Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

56 sza az egyéniségből. Nekünk, kik Prohászkához közel álltunk, nem annyira a Prohászka probléma feszegetése a dolgunk, hanem Prohászka élete apró eseményeinek megrögzítése, hogy abból a későbbi kutatók olvashassanak. Továbbiakban eseményeket óhajtok előadni : a) Pr-nak a természet egyik legnagyobb ih­letője volt. Many községben délután érkezett bér­málásra. Németajkú község. A templomba egy madár tévedt be. Az orgona és ének hangjaira ijedt röptében hol az ablakhoz, hol a falhoz vágta magát a szegény madár. Püspök megpil­lantva, mintha elfelejtette volna, hogy szószéken van, s hívei vannak előtte, egy pillanatig szótla­nul nézte a madár vergődését, majd hivei helyett atyai kedvességgel a madárral kezdett beszélni: Mit félsz kicsikém ? Ne félj ! Itt Isten házában vagy, ki téged teremtett és táplál, kinek ének a te egyszerű esípogásod. Tudom kitől félsz, tőlünk, emberektől, Ismét csend. — Miért röpködsz olyan ijedten, úgy-e, mert szeretnél elrepülni in­nen? Nem neked való e boltíves, zárt hajlék, a napsugaras magasság a te világod. Ne félj tőlem ! Én is így vagyok, Nehéz a föld alacsony porá­ban járni. — A püspök elhallgatott, Szánóan nézte a vergődő madarat, Gondolataiból felíjedve vette észre, hogy nincs egyedül, híveihez fordult ; Híveim, épp így van az ember is ; nem birja ki az élte igáját, a megélhetés harcát — nem elég a vagyon, a pénz, az élvezetnek nem elég a tu­dás, a család, szerelem. Ha csak ezt adod meg magadnak, úgy fogsz vergődni, mint az ijedt ma­dár — az Isten közelség végtelensége kell neked, eszményi, finomabb lelkiség magaslata kell neked, hogy énekelve bird járni az életet. A madár tovább vívódott, a püspök újból szótlanul nézte, majd Hébel kedves versét idézte . Jó neked, madárkám, Mert hogy merre visz utad Neked tudnod adta Istened, De én vak ember sötétben keresgélek. S e gondolatból elindulva az ember céljáról prédikált. Folyton sürgette a természet megismerését. A Hosszúsétatér alatt levő hármas vasutí elága­zásnál sétáltunk, A komáromi vonal mentén igye­keztünk Moha felé, Kért, hogy hagyjam kissé egyedül. Ez jelentette, hogy vagy imádkozni vagy gondolkodni akar. Ilyenkor mindig 5—6 lépéssel hátrább követtem, rendesen elővettem rózsafüzé­remet s azt ímádkozgattam. Mereven a bakonyi hegyek felé nézve az őszi napnyugtában gyönyör­ködött. Lépése mind ütemesebb lett, lelkendező könnyedséggel járt; én eltettem rózsafűzérem, hogy követni tudjam. A püspök egy kedves Schumann melódiát kezdett dúdolgatni, majd hátrafordul s azt kérdi tőlem : Hogy tetszik az égbolt? Ismeri a német költeményt: Und willst du erlöst, geliebt sein und erkannt Dich fragt die Natur, ein Kind mit tausend Fragen. A természet megismerésekén sürgetése ké­sőbbi éveiben mind gyakoribb volt. SZEMLE A nemzeti hadsereg első éveiben történt. Tisztjeink csodálatos odaadással láttak hozzá a toborzott hadsereg oktatásához. Pr. püspök na­gyon méltányolta e népnevelő munkát, A záró­ünnepély az Urániában volt. Az emelvényen Nagy-Magyarország térképének kontúrjai voltak felrajzolva . Az elrabolt városok helyét fejnagy­ságu lyuk jelezte. A lyukakon egymásután dug­ta ki fejét egy román, egy szerb, egy cseh, egy osztrák, fején az illető nemzet fez-ével és nemzeti muzsikájuk remek imitációjában énekelve Ígértek minden boldogságot az elszakított részeknek. Bu­dapest helyen orosz kommün sapkás zsidó dugta ki fejét és hamisítatlan zsargonban énekelte zene­kari kísérettel : bis hundert sag'ich euch: igy lesz boldog a magyar. E pillanatban fegyver dör­dült el, a bitorlók ijedten húzták vissza fejőket a térképből, a térkép reájuk zuhant, egy acél­sisakos katona ugrott elő, kezében a nemzeti szinü zászlóval s harsányan kiáltja a katonák felé : szeresd a hazát. Kacagva tapsolt a püspök, a katona mellé felugrott a pódiumra, atyai mo­sollyal szólította meg : Igen fiam, szeresd és is­merd meg a hazát és a haza földjét. Nem sze­retném, hogy amikor masíroztok, gondolat nélkül járjátok az utakat, mint igavonó állat. Az ország­utak szélét a jó Isten gyöngyökkel szórta be a mi számunkra, ott vannak e gyöngyszemek a be­porosodott lapulevelek alatt. Most természet-órát tartok nektek, de nem úgy, mint a tanárok szok­tak. Elmondom nektek, hogy a hármas híd felé masírozva található útszéli gazokból milyen or­vosság készül, hogy lássátok, hogy porosan, a felszerelés alatt izzadva milyen kincseken tipród­tok. És elkezdte a mályva, békarokka stb, gyó­gyító hatását. Dahlmen Katalin követésére hívta fel őket. Ez a szentéletű parasztleány, ha reggel rétiösvényen ment, mindkét oldalt felemelte szok­nyáját, hogy véletlenül le ne üssön egy napfény­ben csillogó harmatcseppet és énekelve imádta a az Urat, hogy így telehintette ajándékaival a me­zőt, hisz ez a harmatcsepp-ajándék mind az em­bernek szól. Ugyané beszéde második részében Fehérvár géniusz-locijáról és Fehérvár történeti emlékeiről beszélt a katonáknak. Sürgetve, hogy értsék meg és éljék a város lelkét. Csodálatosan szerette Fehérvárat és érdekelte Fehérvár története. A jó Nagy Ignác és a pátriárka kort ért Aujedszkyné voltak történelmi mesemondói. Gyakran üldögélt Nagy Ignáccal Sütő-utcai házának udvarán a boróka-bokor mellett, s ilyenkor Nagy Ignácnak Fehérvárnak általa átélt éveit kellett elmesélnie : Ferenc József bevonulásáról, az utolsó várkapu lebontásáról, Aujedszky nénit, főleg a püspök-kut nagyításakor talált III. Béla és felesége sírjának kiemeléséről kérdezte ki, Aujedszkyné Milánóban született, 2—3 éves korában került Fehérvárra, A nagyasszony kedves őszinteséggel mesélte el gyermekkori csínytetteít a püspök kacagtatására, köztük iskola-kerüléseit, mert neki mindig fonto­sabbak voltak az utcai események, mint az is­kola. Egy ilyen iskolakerülésnek köszönhetjük /

Next

/
Thumbnails
Contents