Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

64 MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ egy sziráki és abonyi leleten látható (U. o, 1683 és 1686 á). A többi 7 sír tartalma nagyon szegényes. Mellékleteik : a 2. sírban a baltérdnél kívül egyszerű bögre,sertés és madárcsontok, a medencénél vascsatt, a jobb alsó karnál 16'5 cm. hosszú vaskés ; 3. sírban jobbkéznél a medencetájon vaskés, a jobb combtájon vastörmelék ; 4. sírban a jobb lábfejnél bögre, a medencén vascsatt töredékei ; 5. sírban a balmedencén vascsatt ; 6. sírban 2 bronz fülbevaló a koponyánál ; 7, sírban a bolygatott csontváz mellett vastöredékek ; 8. sírban a ballábnál agyagbögre, a balkéznél vastöredék, a jobb vállnál elmállott agyag orsógomb. A csontvázak közül csak a 2. sír csontjai és 3. sír koponyája voltak használhatók. A sírokon kivül egy bögre töredékei kerültek elő. (Lt. sz. 8569—76, 273—274/1932). Marosi Arnold, Kisebb közlemények. Sárkeszin Mithras-emléket találtak. A múzeum római gyűjteményének legújabb értékes gyarapodása az a Mithras-emlék és vele együtt talált három oltárkő, melyek Sárkeszin a református egyház ságvölgyi dűlőben fekvő rektori földjén kerültek elő. A leleteket Szabó Károly, haszonbérlő szántás közben találta. A múzeumot Cseresnyés ref. lelkész dec. 5-én volt szives értesíteni, minek alapján másnap kiutazva sikerült az értékes emlékeket megszereznünk és beszállítanunk. Mindjárt helyszíni szemlét is tartottunk és próbaásatást is végeztünk. Ennek eredménye egy kisebb épület alapfalainak feltárása, amely a domborműves emlékkel és oltárkövekkel Mithrasszentély lehetett, A tömör, márványszerű mészkőből faragott domborműves kő fülkeszerü mélyedésben a világosság istenét Míthras-t ábrázolja, amint az előtte fekvő és sötétséget jelképező bikát tőrével leszúrja, Két oldalt amazon paízsos, fáklyatartó alakok állanak, A Mithras-emlékeken szokásos és a bika kicsordult vérét nyaldosó kutya és kigyó is megvan a faragványon. A kettétört kőlap kevés híján ép faragványa művészies kidolgozásával elüt az efajta provinciális faragványoktól és kora Krisztus után a II. századra tehető. Ezt igazolják a vele együtt talált oltárköveknek feltűnően szabályos, szép betűi is és ásatásunk alkalmával az épületfalak között talált Hadrianus-féle bronzérem. A szolgaegyházaí római sírkő. A Fejérmegyei Napló 1932. szept. 8. száma adott hirt arról, hogy Szolgaegyházán római sírkövet találtak. E híradás alapján Marosi Arnold, múzeumigazgató szept. 19-én kiutazva, megállapította, hogy a sírkő Aba Lehel „Halomaljá"-nak nevezett birtokának legmagasabb pontján, a birtoknak a vastaghalmi pusztával határos vonalainak 'kiemelkedésén került elő 3—4 m. mélységből, E hely az 1 ; 75000 katonai térképen a Vastaghalom majortól nyugatra fekvő 127 magasságú pontnak felel meg. A követ innen elszállítva Aba Lehel lakásának (85. házszám) udvarán állították föl. A sírkőnek csak alsó fele van. Az átlósan haladó törésvonal folytán a feliratos mezőből csak jobb sarka maradt fenn a két utolsó sor következő betűivel XI | О S P. A feliratos mező alatti figurális mező elég ép állapotban van. Domborműve két lovas négykerekű fogatot ábrázol a kocsi elején kocsissal, középen ülésben ülő nőalakkal: A kocsinak oldalai nincsenek. A sírkő szélét leveles és szőlőfürtös inda díszíti. Á sirkő legnagyobb magassága Г55 cm., szélessége 102 cm., törésvonalának hossza Г26 cm. Legértékesebb római szobraink A nagyközönség körében gyakori érdeklődés, melyek a múzeum legértékesebb tárgyai, A felelet e kérdésre nem oly egyszerű. A múzeumi tárgyak érlékét ugyanis inkább ritkaságuk, mint anyaguk szabja meg, ennek megállapítása pedig legtöbbször a véletlen műve. A tárgyak ritkaságának, esetleg egyedüliségeinek felismeréséhez ugyanis mondhatnók internacionális szakismeret szükséges. És erre csak a múzeum egyes gyűjteményeiben jártas szaktudósok látogatása alkalmával nyílik alkalom. Római kőemlékeinkben különösen két tárgy az, amely mint ritkaság különös érdeklődéssel vonja magára provinciális szobrászattal foglalkozó tudósaink figyelmét. E faragványok eddig a múzeum udvarán voltak elhelyezve, de felismerve nagy értéküket ma már a kiállítási termekben állanak egyrészt védelműl az időjárás pusztító hatása ellen, másrészt hogy a látogatóknak is íobban szembetűnjenek. Az egyik ilyen ritka római kőfaragvány az a lovasszobor töredék, mely most a múzeum " I. sz. termének közepén látható. Csak a lónak és lovasának törzse van meg. A lovon ülő alak díszes ruházata arra enged következtetni, hogy valamelyik császár lovasszobrának töredéke. Értéke főleg abban rejlik, mert Magyarország területén eddig az egyetlen lovasszobor római emlék. A szobrot Velencén, Posfai Pál kertjében találták, ki 1929-ben Dr, Polgár Iván és Sztankovics János közbejárására azt múzeumunknak adományozta. A másik római faragvány ritkaságunk az a domborműves mészkő, amely a II. és III, számú terem átjárója melletti polcon áll. A négyszögalakú kőlap domborművének főalakjaí egy sisakos és kezében lándzsát tartó, menekülő nő, mögötte üldöző helyzetben egy sánta púpos férfi. Sokáig nem tudtuk, mit ábrázol e jelenet, Kikutatása Dr. Oroszlán Zoltán, az Országos Szépművészeti Múzeum őrének érdeme, ki a kő fényképét magával vive athéni tanulmányútjára és a klasszikus kor ottani kiváló tudósainak segítségével fejtette meg ezt a mitológiai jelenetet. Onnan értesítette a múzeumot, hogy a faragvány Pallas Athénét és az őt üldöző Hephaistos-t ábrázolja és a jelenetnek egyetlen ábrázolása — a külföldet is bele véve —•• az eddig ismert római kőemléicek között, Egyben felhívta figyelmünket pf kő minél