Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

F 54 SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE gódás, munka és önfeláldozás a jó Pásztor és a tékozló fiú atyjának lelkével. Mindkettő szenvedéllyé fokozódott Prohászkában. Pap lett. Akarés beleállt alku nélkül. Testét kemény aszkézissel nevelte az Istennel való teljes egyesülés számára. A világtól való elszakadás, hogy teljesen Krisztussal éljen, készteti, hogy 30 éves korában arra gondol, hogy jezsuita lesz, mint Magyarországnak kétségkívül legaszkétikusabb és egyben modern fegyverzetű szerzetében, majd a világtól teljesen elvonult kamalduli szerzetre gondol, — és mikor ez fiatal korában ismétlődő vérhányásai miatt nem sikerűi — egészsége helyreállásával 40 éves korában afrikai misszióba indul, csak egyházi elöljárósága parancsa tartja meg Magyarország számára. A Krisztussal való együttélés teljessé nőtt benne, a Soliloquia jórészt ezen együttélés zsoltáros könyve, Ez tette Isten trubadúrjává, az Oltáriszentség misztikus adorálójává. Ugyanekkor az apostolság heroikus útját járta, melyet hősi halálával koronázott meg. Érzelmi világát tekintve a Fioretti szent Ferencé élt újra benne. A szív embere volt még akkor is, ha filozófiáit, — a szív hárfása volt akkor is, ha imádkozott és igy lett ő misztikus. A misztika az imádság harmadik foka, Első fok a mi mindennapi imádságunk, második foka az elmélkedő ima, melyben az értelem és az akarat működik, a harmadik foka az imádságnak a misztikus ima, melyben az érzelem dominál, az Énekek Énekének Isten-szerelme mint patak ömlik, csobog, énekel, hárfázik bennünk, — az imádkozó Krisztus trubadúrja lesz és érzelmileg éli az együttlétet Krisztussal, vágyódik, sóhajt és átkarolni óhajtja az Urat és Isten szeretet felsőbb szférájában intuitív megvilágításokkal termékenyűl értelme. Az érzelem tette őt szociális pappá ; ez ihlette szocializmusát. Gyermek könnye, öreganyó sóhaja már visszhangot kellett lelkében. Arra az elhatározásra is, hogy egész erejével a szociális reformok szolgálatába álljon, nemcsak a szociális pápa, XIII. Leo közvetlen közelében töltött ifjúsága, nemcsak az értelem logikája késztette, hanem a szíve. Belső igény, a hangulat vitte. Ezért volt Prohászka püspök időrendben először a szegények apostola, a Szt. Vince egylet munkása Esztergomban és csak azután szociális apostol. A szegények iránti részvét páthosszá nőtt benne. Ez a páthosz vitte alázata dacára, melylyel minden feltűnést kerülni igyekezett, az irgalom heroikus cselekedeteire. A részvét érzése ragadta el, mikor az esztergomi hídnál téli hidegben megpillantotta a mezítlábos koldust, ott helyben leveti cipőjét és neki adja. Ez az érzés vitte, hogy 1918-ban a hozzájövő menekülteknek összes fehérneműjét kiosztja, hogy mikor szombaton fehérneműjét kikészíteni akarták, csak kétkét darabot találtak az egyes ruhanemükből és pedig a leghasználtabbakat és legfoltosabbakat, E hármas tényező alkotja Prohászka egyéniségének tartalmi részét, S a tényezők zseniális mértékben voltak meg Prohászkában, A zsenialitást így definiálják: eredetiség és gazdagság a termelésben. Zseninek azt mondják, aki nem a bölcselet, a logika szabályaival következtet és tornássza ki tételeit, hanem akiből mint forrásból fakadnak új meglátások, az intuíciók. Ha az eredetiség és intuíció teszi a zsenit, Prohászka zseni volt, hisz ő volt a magyar vates. Elárulja önmagát Soliloquiájában is (XXIV. 21,): „Ez az, ami engem megkap a forrásnál, a hegyipataknál, tavaszi fakadásnál, a régi, ami mindig új — a ki nem merült élet. Boldog, akinek értelme forrás, kedélye friss patak, szíve tavaszi fakadás." Sokan azt állítják, hogy Prohászka vallási zseni volt. Igaz, hogy Prohászka minden törekvése vallásilag volt beállítva, igaz, hogy Soliloquiái a vallásos lélek gyöngyözései, igaz, hogy az életet s a természetet mindig az Isten-szeretet színeiben látja, igaz, hogy állandóan a természetfölötti világban él, igaz, hogy őt teljesen magának foglalta le Isten, igaz, hogy hitbuzgalmi és theologiai iratai csupa intuitiv eredetiség s gazdagság, de époly tény, hogy Prohászka magán hordja a szociális zseni típus-jellegét is : finomsága, szellemi és lelki arisztokráciája mellett lelke mélyén szociális, — nemcsak meggyőződésből, de hajlamból is. Az evangélium és a segítenivágyás hevíti szívét és szociális gondolatai annyira intuitívek, korát annyira megelőzték, hogy forradalmárnak tekintették : csak a most megjelent Quadragesimo kodifikálja elveit. Nem volt nemzetgazdász, belső ihlettség diktálja neki, hogy a földbirtokreformot örök hűbér alakjában oldják meg. Intuíció diktálta neki ezt a módozatot, de a liberális nemzetgazdaságban felnőtt professzionisták nem bírták bevenni a középkori hűbér szót, theoriáját mint amatőr-theoriát kezelték és ma a földbirtokreform csődjénél ők is elismerik, hogy a vates meglátása volt a helyes, Prohászkát vallásos zseni, szociális zseni, nyelvész-zseninek vallják az irodalom művelői, intellektuális zseninek az elméleti tudomány emberei. Reájuk hagyom a vitát. Prohászka sokoldalúsága s a történelmi közelség nehezíti meg annak meghatározását, melyikben volt nagyobb. II. Az egyéniséget másodszor megjelenésében kell néznünk. Prohászka egyénisége úgy hatott reánk, mint kenyérillatú csók. Élveztük, mint éhes ember a kenyeret s rajta csüngtünk, mint gyermek anyja csókján. Szót pazarolnék, ha Fehérvárott az ő egyéniségének fennségéről és jóságáról beszélnék. Inkább azt kérdem, mily utakat s mily eszközöket ajánl Prohászka a harmonikus, szép egyéniségnek kialakítására, 1907. és 1908, évi konferencia beszédeiben foglalkozik az egyéniség kérdésével. Első elem szerinte a világnézet, második a szépség szeretete, harmadik a harmónia lélek és test, erkölcs és ösztön között. A világnézet szerinte nem más, mint belső világunkat átható örök, hűséges gondolatok, m