Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

A városház kapuja és kora. Városházunk szerény, de bájos külsejének leghatásosabb része homlokzata. Oszlopai, áttört faragású, kidomborodó erkélye, allegoria-szobrai.ívezetének a város cimerével díszített záróköve, erkélyajtajának kerete és felette a császári sas emelik ki egyszerű környezetéből. Ki tervezte, ki faragta, mikor készült, eddig nem tudtuk. Schoen Arnold dr. érdeme, hogy a városi levéltárban végzett kutatásai eloszlatták a homályt körülötte. Ma már a Magyar Művészetben megjelent közlése alapján (1931. VII. évf. 52, 1.) mi is tájékoztathatjuk olvasóinkat városunk e fontos, művészettörténeti eseményéről. A kapu Schoen A. közleménye szerint Székesfehérvárnak I. Lipót királytól 1703 október 23.-án adományozott kiváltságlevél elején levő, udvari festője által készített városcimer képe alapján készült (Képét 1. Magyar Művészet 1930. évf. 362. old.). Innen vette a tervező Justitia és Prudentia allegóriáit. A kőfaragó munkát a várossal 1717 július 3.-án kötött szerződés értelmében Walch Tamás, kismartoni kőfaragó mester végezte. Innen magyarázható a kapunak a soproni városház kapujával való rokonsága. Walch ugyanis, mint kismartoni mester, ismerte a soproni kaput és ennek hatása alatt dolgozta ki a fehérvárit. A szerződés szerint Walch Tamás vállalta a város többi kőfaragó munkáit, így az ablakkereteket is, Az ablakok lakatos munkáira Déchet Mihály, lakatos mesterrel kötött a város szerződést 1718. január 18.-án. Ez adatok mellett azonban most már bizonyos, hogy „a városháza nyugati oromfalára festett és arról félig lemállott évszámon alapuló s az irodalmi köztudatba is bevitt vélemény, amely szerint a székesfehérvári városháza 1730-ban épült volna, teljesen tarthatatlan. A városháza épülete, amely 1712 körül jutott vétel utján a Caraffa-tulajdonból a város birtokába, a vétel nyomán eshetett át új céljának megfelelő átalakításokon ; màjd ezek befejeztével Walch Tamás kőfaragó készsége teremtette meg annak mai külső arculatát," AL A.