Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 9 vetéli a céhtől Fiertschkó József felvételét. (1761. aug. 18.) Általában a céh adott legényt a mestereknek ; de ha a mesterember legényét a maga költségén és fáradságával szerezte, attól a céh nem vehette el. (1762. okt, 15.) Megtörtént, hogy a céh a mesterjelölttől az ártikulusokban kitüntetett összegeknél több pénzt követelt; ilyenkor a belső tanács a többletet törölte, a céhet pedig megintette, hogy „illetlen exactiokat elkövetni többször ne merészeljen." (1764. márc. 20.) Kimondja a magisztrátus, hogy amely mesterember legényét nem fizeti, attól „elvetetődík." (1765. szept. 3.) A céhek bevételeikről és kiadásaikról tartoznak évről-évre számadást készíteni, amelyet a magisztrátus elé kellett terjeszteniök, (1770. jul, 9.) A számadás lelkiismeretes felülvizsgálás tárgyát képezte ; egy ilyen felülvizsgálat alapján figyelmeztette a belsőtanács a cizmadia céhet, hogy jövödelmét hiábavaló eszem-iszomra ne költse, mert az ilyesmi a helytartó-tanács parancsolatával ellenkezik. (1771, nov. 18.) Felhívták a céheket, hogy a bevett mesterembert a kommisszárius jelenléte nélkül „bé hiteztettni ne merészellyék". (1771. jan. 28.) Az öreg és tehetetlen mestereknek a céhek soronkívül adatnak legényt. (1773. jan. 4.) Érdekes módon lett tagja a mészáros céhnek Saller Pál mesterlegény ; nevezett a céh előtt megígérte, hogy néhai Halász Mészáros Sándor után fenmaradt 50 frt. adósságot kifizeti a céhnek, ezért nevezettet a magisztrátus felvette a mészáros mesterek közé. (1774. febr. 7.) Ha a mesterjelöltet a céh nem inkorporálta, az a városi magisztrátustól kérte felvételét; ha ez is elutasította, a helytartótanácshoz fordult a kérelmező és ha itt is eredménytelen voltinstanciája, akkor a királyi trón elé elé vihette folyamodványát, (1774. máj. 21.) Kreínecker József kontárkodván, munkáját visszautasítja a belsőtanács, figyelmezteti egyúttal, hogy még az egyszer visszahelyezi iparába, de ha ismét kontárkodik, „so dieser in der Pfuscherey betretten wurde, mit 32 Stockh Streich beleget wirdt". (1774. dec. 19.) A mesterínasok felszabadulásuk alkalmával „szabaduló taxa" fizetésére voltak kötelezve. (1775. jan. 9.) Mária Terézia uralkodásának vége felé gyakran olvasunk a székesfehérvári mesteremberek elszegényedéséről ; a szűcsökről azt írja a belsőtanács jegyzője, hogy munkájuk nincsen és kapával, meg ásóval keresik meg a mindennapi kenyerüket és adózni nem tudnak. (1773. jan. 6.) Szomorú következménye volt ez annak, hogy Ausztria gyarmatának tekintették Magyarországot, amelyből megnehezítették az iparcikkek kivitelét, az élelmiszerek árát pedig lenyomták, hogy az itt elhelyezett katonaság olcsón eltartható legyen.

1 Mária Teréziának közgazdasági po1 Grünwald Béla : „Régi Magyarország." 307. old. litikáját is ezek az irányelvek vezették, amelyek az iparűző polgárság elszegényedését akarták ; a mesteremberek közül Székesfehérváron is sokan abbahagyták mesterségük folytatását és áttértek a földművelésre. Ismerünk ma is élő székesfehérvári földműves családokat, amelyeknek ősei még a 18. század elején iparűzéssel foglalkoztak. Élénken rávilágít az alábbi esemény arra, hogy mennyire megbízható és lelkiismeretes teljesítményt követeltek a 18. században a mesteremberektől ; amikor Nádasdy Ferenc (egyúttal horvát bán is volt) grófot fejérvármegyei főispáni méltóságában üdvözölték, üdvözlésére megjelentek előtte a városi magisztrátus képviseletében Viczenti Sebestény és Dobos István belső tanácsbeliek is ; a főispán ezek előtt panaszt emelt Pemiller András itteni órás ellen, aki alig tizenkét évvel ezelőtt készítette csak el az ő óráját Lepsényben és azt már nem lehet használni, ezért a főispán a városi magisztrátustól „elégtételt" kér. A tanácsbeliek erről jelentést tettek a magisztrátusnak, amely gróf Nádasdy jogos kívánságára azonnal törvény elé parancsolta az órást, meghagyván neki, hogy a rosszul készített órát a megegyezés értelmében jól megcsinálni el ne mulassza. (1775. okt. 27.) A borbély céhnek alábbi határozata beiktattatott a belső tanácsi jegyzőkönyvbe : „akár melly Legény és szabadult Inas is, aki Gazdájátul el menní-szándékoznék, itt helyben egy végben másnál Conditioban ne állhatna mind addigh méglen üdőközben vidéki helyen fél Esztendőt szolgálattyában el nem töltött volna." (1775. márc. 28. ; a borbélyok gyógyítással is foglalkoztak és nem tévesztendők össze a „borotvás mesterek"-kel.) Dacára annak, kogy a céhek nagy óvatosságot mutattak a jövevény mesterekkel szemben, mégis a magisztrátus kívánságára szívesen fogadtak olyan mesterembert, aki teljesen új iparággal jelentkezett. (1. Kollmann Károly „parocaríus" felvételét : 1775. nov. 6.) Rosszul végzett munkája után kártérítésre ítélték Tolnaj Istvánt, aki Horváth Tobak Ferenc „sörtéssét megherélvén, aminek következtében a tulajdonos a sertés vérét venni kéntelenítetett légyen" ; ezért Tolnaj István a sertéshús árának megtérítésén felül egy frt-ban „marasztatott". (1775. máj. 29.) A győri fazekasok arra kérték a belsőtanácsot, hogy a székesfehérvári országos vásáron eladatlanul visszamaradt készítményeiket itt hagyhassák a legközelebbi országos vásárig, hogy ezzel a haza- és visszaszállítás költségeitől szabaduljanak ; a magisztrátus úgy határozott, hogy a kérdéses áruk Szovár Mihály, Juranics János, Resetár János és Németh Faragó János megbízottaknál hagyhatók ugyan, de ha e megbízottak a vásáron kívül csak egyetlen darabot is eladnának, az összes árukat elkobozzák, ha pedig a győriek által történnének eladások, azok 12 frt. pénzbüntetést fizetnek. (1775. október 27.) Van adatunk arra is, íiogy jobbágyot nem vettek fel a mesterek közé, hanem előbb fel kel-