Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)

Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Király Péter: Rezidenciális zeneélet a 17. századi Magyarországon

Mikusi Balázs: Joseph Haydn vonósnégyes-gyűjteménye

Zeneműtárában ma Ms. mus. I. 126—128 jelzeten nyilván tartott dokumentumokkal.14 Mint Horst Walter megjegyzi, a három Erdődy-kvartett kéziratait a zeneszerző alighanem archiválás céljából tartotta magánál: a források gondos összevetése azt sugallja, hogy a partitúrák nem közvetlenül az autográf alapján készültek — amelyet Erdődy gróf emlékképpen magánál tartott—, hanem szólammásolatok alapján spartírozta őket Haydn saját kopistája,Johann Elssler.15 E három kézirat szerencsés fennmaradása részben talán éppen annak köszönhető, hogy partitúrákról van szó, nem pedig szólamokról, amelyeket a művek előadásai alkalmával később is használhattak volna? Ez a hipotézis feltétlenül csábítónak tűnik, ha felidézzük, hogy a halála idején Haydn tulajdonában volt két kvartett-autográf, amelyek ugyancsak partitúraformában őrzik a két Lobkowitz-kvartettet [2. KÉP], ugyancsak ránk maradt: HBV együtt említi őket 8-as szám alatt, felbukkannak HNV 385. tételeként is, ma pedig az OSZK Zeneműtárában találhatók, közös Ms. Mus. I. 46/A—B jelzeten. Ennek fényében még inkább úgy tűnik, a Haydn-kvartettek számos fontos, a zeneszerző saját gyűjteményéből származó forrásának elkallódása aligha mindenre elszánt gyűjtők és tolvajok ármánykodásának tudható be, akik figyelmét leginkább az autográfok kelthették volna fel, hanem inkább e művek maradandó népszerűségének köszönhető, amelynek folytán azokat még a 19. század során is elő-előadhatták az Esterházy-kottatárba került kottakéziratokból és -nyomtatványokból.16

Haydn vonósnégyes-gyűjteményének másik — más komponisták műveit tartalmazó — része ugyancsak megerősíteni látszik ezt a hipotézist: a kevéssé ismert kortársak műveit tartalmazó terjedelmes kvartettgyűjtemény ugyanis csupán kisebb veszteségeket szenvedett. A tizenöt ide sorolható tétel közül mindössze három nem lelhető fel az Országos Széchényi Könyvtár állományában: Wolfgang Amadé Mozart (a Haydnnak szóló ajánlás nyomán) „Haydn-kvartettekként” emlegetett sorozatának (HBV 10), valamint Johann Georg Graeff Op. 8-as Three Quartetts kiadványának (HBV 11) és Felix Radicati (történetesen ugyancsak 8-as opus-számot viselő) vonósnégyesének (HBV 156) nyomtatott szólamai.17 A Mozart-sorozat hiánya azonban éppenséggel megerősíti korábbi hipotézisünket, mely szerint az esetleges veszteségek főként a kottaanyag későbbi alkalmi használatának tulajdoníthatók: Haydn mellett természetesen Mozart volt az a másik komponista, akinek művei a későbbi 19. században is érdeklődésre tarthattak számot. Ráadásul a budapesti gyűjteményből hiányzó Graeff-kvartettek Haydn kottatárához tartozó példányát sikerült fellelnem a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde gyűjteményében — úgy tűnik, a neves Haydn-biográfus Carl Ferdinand Pohl érdeklődését felkeltette a mű, magához vette azt az Esterházyak gyűjteményéből, és halála előtt elmulasztotta visszajuttatni példányát a hercegi kottatárba (a nyomtatvány ugyanis a hagyatékából került a Gesellschaft gyűjteményébe).18

Visszakanyarodva a vonósnégyes-gyűjtemény Haydn-korabeli, eredeti állapotához, először is azzal kell szembesülnünk, hogy az egykor a komponista tulajdonában volt — nem saját műveit tartalmazó — nyomtatványok és kéziratok viszonylag keveset árulnak el Haydn gyűjtői preferenciáiról, lévén a ránk maradt tételek zöme feltehetőleg tiszteletpéldányként került a zeneszerző birtokába. Csaknem bizonyosan ez a helyzet annak a hét opusnak az esetében, amelyeket szerzőik kifejezetten Haydnnak szóló ajánlással jelentettek meg:

HBV 10 Mozart, Wolfgang Amadeus: Sei quartettiper due violini, viola, e violoncello. Composti e Dedicati al Signor Giuseppe Haydn. Opera X. Vienna: Artaria & Comp., [1785]. (RISM M 6110.)

HBV 11 Graeff, Johann Georg: Three Quartetts for a Flute, Violin, Tenor, and Violoncello. Composed & Dedicated to Dr.

Haydn, by his Tate Pupil, J. G. Graeff. Op. 8. London: F. Linley, [1794—95 k.]. (RISM G 3285.)

HBV 19 Wikmanson, Johan: TreQuartetterfórtvâ Violiner, Alt och Violoncelle. TillägnadeJoseph Haydn. Op. 1. Stockholm:

Kongl. Privilegierade Not-Tryckeriet, [1801]. (RISM W 1061.)19

14 HNV a három partitúrát egyetlen sorszám alatt közli: „3. Quart, in F. B. und Dis” - ami pontosan tükrözi az Ms. mus. I. 128 jelzetű kézirat címlapján szereplő feliratot, beleértve a téves hangnem-megjelölést is (hiszen az op. 76/2 kvartett valójában d-moUban, nem pedig F-dúrban áll).

15 WALTER 2003, 180, 184-185.

16 A Haydn-vonósnégyesek Pleyel-féle „en Partition” kiadásának (HBV 24—34) hiánya mintha gyengítené ezt a hipotézist, az ellentmondás azonban csupán látszólagos, lévén ezek a partitúrák zsebkönyvméretben jelentek meg, s úgy tűnik, a Haydn-kottatar valamennyi ilyen formátumú tételének nyoma veszett, azok tartalmától függedenül. Lehetséges tehát, hogy ebben az esetben sem a gondatlan hangszerjátékosokat, sem az érdeklődő külső hallgatókat nem tehetjük felelőssé a veszteségekért: az in Taschenformat jelzésű tételeket talán a többi kottától elkülönítve tárolták, s ennek köszönhető egységes forráscsoportként való maradéktalan eltűnésük.

17 Felix [Felice Alessandro] Radicati: Quatuor pour deux violons, alto, et violoncelle. Oeuvre 8. Vienne: Artaria, [1809]. A másik két kiadvány részletesebb ismertetésére a következő bekezdésben térek vissza.

18 Jelzete: XI. 71.401. A négy szólamkotta provenienciájának tisztázásáért Otto Bibának tartozom köszönettel.

19 A Wikmanson-kvartetteknek a komponista levelezésében is nyomára bukkanunk: Fredrik Samuel Silverstolpénak címzett 1802. február 6-i levelével Haydn apró ajándékot is küldött a zeneszerző lányának, köszönetképpen a neki szóló ajánlásért. Ld. BARTHA 1965, 395.

104