Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Tanulmányok/közlemények - Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen
Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen szobát. Régebben téglából rakott sporhelt, később vastűzhely adhatott meleget. Több présházra ráépítették a kéményt, de volt aki sohasem használta. Az Újhegyben a présházban volt tűzhelye Nagy Szűcs Jánosnak és Förhécz Sándornak. A présházak állandó lakóhelyül csak kivételes esetben szolgáltak, ám egyik-másik öregember vagy hegyőr éjszaka illetve télen szívesen tanyázott benne. Az Újhegyben Berényi János (korábban a Nagy család) présházához tartozó szobában az asztal körül sarokpad állt, a falban a kétajtós szekrényke a tárolásra, a fal mellett a lés^a pihenésre szolgált. A présház falazata sárfal volt ugyan, de a pincét téglával boltozták. A II. világháború után, mint említésre került, a tulajdonos lebontotta az épületet, hogy leégett falubeli háza újjáépítéséhez anyagot nyerjen. A hegymester Pupp Józsefnek szokadan módon sátortetős, nádfedelű présháza volt. Benne szoba, téglából rakott tűzhellyel. Sarok Szabóéknak is volt a présház mellett szobájuk, falba rakott sparhelttel. A présházaknak legtöbb helyen egyforma ereszük volt mindkét oldalon, de némelyiknek a homlokzati oldalán 1 m széles gádort képeztek ki. Lucernát, babot, diót raktak oda száradni. A sárkeresztesi hagyományos szőlőbeli építmények általában kétosztatúak voltak, a présház és a pince hosszanti tengelye egybeesett, a bejárati ajtó a présház hosszabb oldalára nyílott. Nem változott ez az elrendezés akkor sem, ha az építmény háromosztatú lett, a présházból egy szobát választottak le vagy építettek hozzá. A sárkeresztesi pincék és présházak építészete, berendezése, főbb vonásaiban megegyezik a zámolyiakéval, melyet a szakirodalom részletesen ismertetett,87 és hasonlóságot mutat a Mezőföld népi építészetével.88 A viszonylag kisméretű, azonos nagyságú, nyeregtetős, leginkább náddal fedett, fehérre meszelt falu présházak, gondozott állapotban jól illettek a tájba, egységes, megkapó képet adtak. Az 1970-es évektől a nagyarányú, különböző anyagú, meglehetősen tarka présház építkezés az Újhegyben ezt a képet megbontotta. A rendszerváltozástól a lakóhellyé átalakítás, lakásépítés a szőlőhegy jelleget is alaposan kikezdte. Külön kategóriába tartozott Sárkeresztesen a falubeli, Kis utcai Nagypince, mely a 19. század első felében dézsmapince lehetett. A század második felében az urasági bort árusító iccés, vagyis az uradalmi kocsma bérlője, kocsmárosa használta. A széles, téglával kirakott boltozató, elágazó pince még ma is megvan. Munka és szórakozás a szőlőben; szüreti bál 1945 előtt a szőlőbirtoklásban kevésbé mutatkoztak meg azok a társadalmi különbségek, melyek a falu egy részét más ingatlantulajdonok kapcsán vagy az élet egyéb területein sújtották. Nem alakult ki olyan szóródás, mint a szántóföldeknél, sőt szőlőföldje több, szántó nélküli parasztembernek is volt. Öt—hat kh szántóval bíró családnak pedig mindenképpen volt szőlője. Ám egy 4-500 négyszögöles terület megművelése is sok munkát igényelt: takarás: három embernek 1 nap, metszés: egy embernek 3 nap, kapálás: évente 4-5-ször, egy embernek 2-2 nap, kötözés: évente 3-szor, egy embernek 2-2 nap, permetezés: évente 3-szor, egy embernek 1 -1 nap, hordómosás: egy nap segítséggel, szüret: egy nap segítséggel, fejtés: évente 2-szer, két embernek 1-1 nap. A szőlőnek mindig gondozott képet, állapotot kellett mutatni. Megsúgták azt, akié nem ilyen volt, működött a közösségi kontroll. A szomszédra is tekintettel kellett lenni. Jellemző, hogy a présházakat évente, rendszerint szüretre bemeszelték. Legtöbb helyen a család maga végezte a munkát, mégpedig nagy részét az asszonyok. A kötözést, kaccsosfist, tetejesfst, kapállást főleg ők csinálták. Az űtetés, nyitás, meccés,permetölés, gyomlálás, takarás kifejezetten férfimunka volt. A gazdaasszony, ha otthun evégett, ment ki a szőlőbe. Délután hazament, hogy mire a férfinép megérkezik az egyéb munkákból, megfőzzön és az állatokat is megetesse. A szőlőmunkához az időt szinte úgy lopta. Amint egy kis ráérő ideje akadt, igyekezett a hegybe. Bizonyos munkáknál, különösen a férfiak, egész nap kint dolgoztak, így a nyitásnál, metszésnél, takarásnál. Reggel otthon a ház körül ők is elvégeztek, kimentek a szőlőbe, dolgoztak egy keveset, majd friistökőtek, azaz reggeliztek. Ebédig munka, majd o^sonnáig ismét munka folyt. Tevékenységüket úgy végezték, hogy vacsorára hazaérjenek. Früstökre tej, sült tojás, vacsoramaradék jutott. Ebédre szalonna hagymával vagy sült tojás, uzsonnára maradék szalonna vagy sós-paprikás kenyér került. Nem egésznapos munkára ételt sem vittek magukkal. A gazdaasszony ilyenkor kérdezte: Alikőrgyüttök ha%a? A válasz tömör volt: Máj ba megebűtiink! - vagyis ha megéheztek. 87 LUKÁCS 1976,237-248. 88 KÜCSÁN 1979, 307-333. 199
