd a talált sírokat derékszög alatt átmetsző árkokat húztunk az útpartról befelé, ahol azonban a szőlőoltványok miatt csak néhány méterre mehettünk. Ilymódon mintegy 40 m. hosszú és 20 m. széles földsávot kutattunk át. A talált sírok azonban oly szegények voltak, hogy az ásatást 9 sír feltárásával szept, 24-én befejeztük. A véletlen folytán feltárt első sírnak Kapitány István áltál átadott leletei a következők : 1,) 10'5 cm. hosszú bronzszíjjvég, melynek tokos végét három szeg kapcsolta a szijjhoz. A tok fellett mindkét oldalon fekvő kutyaféle alak látható. A szíjjvég többi részét az egyik oldalon állatviadal, a másikon növényi díszítmény ékíti. Az állatviadalban a középső megtámadott és már lerogyott helyzetben levő állat szarvast ábrázol, A támadó állatok testalkata a címereken alkalmazott griffekre emlékeztetnek. Az egyik előröl, a másik hátúiról marja az összeeső szarvast. A növénydíszes oldal motívumai : egymással szemközt néző S alakú indák, köztük levéldísz, — 2.) Négy darab négyzetalakú áttört bronzdísz madárcsőrös, négylábú gríffekkel. A díszítményeket négy szegecske erősítette a szijjhoz és róluk csüngődísz lógott lefelé, de a csüngő csak egynél maradt fenn. A griffek kiképzése kétféle : egynél szabad a fej, háromnál összeolvad a kerettel, — 3.) Két darab rövid szíjjvég S alakú áttört ornamentummal. — 4.) Bronzcsatt; csúcsos lemezeinek három szögletében felerősítő lyukak, kettőben még az aklák is megvannak ; a lemez közepét keretbe foglalt liliomos motívum díszíti. — 5.) Piskóta alakú bronzpálcika középen szeggel, — 6.) Bronzlemez töredék. — 7.) Vaskés pengerészlete, — A csontvázból csak a koponyát sikerült megmentem (Lt, sz. 8568 és 272/1932). Hampel J. műve alapján (Altertümer des frühen Mittelalters in Ungarn) a nagy szíjvég állatmotivumos díszítése analog az ordasi, diási, regölyi, sziráki leletekkel (I. k. 1918, 1821, 1922, 1928, á), növénydísze pedig ugyanaz, mint egy keszthelyi és dunapenteleí szíjjvége (U.o. 1672 és Arch. Éri 1928, 119. 1.). A griffes csüngő díszeknek a csunyí és abonyi leletek között van hasonmása (U. o. 1944 és 1947 á). A csatt liliomos motívuma