Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Demeter Zsófia: "Hébe-korba adtunk egy-egy operácskát" (Déryné emlékezéseiből) Operatársulat létrehozásának kísérlete a székesfehérvári Nemzeti Játékszíni Társulatnál
Demeter Zsófia: „Hébe-korba adtunk egy-egy operácskát" ("Déryné emlékezéseiből) ván, először vele kezdett tárgyalásba a vármegye.60 Ö viszont éppen azért maradt ki ebből a szervezésből, mert elvált felesége dolgozott kezdetben a szerződött tagok között. így a társulati tagok névsorában Balog István nem szerepel, tehát az irodalomban untig emlegetett azon adat, hogy Balog lett volna a fehérvári direktor, nem állja meg a helyét. II. „Hajdan királyok lakhelye, most Múzsák oskolája”61 A következő években a megyei nemesség és a megyében dolgozó értelmiségiek hada, illetve az uradalmak alkalmazottai adományaiból szép summa, mintegy 14 ezer forint gyűlt össze a pesti állandó színház fölépítésére. Tudjuk, hogy az építkezésből egyelőre bontás lett: 1815-ben a magyar játszóhelyet, a Rondellát lebontották. A színészek egy része Miskolc felé vette útját, mások Balog István vezetésével a Dunántúlon vándoroltak, s közben többször is útba ejtették Fehérvárt.62 Fennmaradt 1817-es plakátjuk, melyen Kotzebue: Nagy gurgavar című művét hirdetik.63 64 A színházalapítási vállalkozás kudarcát látva döntött úgy a Fejér megyei adminisztráció, hogy befogadja az otthontalanná vált magyar színészetet. A tett nagyságáról Ürményi József így számolt be levelében: „... a kis Fejér megye többet tett eddig, mint annyi évek során keresetül és a% égést[ ország segítsége mellett Pest vármegyei Színháztörténetünk dicső korszaka kezdődött. 1818-tól 1824-ig egyértelműen Fejér vármegye vállalta, hogy otthont ad a nemzeti színjátszásnak, s ezt az otthonteremtést mintegy hivatali kötelezettségének tekintette. A fenntartás anyagi nehézségeiből való kilábalás lehetőségeként vetődött fel a zenés színház kialakításának gondolata. Csak a vállalkozás határozott anyagi csődje miatt szakadt vége a megyei gyámkodásnak. Ám még a sok adósság után is egy utolsó, jelentős áldozatot vállaltak: eljutatták a társulatot az 1825. évi pozsonyi országgyűlésre. A magyar nyelvű színtársulat létrehozása, letelepítése és felszerelése széles társadalmi összefogással történt. Jelentős anyagi alapot hoztak létre: arisztokraták, honorácior nemesek, tisztviselők, községi közbirtokosságok és értelmiségiek fogtak össze, pénzt és természetbeni adományokat ajánlottak fel. Jellemző, hogy a felajánlások egy részét ekkor is a pesti állandó színházra szánták. A létrehozott Nemzeti Színjátszó Társaság megyei alkalmazásban állt, bérletesként a város támogatta. Ez teremtette meg számára a biztos alapot a magyar nyelvű színházi kultúra, majd a zenés színház létrehozásával való kísérletezésre. A szerződés megszüntetésekor a társulatnak a színházi szakmai anyagokat átadták: a megye által vásárolt színműtár az önállósodó színtársulat hozománya lett,65 míg a ruhatárat kölcsön kapták.66 67 A színtársulat főigazgatója, főintendánsa Kolozsváry Pál (1773—1828) megyei főszolgabíró lett. Tollal és szóval, szívvel és hittel fogott hozzá a munkához, majd ugyancsak az ő feladata volt a csődtömeg kezelése is. Déryné emlékezéseiben úgy szerepel Kolozsváry intendáns személye, mint egy jellegzetes dunántúlias beszédű, szeretnivaló, de szigorú hivatalnoké. „Kolozsváry uramat” a fehérvári színészek sikerei nyomán is ünnepelték. A Tudományos Gyűjtemény irodalmi melléklete a Sgép-Uteraturai Ajándék című lap 1822-ben disztichonnal tisztelte meg, ajánlva a „magyarjátékson és a nemzeti nyelv legbuggóbb gyámolának” fi1 „Ki egerek kögt ím nyelvünk ügyeit érged egészen Vállaidon panaszaid szünteti Géniuszunk! Ah! Nem érti korunk sgent cgélját áldogatidnak, Fentt hagyod egt; - áldja tettidet a maradék!" A verset aláírás nélkül bocsátották ki, utólagos kutatásokból azonban tudjuk, hogy azt Prepeliczai Samu (Déryné nagy szerelme) írta.68 Talpassy Tibor Kolozsváry főszolgabírónak tulajdonítja Kultsár társulatának 1813-as meghívását, az Eder-féle színtársulat letelepítését és a négyéves szervezést. Ezek mellett még azt is, hogy nem tudván ellenállni Déryné előleg-kéréseinek, így tulajdonképpen elindítója lesz a primadonna jelentős adósságainak. Javára írja, hogy elengedi a társulatot, és majd Dérynét is a pesti vendégszereplésre, hiszen a megye és a város jó hírét viszik, de megtartja őket az eredeti keretek között.69 Kolozsváry Pál élete végéig, 1828-ig70 hathatós támogatója maradt a magyar nyelvű színészetnek és különösen a Fehérváron megismert teátristáknak. Hosszú temető-beli sírjánál 1913-ban százéves évfordulójára emlékezett a fehérvári színészet.71 60 CENNER 1972,21-23. 61 JÓSA 1820,11. 62 CENNER 1972,16. 63 BELITSKA-SCOLTZ - RAJNAI - SOMORJAI 2005, 28. 64 Ürményi József levele Horvát Istvánnak, 1818. október 17. Közli: KERÉNYI 1987, 105-106. 65 CSUKLY 1965,65. “ KÖNYVES 1834,57. 67 LAUSCHMANN 1998a, 51. 68 REXA 1941,2. 69 TALPASSY 1983,137-153. 70 LAUSCHMANN 1998a, 51. 71 LAUSCHMANN 1998b, 271. 53
