125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

A Szent István Király Múzeum 125 éve Székesfehérvárt, a kiegyezés után, a történelmi múlt iránt fellángolt romantikus lelkesedés időszakában nem volt nehéz híveket, támogatókat találni a helyi történelem ápolására. Nemcsak Szent István, Nagy Lajos, Mátyás király sírjai, a városhoz kapcsolódó országos események játszottak ebben szerepet, de Henszimann Imre ásatásai is, amelyek történelmünk egyik legfontosabb emlékének, a királyi bazilikának maradványait tárták fel. A Fejér megyei és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet Rövid, lelkes előkészületek után az Egylet 1873. október 27-én tartotta alakuló közgyűlését. Az új társulat ekkor 137 tagot tartott nyilván, megyei főnemeseket, tekintélyes polgárokat, közéleti személyiségeket, püspököket, a klérus számottevő tagjait, köztük Rónay jácint püspök, Czobor Béla egyetemi tanár, Károly János, Fejér megye történetének későbbi írója, Zichy Jenő említhető. A tiszteleti tagok sorában Ipolyi Arnold, Fraknói Vilmos, Pulszky Ferenc, Henszimann Imre, Rómer Flóris, Hampel József, Szilágyi Sándor nevével találkozunk. A rangos névsor az egylet számára kezdettől fogva széleskörű társadalmi érdeklődést szerzett. Elnökként a főispán, alelnökként a városi polgármester vállalt szerepet. A kezdeti lelkesültség néhány figyelemreméltó eredményt hozott. 1885-ben és 1893-ban évkönyvet adtak közre a helyi kutatások eredményeivel. Megbízást adtak Károly Jánosnak a megye történetének megírására, amely 1896 és 1905 között öt kötetben megjelent. Négy régészeti ásatás is fűződik az Egylethez. Nagylókon, 1891-ben egy bronzkori temető sírjait tárták fel, 1892-ben, az Országos Régészeti és Embertani Társulat székesfehérvári vándorgyűlése alkalmával, a székesfehérvári Demkóhegyen honfoglalás kori sírokat ástak ki, a Kuruchalmon őskori, Alsószentivánon római kori halomsírok feltárására került sor. Az Egylet által rendezett előadásokon ismert fővárosi kutatók nevével találkozunk, Czobor Béláéval, Hampel Józseféval, Pulszky Károlyéval. Az Egylet nagy sikerrel mutatta be régészeti gyűjteményét 1880-ban a főispáni rezidencia két termében. Ezek az eredmények azonban csak két rövid periódushoz fűződtek, az 1873-85. és 1892-93. évekhez, amikor lelkes és segítőkész főispán állt a megye élén. A századfordulótól az Egyletből már csak gyűjteménye maradt fenn. Múzeumegyesület A múzeumügy akkor éledt újjá a megyében és a városban, amikor 1909 őszén Marosi Arnold cisztercita tanárt Pécsről, ahol újjászervezte a városi múzeumot, Székesfehérvárra helyezték. Marosi szinte néhány hét alatt mindenkit meggyőzött arról, hogy Fejér megye és Székesfehérvár nem létezhet tovább múzeum nélkül. A Történeti és Régészeti Egylet helyé7