Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Tanulmányok/közlemények - Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen
Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen A présháznak padlást nem készítettek. A gerendákra szőlőkarókat, fákat fektettek le, szerszámokat tartottak rajtuk. Fönt a padlástérben egy-egy régi vasabrincson vagy karón függtek a szüret utánra eltett szőlőfürtök. (A Balaton-felvidéken kerékabroncsra kötözték a szőlőt.84) Húsz-harminc kötést raktak fel, rendszerint a gyerekeknek, melyből néhány aszott, de mézédes fürt újévig is megmaradt. A présházak és pincék ajtóit, ablakait bognárok, specialisták készítették, a 20. században nem egyet Rabi Gyula, Szemes János és Papp Gábor. Az ajtóképhez tölgyet vagy akácot használtak. Némelyikre rákerült a készítés ideje, a tulajdonos monogramja vagy neve. Borbálán Nagy János pincéjének ajtótokján: 1833, egy másik pinceajtó felett KÉSZÜLT: 1926. HORVATH JÓZSEF vésés látható. Újhegyben Huszár Kiss Lajos már elbontott présházának ajtótokján keretben állt a vésett felirat: N.J.K. 1844. Ev. A Kalamár család szintén Újhegyben örökítette meg a pinceajtón a készítés idejét: K. 1929. j. A vésés jogszokásával nem csak a készítés idejét örökítették meg, a tulajdonost jelezték, hanem benne volt a szőlősgazda büszkesége és a mívesen megformáltaknál, a díszítetteknél a szép iránti igénye. Általánosságban is elmondható, hogy a présházaknak, náddal borításuknak, a pincék kővel kirakásának, az ajtóknak, a használati eszközöknek megvolt a maguk esztétikája. A régebbi alacsony, széles ajtókat, előbb kétszárnyú alacsonyabb, majd magasabb formák váltották fel. Az utóbbiakat a présházon zsalugáter esetleg ngáns^eg díszítette. Anyaguk régebben tölgy, majd akác és fenyődeszka lett, némelyiket vaslemez is borította. Az emlékezet szerint valamikor fakilinccsel zárták az ajtókat. A régi kétszárnyú ajtókon hatalmas vaszárak, régiesen pávánk, emellett esetenként egy vagy két köröszfvas volt található, amit csavarral működtettek, csavaros kulccsal zártak. A méretes zárat csaknem a 20. század közepéig kovács készítette. Sablonja lehetett hozzá, melegen kovácsolta. Hozzá a nagy kulcsot is ő kovácsolta, a keresztvasat szintén. Végezetül a bognár vagy más fúró-faragó ember által készített ajtóra a zárat és a keresztvasat felszerelte, fővasata. Zárral ellátott ajtó volt a pincén is. Mindkettőt gondosan zárták. Szemmel láthatóan nagy gondot fordítottak a présházak, pincék biztonságára, amibe beletartozott az is, hogy a kicsi ablakokat vasráccsal és belülről zárható fatáblával vé.dték. A présház egyik ajtószárnyára némelyek vaskarikát szereltek, azzal húzták be maguk után. Távozáskor jogszokásként, meghatározott módon karót dugott belé, vagy ezt áhított az ajtó elé a gazda. Idegen személy ottjártáról a karó elmozdításából a tulajdonos rögvest tudomást szerzett. A hegyőr is a karó áthelyezésével jelezte, ha a présháznál járt, feladatát teljesítette. Az ajtó mellett macskalik biztosította, hogy a présházba az egerek ne fészkeljék be magukat. Télen az ajtóhoz kukoricaszár kévéket állítottak, így védték a fagyástól a benti zöldségeket és a burgonyát. A présházak padlózata döngölt föld volt, csak az 1960-as évektől beton. A régi szobákban előfordult a tégla padozat. Részben a sárkeresztesi présházakra is érvényes volt az, ami a Balaton-mellékiekre: egykor ritka kivételnek számított a kifogástalan, tiszta, rendben tartott hajlék. Gyűjtőhelye volt ez a temérdek hasznos és haszontalan tárgynak.85 86 A berendezés nagy részét a szerszámok, tárolóeszközök, továbbá az egyszerű bútorok adták: az asztal, kecskelábbal vagy falhoz hajtható formában, körülötte padok, némelykor otthonról kikerült sarokpad. Több helyen, az asztal közelében, a falba szekrényt építettek: a sárfalat 20—25 cm mélyen kivágták, fával kibélelték, rendszerint két kis ajtót tettek rá, melyet elfordítható, kicsi fém ringlivel zárni is lehetett. Kenyeret, szalonnát, diót tartottak benne. Nagyobb présházakban fekvőhely, fonott léssgi is helyet kapott. Több présházban bognár készítette fa fogasra akasztották a ruhát vagy a könnyebb tarisznyát. Másutt a falba vert szeg is elég volt. A falra pác, azaz polc is kerülhetett, de szükség esetén megtette a két bevert vasszegre rakott deszka, amin a korsót, poharat, ételt tárolták. Az asztal közelében, a pincelejáratnál vagy a pince végében vaklik szolgált tárolásra, hova rendszerint üvegeket, poharakat, hordócsapokat és dugókat, gyertyát tettek. A vaklyukban vagy az asztalon kapott helyet a korsó. Az 1950-es évek végéig csákvári zpdmázps (belül sárga) cserépkorsóba töltötték a bort. Az általában literes űrméretű gődkorsókat gyakran fdlirat díszítette, mely a borral kapcsolatos rigmuson kívül kivételesen a tulajdonos nevét is tartalmazta: Ez a kancsó készült Sgiics Józsefnek, Sárkeresztes. E% a világ mi volna ha egy kis bor nőm volna, A ssfp asszony mögabor, Sej mögvigaszfal mindenkor. 1952.u A zöldkorsók hibájának tartották, hogy szűk szájuk miatt nehezen lehetett tisztítani. Az 1960-as évektől terjedtek el a gyári keménycserép kancsók. Sárkeresztesen a kancsó formájú eszközt is korsónak nevezték. A diót, fokhagymát, vöröshagymát, babot rendszerint a présházban tárolták. A II. világháború óta a présházban szegre akasztva tartották az üveg hébert, mely a tökhébért váltotta fel. Ez utóbbit maguk termesztették, levágták, dróttal kitisztították. Nagy hátránya volt, hogy nem lehetett igazán tisztán tartani, így elronthatta a bor ízét. A présházak falán néhol petróleumlámpát lehetett látni, de világításra inkább a gyertya szolgált, és ez részben használatos ma is. A fémből készült, állítható gyertyatartók azonban 1950 táján kikoptak a használatból. Némelyik présházhoz, az Újhegyben talán csak 3, Borbálán több helyen szoba kapcsolódott, és ilyenkor a berendezés egy része a présházból a szobába került. Ali. világháború után az Újhegyben présházukból többen választottak le 84 VAJKAI 1964,115. 85 VAJKAI 1964,108. 86 A korsó a szerző tulajdonában. Feliratában a helyi nyelvjáráshoz képest itt indokolatlan az ö betű használata. 198
