Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

16 MÜZEUMI ÉRTESÍTŐ vajai-pusztai nagy forrás-tábláján kerültek elő. A helyszíni szemle alapján meggyőződtünk, hogy a jelzett helyen a sok római tégla- és edénytöredék nagyon biztató jel az eredményes ásatásra, Kőtárunk gyarapodása. Gróf Zichy Rafael eladván sárszentmihályi birtokát és kastélyát az ott édesatyja által összegyűjtött faragványos köveket a székesfehérvári múzeumba helyezte letétbe. A kövek a következők : 1. Feliratos római sírkő mészkőből. A kövek alsó része : talapzata és feliratos mezeje Van meg, de ennek is hiányzik egyharmada. Felső részéből csak kisebb töredék maradt fenn egy ló hátsó részének domborművével. A kő méretei : mag. 131, szél. 104, vast. 24 cm. öt soros felirata : TVS • SAPVR | F ' ANN • XXX | H • S • E | VRDA ' ETRESSILA | RENTES * F • P • ET SIBI VIVI | A kőről először Rómer Flóris tesz említést az Arch. Közleményekben (IV. k. 101. 1.) közölve, hogy a követ akkor a csikvári (Szab'adbattyán) plébánia udvarán látta, ahová a kenderföldről került. Feliratát is közli, amely azonban eltér a kő mostani feliratától. Ott ugyanis az első, második, negyedik és ötödik sor előtt még a következő betűk állanak : R D SA PA. A kő ama töredéke, melyen a betűk voltak, azóta elkallódott. Felirata megfejtésével Pulszky Károly és Torma Károly foglalkoztak az Arch. Ért.-ben (r. f. XIV. 48. és 192. 1.), mely szerint e sírkövet Sapurda és Ressila állították a 30 éves korában elhunyt gyermeküknek: Ressatusnak. (Lt. sz. 8395.) 2. Domborműves római sírkő mészkőből. A kő alsó része és balsarka hiányzik. Felső jobb sarka letörve különálló darab, rajta szép faragású Gorgonfő és halfarkú ló. Mag. 118, szél. 89, vast. 23 cm. Domborműve két oszlop által határolt mezőben az anyát és apát ábrázolja kezében irattekercs, közöttük van fiuk, ki kezében gömböt tart. Az alattuk levő áldozati mező megmaradt részén csak fejrészletek látszanak. E követ Rómer és utána mások is az első kőhöz tartozónak írják le. Méreteiket összevetve két külön sírkőnek kell lenniök. (Lt. sz. 8396.) 1. Négyszögletes homokkő tábla barokkeretes oroszlános címerrel és főpapi kalappal. Felirata: ARCHIEPS | PARIS EX COM | LODRONI F | MDCXXXXVIII. Gróf Zichy István közlése szerint a feliratban szereplő Lodron-Laterano Paris gróf a gothai Historisch-heraldisches Handbuch der gräflichen Häuser (Gotha 1855.) szerint salzburgi érsek volt és 1653-ban halt meg. A kő a Zichy-családot annyiban érdekli, mert Zichy Edmund gróf anyja Lodron grófné volt. Valószínű e réven jutott az adatok szerint előbb Felsőszentivánra és innen Sárszentmihályra. (Lt. sz. 8397.) 4. Kapuboltozat záróköve ugyanolyan címerrel, mint az előbbi kő. Vele egy helyről is származhatik. (Lt. sz. 8398.) 5. Hatágú gótikus zárókő homokkőből. Átmérője 53 cm. (Lt. sz, 8399.) 6. Ovális alakú vörösmárvány feliratos kő, alsó része hiányzik. A feliratos kő mag. 76, szél. 75 cm. Az emlékkő gróf Zichy István közlése szerint Zichy Pál (1539—1638.) veszprémi várkapitány, majd győri lovassági parancsnok unokájának : gróf Zichy Pálnak (1645—1684.) sírköve, aki 1684-ben a győri várőrség parancsnoka volt, de ugyanezen évben ellenséges, gyilkos kéz áldozatául esett és meghalt. Eltemették a győri székesegyház sírboltjában. A kő tehát innen kerülhetett a Zichy-család birtokába. (Lt. sz. 8400.) 7. Két empirstílü kapuoszlop dísz. (Lt. sz. 8401—402. Gróf Széchenyi Viktor, egyesületünk tb. tagja és elnöke két feliratos kővel gyarapította kőtárunkat. Mindakettő a sárpentelei régi malomból való és az egyik a malom építési évét (1772 nov. 4.), a másik Miksa főhercegnek a malomban való látogatását (1777 ápr. 24.) örökíti meg. (Lt. sz. 3338—39.) Székesfehérvárról az új polgári iskola területéről egy középkori bordás ívrészletet, a rózsáskerti Szent István fürdőből pedig egy meztelen női alakot ábrázoló római domborműves mészkőtöredéket szállítottunk be a múzeumba. (Lt. sz. 8336—37.) A városházáról áthoztuk a csákvári római kőkoporsót és a budai kapu feliratos vörösmárvány tábláját 1809-ből. (Lt. sz. 8403.) Székesfehérvári leletek. A múzeumi érdeklődés örvendetes jelei, hogy a városunkban folyó földmunkálatok, építkezések vezetői figyelemmel kísérik a munkaközban előkerülő különféle tárgyakat és azokat rendszerint be is szolgáltatják. Legutóbb a polgári iskola vásártéri építkezéseinél az épület keleti szárnyának homlokzati alapárkában nagy mennyiségű apróra tört ember csontokra akadtak. Bizonyára az itt elterülő egykori temető összegyűjtött maradványai, ahonnan 3 ép csontvázat is sikerült megmegmentenünk. (Lt. sz. 221/1931.) Közel hozzá keletre és északnyugatra épületalapfalakat találtak, amik az egykor itt állt erődítményekkel hozhatók összefüggésbe. Az evangélikus templom ugyancsak vásártéri építkezése egy barlangi medve lábszárcsontot és egy kis ágyúgolyót (Lt. sz. 220/1931. és 8340.) eredményezett. Üvegpohár Székesfehérvár címerével. Városunk és múzeumunk megbecsülésének kedves emléke az az üveg pohár, melyet Farkasfalvy Kornél, kecskeméti tanár készítetett a parádi üveggyárban Székesfehérvár címerével. A pohárból csak két darab készült, mindkettő városunkba került. Az egyiket Farkasfalvy Istvánné, a másikat Marosi Arnold, múzeumi igazgató kapta a következő sorok kíséretében: „Már több, mint egy éve, hogy Székesfehérváron jártam, áttanulmányoztam a várost, a szépen, gondosan rendezett gazdag múzeumot s a ciszterciták gyönyörű épületének sekrestyéjét és stucco díszítéseit. Székesfehérvár hazánknak történelmileg legértékesebb városa és én már akkor elhatároztam, hogy Méltó-