125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)
be lépő Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület 358 taggal 1910. április 14-én tartotta első közgyűlését. A múzeum egy évvel később, 1911. május 14-én nyílt meg az Iskola utca 16. számú házban bérelt helyiségekben. A későbbiekben soha meg nem közelíthető anyagi feltételek intenzív múzeumi tevékenységet tettek lehetővé. Marosi az 1910 és 1939 elején bekövetkezett halála között eltelt időben számtalan leletmentést végzett, amelyek közül kiemelkedő a pákozdi hatalmas bronzkori földvár, az első táci ásatások, a csákvári késő római temető, a nagy csákberényi és az előszállási avar kori temetőkben végzett kutatások. О kezdeményezte a székesfehérvári bazilika új ásatását is az I 936-38. években. О vetette meg a múzeum néprajzi, várostörténeti, antropológiai és természettudományi gyűjteményét is. E tevékenységét tudományos és népszerű cikkekkel, az 1931-39 között rendszeresen megjelenő Székesfehérvári Szemle kiadásával, előadások tartásával tette teljessé. A nagyranőtt gyűjtemény elhelyezési gondjain nagyrészt az Egyesület támogatásával - új épületszárny felépítésével segített, ami nemcsak korszerű raktárakhoz juttatta a múzeumot, de különösen kedvező kiállító térhez is, amely lehetőséget adott arra, hogy a Szépművészeti Múzeum támogatásával színvonalas képtár nyílhatott a múzeum falai között. Marosi Arnold három évtizedes tevékenysége a székesfehérvári múzeumot a hazai vidéki múzeumok sorában a legjobban működők közé emelte. Marosi halálával véget ért a Múzeumegyesület támogatásával működő múzeum virágkora. A Székesfehérvári Szemle már az 1939. évi első számával megszűnt. Jelentősebb ásatás is már csak Százhalombattán, a római táborban folyt. A háború, a front háromszoros váltása a múzeumépületben jelentős károkat okozott, a gyűjtemények azonban sértetlenek maradtak. Egyedül Csók István Báthory Erzsébet képe tűnt el, amely nagy mérete miatt a Városi Kultúrház pincéjében került elhelyezésre. Súlyosabb megpróbáltatást jelentett Dormuth Árpád múzeumigazgató nyugatra menekülése: a múzeum a legnehezebb időszakban vezető nélkül maradt. A Múzeumegyesület I 945-től csak papíron létezett. A Közgyűjtemények Országos Felügyelősége I 947-ben Fülep Ferenc személyében az első régész igazgatóra bízta a múzeum ügyeinek vitelét. Fülep Ferenc, szinte pénz és támogatás nélkül, másfél évet töltött Székesfehérvárt, a belövésektől jórészt használhatatlan múzeumépületben. I 949-ben, a „fordulat évét" követően a KOF vezetését megbízható párttaggal kellett megerősíteni, ezt az igényt csak székesfehérvári tudta kielégíteni. Ez a megtiszteltetés, amely a múzeumot is érte, új vezetőváltást tett szükségessé. A Magyar Nemzeti Múzeum igazgatótanácsa ekkor helyezett át Fülep utódaként Székesfehérvárra. A Múzeumegyesület emléke ekkor már csak a megye és a város adminisztrációjában élt tovább abban az 5-5000 forint támogatásban, amely összeg szerint megegyezett a 20-as évek óta pengőben juttatott tagdíjjal. István Király Múzeum Az államosítás után, a helyreállított épület első emeletén a Múzeumok és Műemlékek Országos Felügyelőségének kiállításrendező gárdája Wagner Nándor művészi kivitelezésében új régészeti-történeti és a Velencei-tó néprajzát, állatvilágát bemutató állandó kiállítás készült, amelyet éveken át a legjobb magyar kiállítások közé soroltak. Központi támogatás korszerű raktárak kialakítását, nyilvántartás bevezetését tette lehetővé, és fedezte az egyre szaporodó 8
