Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)
4 SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE szökevények, akik előtt a vármegye Ígéretet tett, hogy zsoldjuk jövőben rendesen ki fog járni, katonai kötelezettségük pedig nemcsak három hónapra, hanem azontúl is terjed. A szökevények egyébiránt mindnyájan visszatértek a sereghez és a vármegye június 21-én felhívta Salamon Farkast, hogy a legénységet kéthetenkint rendesen fizesse, de elrendelte egyúttal azt is, — és ez Csákvár és Csáki vár. Csákvár, középkori okmányainkban Sacvár, nevét Szabolcs vezér fiától Csák- vagy Sactól kapta, aki ott erődítményt létesített. E vár azonban krónikáink szerint nem sokáig állott fenn. Valószínűleg Szár László fiai, Endre és Béla pusztították el, mert a vár birtokosai, a Csákok Valával tartottak. Többé nem is állították helyre, Kézaí, Bonfini, Thuróci mind úgy beszélnek róla, hogy romokban hever. Épen ezért nem lehet azonos, miként azt Károly János állítja, a Kőhányás és Vértesszentkereszt között fekvő, kőből épült Csáki vagy Oroszlánkővárral, mely még a török hódoltság alatt is szerepelt, kőfalakkal, bástyákkal volt körülvéve és még ma is megvannak romjai, Viszont az Árpádok korában épült Csákvár, mely ugyanakkor el is pusztult, csak földvár lehetett, miután ezidőtájt még nem voltak kőből épült erődítések. Csákvár és Csáki vár különbözősége mellett bizonyítanak a Csákvár fekvéséről szóló történelmi adatok is. Ezek szerint Csákvár vagy Sac vára a Vertus erdőség tövében fertő mellett épült, Kézai még azt is hozzáteszi: „ott, ahol most Csákvár fekszik," Ez a helyrajz semmíkép sem felel meg a Vértes közepén, sziklán épült és minden mocsártól távol eső Csáki várnak. Annál inkább áll a mai Csákvárra, mely tényleg a Vértes alján fekszik és a mellette elterülő csákvárí medence, a Fornapuszta és Zámoly közti sülyedés, még nem is oly régen mocsaras felületével bizony valóságos fertő volt, E természeti viszonyok tehát a mellett szólnak, hogy a Szabolcs fia által épített Csákvár megfelel a mai Csákvárnak, melynek ma is Várdombnak nevezett része lehetett az egykori erődítmény, földvár, amely-körül, mint központ körül alakult azután a fokozatos települések folytán a jelenlegi község. Emellett szól a régészet is, miután az a tekintélyes római telep, melyről fennmaradt temetőjének síremlékei és téglasirjaí tanúskodnak, nagrészt egybeesik a község mai területével. Már pedig általános jelenség, hogy a későbbi telepítések rendszerint a régi római telepek helyén létesültek és ez igy történt Csákvárnál is. Csákvár a XV. századig volt a Csák nemzetség kezén. Utánuk az Újlakiak, enyingi Török nagyon jellemző, — hogy a hadizsákmányban minden katonát részesítsen. A későbbi szökésekben Fej ér vármegy ének katonái nem vettek részt és a vármegye az október 17-én tartott közgyűlésből örömmel értesíthette gróf Pálffy János nádort, hogy újabb időben a megye katonaságából hazatérések nem történtek. (Folytatjuk.) Ambrus, Somi Józsa voltak a birtokosok, illetőleg a haszonélvezők. Az Eszterházyak tulajdonába az 1719-ben Itáliában vitézkedő Eszterházy József utján került. A bécsi schönbrunni palota mintájára készült kastély Eszterházy Jánosnak köszöni létét. Plébániája már 1332-ben volt. Katholikus templomát gróf Eszterházy Miklós, életének végén építtette, A ref, egyház anyakönyve 1772-vel kezdődik, az ág, ev. egyház 1760-ban alakult a fazekasok és edénykereskedőkből, (Források : Nácz József : A Vértes vidékeinek történeti emlékei. Arch. Közi. 1899, 127—128. 1. ; Károly János : Fejérvármegye története 1899, III. 271—286. 1.) M. A. Szár község benépesítése. Károly János munkájának (Fejérmegye története) V. kötetében azt olvassuk, hogy Szár község némef lakosai a XVII. században szállták meg a községet. Ezzel szemben kétségtelennek látszik, hogy Szár a hódoltság után csak puszta s az első telepítés 1729-ben történt. Különben is a XVII, század folyamán a megye területén senki sem telepített le németeket, mert a telepítések csak az 1723. évi 103, törvénycikk meghozatala után indultak meg erőteljesen. Ez a törvény ugyanis a külföldről hozott telepeseknek hat évi adó- és köztehermentességet engedélyezett. Ilyen körülmények közt bár a telepítés a földesúr egyéni vállalkozása volt, mégis az adóelengedések elnyerése végett minden esetben bejelentették a vármegyének s igy a vármegyei levéltár a telepítés idejére nézve mindenkor szolgáltat adatot. Szár község új lakosairól kimutatható, hogy nem egyidőben érkeztek s ha talán nem is mindnyájan, de legalább nagyrészük "nem közvetlenül külföldről jött, hanem Vörösvár községből. A vármegye arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezeknek, minthogy nem közvetlenül külföldről érkeztek, nem lehet igényük hat évi adómentességre, mert a belföldiek, ha elhagyott falut szálltak meg, rendszerint csak két vagy három évi adóelengedést kaptak. Az adóösszeirások alkalmával össze is írták, de az uradalmi tiszttartók, Nagy Sándor majd később Forgács Imre protestációjára törölték. Az 1736. évi május hó 14-én tartott közgyűlésen határozatba ment, hogy a száriak mind az országos, mind a háziadót megfizessék. A köt* ffl»> *»» <«ю «<w> «л» — go» «о» «л» «о» «<fi1 Községtörténelmí adatok.
