Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 55 lyek mindenünkön keresztűlhatva kífínomítják bennünk, ami durva, ami alaktalan és harmóniába fogják a széthúzó erőket. Az egyéniséget alakító világnézetnek benső adottságunkon kell alapulnia. Bensőnket kell átfognia. A világ íézet nem theória, hanem élet. Egyéniséget nem alakíthat olyan világnézet, mely nem nyúl be az ember bensőjébe. A csodálatos halfogás mottója: due in altum, Prohászka alapelve. Az a világnézet helyes, amely az ember ellentétes erőit és vágyait, szellemiségét és testiségét, birtokvágyát és a szegények iránti részvétét stb. harmonikus egységbe tudja fogni, amely az embert a természettel, az egész világrenddel észszerű kapcsolatba hozza, amely a napsugártól kezdve a szenvedés könnyeiig egységes magyarázatot ad a míndenségnek és úgy tudja beállítani az emberhez való viszonyukat és oly szabályokat ad az emberi érzések, ösztönök, az emberi test és a világrendszer összes élő és anorganikus lényeinek a használatára, melyek szerint élve boldogabb lesz az ember és szebb lesz az egyénisége. Költői lelkének tarka színeivel ajánlja a vallásos világnézetet : „Ha ideális a világnézet, akkor égboltunk kristályos olasz ég, amilyen Catania fölött ragyog. — Ha szkeptikusnak vagy pesszimistának csapunk föl, akkor az égbolt is alacsony, felhős, ködös lesz és alatta nem Catania mezői virulnak, hanem a lappok földje". Sok géniusz ajánlgat receptet. Van géniusz, aki azt mondja : a dolgok lényegét megismerni nem lehet, de ez nem is fontos, csak használjuk a dolgokat úgy, ahogy nekünk az jól esik. Ez a szabad élvezés theoriája. Itt a deszka, ne kérdezd mi az, hanem csinálj belőle széket s ülj reá, faragj belőle ágyat és feküdj bele. Itt a kő, az a

gy

a

g. ne kérdezd, mi az, én nem tudom — csinálj belőle házat, rakj tűzhelyet és melegedj mellette, Ez Herbert Spencer bölcsészete. Nem elég, mert az elmém nyugtalan, tudni akarom a dolgok lényegét. Nem elég e recept, hogy éljek szabadon a földi javakkal. Goethe'írja, olyan az ember, mint a patkány, mohón kóstol bele az édességbe, nem tudja, hogy méreg. A méreg égeti, egyik pocsolyától a másikhoz szalad, mind kiszürcsölí és belepusztul. Ez az élvezet-theoriájának az eredménye. Nem építhetek egyéniséget ezen elméletre, azért sem, mert nem nyúl be és nem irányít az ember bensőjében. Jön a másik géniusz : az ember célja, hogy a kultúrát szolgálja. A kultúra szolgálatának öntudata oly boldogság, hogy ennek mámorában táncolva lehet végigjárni ez életet. Kinek kulturöntudata nincs, az nincs hívatva a boldogságra. E theoría hallatára felkiált az ember : Nemesen érző embernek kínosan kevés ; magasabbra születtem. Milliókat zár ki, kiknek nem lehet kulturöntudatuk, És akinek van kultur-öntudata, az Pasteurrel vallja, hogy boldogabb egy bretagnei anyóka. Ezért találóan nevezi a német Nietzsche élettheoriáját : schwarze Musiknak. Egyéniséget ez sem alakít. Kulturmunka nem hat le az ember belsőjébe, legfeljebb esztétikus finomságra nevel, de ч annak meg nincs átütő ereje, Jön a harmadik géniusz, Tolstoj. Sötét ember, kancsukát tart jobb kezében, töviskoronát a balban : Szenvedd végig a világot, légy kitartó, s örülj a végének. Ezeknek a géniuszoknak kiáltja oda Prohászka az ő világnézetét : ti filozófok, kacagok rajtatok ... én az örökélet vándora, énekese és prófétája vagyok. Sem a leintőhöz, sem a táncolóhoz, sem a sötét, szenvedő emberhez nem csatlakozom, . . . Duc ín altum ! — ez az én jelszavam. Vizsgáld az én-nek mélységeit és örvényeit és ami itt harmóniát teremt, az az én világnézetem. Második eleme az egyéniségnek a szépség szeretete. Mentegetőzve írja Soliloquiájában, hogy neki igénye a szép a természetben és művészetben csak úgy, mint az emberi testben. Nem elég neki az eszményi szép, ami az erkölcsi jóban van, neki a fízikiai világ szépsége kell. Nem kívánja és nem szükséges, hogy az a fizikai szép a mi tulajdonunk legyen, de tudnunk kell élvezni és szükséges, hogy igényünk legyen az eszményi szép csak úgy, mint a fizikai. Ez a szépség-igény az a művészi tehetség, mely minket a szép egyéniség kialakítására képesít és sürget, mert a szépet mindenki elsősorban önmagában óhajtja látni. A szépség-igénynek Prohászkánál át kell ölelnie nemcsak az ember szellemi részét, hanem a testét is. A szép test isteni teremtmény, a szép lélek elnevezés nagy dicséret, de szép lélek elcsigázott testben szétrongyolt fizikummal nem volt Isten eredeti gondolata. A szépség-igény mint egyéniség nevelő tényező csak segédeszköz, csak természetes motívum, melynek mint általában az esztétikus világnézetnek belső világunk ellentételeinek harmonizálásához nincs elég ereje. Harmadik föltétele a harmónia. A természet és etika nem párhuzamos vonalak, az ember ellentétes erőkből van összetéve. Az egyéni kultúra kard és harc jegyében áll. E harcban a test követelőbb és hangosabb, mint a lélek. Két ellentétes sark közé van állítva az ember, a szellem és az állat közé : Küzdelmes nemzedék vagyunk, s e gondolatra diadalittasan válaszol Strauss-nak, aki a kereszténységet azzal vádolta, hogy összetöri az emberi természetet : Nem rnondck le a Lázkereszti szirtért az esztergomi bazilikáról, nem mondok le a karrarai márványért a Laokoón szoborcsoportozatról ; — törjék össze a sziklát, csak építsenek nekem belőle dómot, s kalapálják a márványt, csak legyen belőle Laokoón szobor. Ezek Prohászka irányító elvei a szép egyéniségnek kidolgozására vonatkozólag. III. Ezekben ismertettem azokat a kérdéseket, melyeket a Prohászka probléma kutatói fölvetettek. Sok adatra és történelmi távlatra van még szükség, hogy a probléma nyugvópontra jusson. Ha az ember eltör egy nagy tükröt és a földön heverő tükördarabok közé áll, a tükördarabok az ember termetéből egy-egy részletvonást tükröznek vissza. így vagyunk az élet-eseményekkel is. Minden életesemény egy-egy részletvonást tükröz viszN