Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

SZÉKE: IRVÂRI SZEMLE harmadrészben fedél alatt levő kápolnát. Ekkor azonban már nem istentiszteletre, hanem a Hazai Tudósitások feljegyzése szerint (1806. évf. 234.1.) mint a prépostság melléképületét, eleségtárul használtak. Mikor pedig Nagy Ignác püspök (1777—1789) alatt a támaszát szolgáló templomi pilléreket lebontották, boltozatán oly repedések \sl>» Kultúra, irodalom és művészet. A Székesfehérvári Múzeumegyesület alapszabályokba lefektetett célja, a helyi és megyei kulturális élet fejlesztése, annak anyagi erejéhez mért támogatása s igy közvetlen kapcsolatban van magával a Múzeummal is, mely nemcsak a múlt történeti maradványait gyűjti és azokat a jövő számára megőrzi, hanem a helytörténet minden kulturális vonatkozású emlékére is kiterjed figyelme. Városunk és megyénk kulturális életének minden mozzanata érdekel tehát bennünket. A múzeum rendezés alatt álló könyvtárában külön csoportot szenteltünk a helyi és megyei kulturális, társadalmi és gazdasági élet, helyi történet emlékeinek, főleg a nyomdai termékek gyűjtésének. Okmánytárunk a fehérvári családtörténet, céhvilág sok értékes adatát őrzi, melyeket a „Székesfehérvári Szemle" hasábjain ismertetni kívánunk. De nemcsak a múlt emlékeit, adatait akarjuk számontartani, hanem figyelemmel kisérjük a jelen értékes és helyi vonatkozású kulturális eseményeit, a tudományos és szépirodalom minden kiadványát. E cél szolgálatában^azza/ a kéréssel fordulunk tehát a kiadóvállalatokhoz, magánosokhoz, írókhoz, hogy eddig megjelent és jövőben megjelenő műveik egy-egy példányát bocsássák a Múzeum rendelkezésére, hogy — ha а régi kiadványok gyűjtése már nagy nehézségekbe is ütközik — legalább az újabb idők kiadványaiban lehető teljességet érhessünk ei. Fenti rovatot is abból a célból létesítettük, hogy benne minden kulturális fontosságú eseményt megbeszéljünk. Ismertetni kívánjuk benne a fehérvári és megyei kulturális élet eseményeit, amennyiben azok a helytörténet szempontjából fontosak, nemkülönben helyi szerzők munkáit, helyi kiadványokat vagy bármilyen művet, mely városunkkal, megyénkkel foglalkozik. Hisszük, hogy ezzel nemcsak hiányt fogunk pótolni, hanem majdan értékes adattára lesz városunk és megyénk szellemi életét kutatóknak. Dormúth Árpád. Két fehérvári verses kötet. György Oszkár: A végtelen fasor. Versek. Bpest, 1930. Nyomatott a Minerva könyvnyomdában Székesfehérvár 1930. Nagy 8°. 76 o. + IV. A szerző a helybeli reáliskola tanára. Jelen verses kötete immár az ötödik enemű kiadványa. Müvei részben saját költeményei, részben fordítások. Utóbbiak közül irodalmi téren nevessé vált Baudlaíre és Verlaine fordítása, előbbi két kiadást ért el. (Baudlaire : A rossz virágai. Tevan 1917. és 1920.; Verlaine: Jóság. 1936.) Legújabb verseskönyve is részben eredeti költeményeiből ad egy művészi koszorút 1926—1930., részben a legújabb francia költők műveiből (Deubel, Duhahamel, P. Fort, J. Jammes, V. Larbaud, J. Mauriac, R. de Montesquiou, M. de Noailles grófné, H. de Régnier, I. Romains és E. Verhaeren) ad finom fordítású szemelvényeket. György Oszkár maga is a franciák tanítványa párosulva az újabb magyar költészet művészi formaérzékével. A mai filozófiai lira határozott tehetsége, kinél az élmény rögtön gondolattá sűrűsödik és nehéz szellemi tornán át küzdi le magáról az emberanyagot, hogy mint az útszéli nyárfák összefutó sora, nyilegyesen suhanjon a Végtelenbe. A jelen és a múlt, élet és halál „a végtelenben összeér" és „mi mind, kik a földben gyökeredzünk... egymásba vetjük az arcunk, egymásba a szivünk s a szánk [testvér-susogását, valahová megyünk, ki tudja, hol válik el sorsunk a földtől, de — élőn vagy holtan — az ember-allé valahol az égre hág át." Gárdonyban a Velencei-tó tükre, Ausztriában a hegyóriások, a hallgatag völgyek, a falusi temető, a kicsiny parasztszoba mind egy gondolat eredőbe futnak össze lelkében : Isten, Miért futnak emberek nyargaló lidércek után, nyugalom ábrándok felé, „mikor itt. . . nyargaló habok fölött, itt. az öreg szigetek szivén még él az Isten ?" A Balaton szelíd ezüstös hullámaínak ritmusa halk, finom zenévé válik s a habokból üdén kel ki. mint a rózsás márványtömbből a sellők vízpárás szoborteste ; az élő szépség, apró versforgácsok. A költő lakása, kertje a Jammes-i líra visszhangjaként életet ölt, belejátszik saját életének akkordjaiba és jellé tömörül, mely mint az alkonyégre festett kereszt : „tört kiáltás, áthúzott újj, hordván egén a megváltást", mutat az ég felé. György Oszkár lírája méltán sorakozik költő barátja Babits Mihály újabb versei mellé, mely nehéz gondolatokon keresztül a legmagasabbat keresi ; az Istent ! A szerző verskötetei közül Fehérváron jelentek még meg: Titkok 1926. és Verlaine: Jóság (Sagesse) 1926. Lidérc. Versek. Irta : B. Ebeczky Gabriella. Székesfehérvár. Vörösmarty-nyomda kiadása 1930. Kis 8° 80 old. Vadvirágok .. . Egy finoman érző női lélek vadvirágjaiból színes koszorú, miknek a földi élet : a fájdalom, a fáradtság, a könny ad melegséget. B, Ebeczky Gabriella egyéni utón halad saját támadtak, hogy az épület fentartása újraépítés nélkül lehetetlenné vált. Milassin püspök (1790— 1811) tehát lebontatta, köveit felhasználta és csak földben rejlő alapfalai, a püspök-kert falába beépített vörösmárvány díszek és a Nemzeti Múzeumban őrzött sisak maradtak föl belőle. Historicus.