Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)

Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Medgyesy S. Norbert: Történelemoktatás, főúri mecenatúra és allegorikus-zenés diákszínpad a 18. század gimnáziumaiban

Medgyesy S. Norbert: Történelemoktatás, főúri mecenatúra és allegorikus-zenés diákszínpad a 18. század gimnáziumaiban

család (Familia Koharyana)!' Az előadás a mecénás állami tisztségeit allegorizálja, megtaláljuk benne a rendi-nemesi státuszt és a katolikus Habsburg uralkodóházhoz való kötődést. Az előadás történeti oka egyértelmű: Koháry II. István nem állt Thököly Imre pártjára, amiért a kurucok 1682-ben három éves várfogságra vetették Munkácson és Ungvárott. Ezért Habsburg I. Lipót császár-király kitüntető szívélyességgel fogadta Bécsben, és fényes udvari kísérete előtt Koháryt Speculum Fidelitatisnvk, azaz a Hűség Tükrének nevezte és hősiességének és 1667-től kapitányságának színhelyét, Fülek (Nógrád vm.) várát örökös joggal a Koháry családnak adományozta. Boldog XI. Ince pápa dicsérő levéllel, díszkalappal tisztelte meg Koháry II. Istvánt, a kereszténység érdekében végrehajtott tetteiért. I. Lipót a következő évben, 1685. július 15-én János és Farkas testvérével együtt grófi rangot adományozott neki, s Dunán inneni és bányavidéki kapitánnyá nevezte ki. E tisztségében harcolt Koháry II. István Székesfehérvárnál, majd 1686-ban Buda visszafoglalásánál. A frissen visszavívott főváros parancsnokává Koháryt nevezték ki, aki Eger és Székesfehérvár visszavívásánál is harcolt.71 72

Az ismeretlen piarista drámaíró 1732-ben kimondottan Grassalkovich (I.) Antalnak (1694—1771)73 ajánlotta az Oppressae Innocentiae Victoria című fiktív játékot.74 A színdarab periochája nemcsak a címlapján, hanem az Argumentum mondatai után is tartalmaz egy külön Dedicatiót, amely az iskola patrónusának és jótevőjének szól.75 76 Grassalkovich Antal a pesti piarista gimnázium közép és felső nyelvtani osztályának tolmácsolásában tekintette meg az előadást. A felvonások és Chorus-betétek nélkül húsz Induction, Prológusra és Epilógusra osztott színdarab mottójának a római jogtudós, történetíró államférfi, Marcus Portius Cato (Kr. e. 234—149) bölcsességét választotta az ismeretlen piarista drámaíró: „Esto animo forti, cum sis damnatus inique, / Nemo diu gaudet, qui judice vincit iniquo!’11' A színdarab egyesített költői invenciók sorozatának a müve.77 Címe (Oppressae Innocentiae Victoria, seu DaCIVs strato hoste faVente nVMInls ope regia InslgnltVs Corona) sokat elárul róla: az elnyomott Ártatlanság diadala, avagy Dacius, miután legyőzte az istenség (numen) segítségével az ellenséget, a királyi koronával lett megjelölve, azaz megkoronázva. A színdarab főhőse egy képzeletbeli király (szerepneve: Rex), akinek négy gyermeke volt: Dacius, Hippinarus, Hilindus és Raganus. Okét vették körül a barokk iskolai színpad szokásos szereplői: udvarnokok (Aulici), királyi és hercegi katonák, vadászok (Venatores), előkelők (Proceres) és az elmaradhatatlan mutatványosok (Jocastae). Az már a barokk képzeletvilágának tükre, hogy az oszmán-török udvaroncoknak is görög eredetű latin neveket adtak. Ebben az esetben Dacius jelentette Grassalkovich Antal allegóriáját.78

Chorus -■ Zenetörténeti vonatkozások

A vokális és instrumentális zene elválaszthatatlan volt a 18. századi iskolai színi előadásoktól. Az iskoladrámák énekeinek és zenei betéteinek kottái néhány kivétellel nem maradtak fenh, vagy ismeretlen helyen lappanganak. Csupán Gupcsó Ágnes zenetörténészközölte a privigyei piarista ^mnázium 1694. évi nagyheti, Amor Amore Animae Crucifixus című misztériumjátékának kottáját,79 valamint-5 lehetséges drámabetét-zeneszerzőt- azonosított.80 Ladislav Kacic zenetörténészpedig 15 magyarországi jezsuita színjáték zeneszerzőjét kutatta fel, és mutatta be előadásában, 1997-ben.81

71 Vir Corona/ Pater Patria, Pest, 1731. Budae, Typis Joannis Georgii Nottenstein, [1731]. (PKK P 33/8/7//26.)

'2 A több mint tízezer verset író katona-főnemes 1731. március 29-én hunyt el. Koháry István életéről: VÉKONY 1916, Kecskemét, 1-12; A Koháry-dráma-mecenatúráról bővebben: MEDGYESY S. 2016a, 394—398.

73 A nyitrai és a pesti piarista gimnázium színpadáról, az 1720-as és 1740-es évek között: PKK P 32/3/11//20; PKK P 33/8/9//9; PKK 33/8/17//17; PKK P 33/8/17//23; PKK P 33/8/7//35. Nem dramatikus formában üdvözölték Gödöllő és Hatvan híres birtokosát: PKK P 33/8/17//29. Színháztámogató tevékenységéről bővebben: MEDGYESY S. 2016b, 432^142.

74 A periocha címlapjára ismeretlen kéz grafittal ráírta: „Sigmondovics Lipót a S. Joseph.” Jelenleg ismert történeti forrásaink szerint nem igazolható, hogy a fiatal Sigmondovics Lipót (1707—1736) lett volna a darab szerzője vagy a rendezője, aki az előadás esztendejében, 1732-ben egyébként Pesten tanított, előző évben pedig Nyitrán. Sigmondovics életrajzát lásd: LÉH - KOLTAI - BALANYI 1998, 341. A dráma adata: KILIÁN 1994, 456-458. (Pest, Nr. 73.)

75 „Dedicatio. Illustrissimo Domino Patrono suo Gratiosissimo, reliquisque ornantissimis Auditoribus rei breviter agendae seriem exponit, ad eandemque exili drammate deducendam, referandae Scenae veniam exposcit.” Oppressae Innocentiae Victoria,/ seu/ DaCIVs strato hoste faVente nVMInls/ ope regia InslgnltVs Corona, Budae, Typis Joannis Georgii Notenstein, [1732], (MPK P 33/8/9//9. A nyomtatás idejét a kronosztichonból, azaz az előadás évszámából következtettük ki.)

76 „Ita Cato Distichones morales, liber 2. distichon 13.” (Oppressae Innocentiae Victoria, 2.)

77 „De reliquo series sacræ est permixta Poësi.” (Oppressae Innocentiae Victoria, 1.)

78 A történeti drámák és az allegorikus előadások összefüggés-rendszeréről számos hazai példával lásd: PINTÉR 2011, 87-100; 2014, 43-56.

79 GUPCSÓ 1997a, 198-207.

80 GUPCSÓ 2003, 204-211; 1997b, 3-4, 315-344.

81 KACIC 2000,146-153.

17