Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)

Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Király Péter: Rezidenciális zeneélet a 17. századi Magyarországon

Mikusi Balázs-. Joseph Haydn vonósnégyes-gyűjteménye

HBV20 HBV 22 HBV 29 HBV 160

Mederi tsch (Gallus), Johann: Trois Quatuors ou Fantaisies pour Deux Violons, Alto et Violoncelle composés et dédiés a M'' loseph Haydn. Oeuvre 6. Wien: lean Traeg, [1802]. (RISM M 1720.)20

Romberg, Bernhard Heinrich: Trois Quatuors pour deux Violons, Alto & Baße obligée. Composés et dédiés à Joseph Hayd’n Oeuvre 1er. Uvre 1". Paris: Vogt, [1801], (RISM R 2396.)

Weber, Edmund de: Trois Quatuors pour Deux Violons, Alte & Violoncelle. Composés et Dédiés a Son Grand Maître M'Joseph Haydn. Oeuvre 8. Augsburg: Gombart, [1804], (RISM WW 465 11,1.)

Radicati, Felix: Trois Quatuors pour deux Violons, Alto et Violoncelle. Composés et dédiés à M'Joseph Haydn Docteur en Musique. Oeuvre 16. Vienne: Artaria, [1809],21

Ezen a ponton érdemes kitérnünk arra is, hogy jóllehet a Bibliothek-Verzeichnis tanúsága szerint a kottagyűjtemény Haydn szobájának polcain a legkevésbé sem valamilyen előre megszabott szigorú rendben helyezkedett el, a lista kezdetén szereplő 29 kottát mégis nyilvánvaló kapcsolat fűzi össze. Az első tíz tétel kizárólag Mozart műveit tartalmazza, s közülük éppen az utolsó a már említett, Haydnnak dedikált hatos sorozat. Ezt 11-től 29-ig terjedő sorszámok alatt újabb, Haydnnak szóló ajánlással ellátott művek követik, köztük további öt az imént említett sorozatok közül: Graeff, Wikmanson, Mederitsch, Romberg és Weber művei. (Az utolsó, HBV 160-os számú kiadvány nyilvánvalóan csupán élete utolsó éveiben került Haydn birtokába — a korábban készített jegyzék végére való utólagos bejegyzéséből adódik a fenti logikát megtörő, magas sorszáma.) Ez a sorrend azt sugallja, hogy Haydn nagy becsben tartotta az efféle dedikációkat — ennek fényében viszont első látásra meglepő, hogy a neki ajánlott korabeli kvartettkiadványok közül milyen sok hiányzik a zeneszerző személyes gyűjteményéből. Horst Walter nem kevesebb, mint 40 ilyen publikációt azonosított, s csupán egyetlen esetben tudunk arról, hogy Haydn kapott ugyan tiszteletpéldányt, de utóbb elajándékozta azt — mint Walter felveti, a „Papa” Otto Carl Erdmann Kospoth vonósnégyeseit túlságosan gyengének találhatta, hogysem megőrizze őket.22 A forráshelyzet tehát megerősíteni látszik Emily Green interpretációját, mely szerint e dedikációkat nem egyszerűen a szóban forgó komponista háláját vagy a tiszteletét kifejező gesztusokként kell értelmeznünk, hanem sokkal inkább az önpromóció egy formájával állunk szemben: a műveiket Haydnnak ajánló zeneszerzők mindenekelőtt a fizetőképes közönség érdeklődését fokozandó metszették a jól csengő nevet a kiadványok címlapjára.23

A tiszteletpéldányok aránya azonban akár sokkalta magasabb is lehet, mint a Haydnnak ajánlott hét példány alapján feltételezhetnénk. Az ugyancsak Haydn-tanítvány Ignaz Pleyel egy vonósnégyes-sorozatának nyomtatott kiadásában (HNV 136) például egy kézírásos pótlapot találunk, amely nyilvánvalóan Haydn érdeklődését volt hivatva felkelteni a kiadó Franz Reichard által kifejlesztett különleges tipográfiai eljárás iránt.24 Két további kottakiadvány címlapján pedig a francia „Eleve de Joseph Haydn” (azaz „Joseph Haydn tanítványa”) felirattal találkozunk, amely már maga is egyfajta ajánlás, s így a szóban forgó komponisták — Pierre Haensel (HBV 105) és Paul Struck (HBV 118) — feltehetőleg nem mulasztottak el egy-egy példányt ajándékozni mesterüknek.25 Mi több, amennyiben Felix Radicati maga jutatta el op. 16-os (kifejezetten Haydnnak ajánlott, vö. [3. képj) kvartettsorozatának kottáját Haydn kezeihez, kézenfekvő, hogy egyúttal korábbi három (op. 8 [HBV 156], op. 11 [HBV 158] és op. 14-es [HBV 157] számú) sorozatát is hozzácsaphatta

20 Erről a kottáról is szó esik a zeneszerző levelezésében: 1802. augusztus 28-án Haydn az éppen az ő gumpendorfi házában tartózkodó Antonio Polzellit kérte meg, hogy küldesse el számára Gallus kvartettjeit Kismartonba - ami (a pontos részietek ismerete híján is) arról tanúskodik, hogy e darabokról kedvező véleménye lehetett. Ld. BARTHA 1965, 408—409.

21 Jóllehet (mint már említettem) a Mozart-vonósnégyesek elkallódtak, a Graeff-kvartettek szólamai pedig ma Bécsben találhatók, a többi öt tétel az OSZK gyűjteményében maradt fenn a következő jelzetek alatt: Z 41.320 (Wikmanson), Z 41.651 (Mederitsch), Z 41.243 (Romberg), Z 41.252 (Weber), Z 41.288 (Radicati).

22 WALTER 1985,19.

21 Vö. GREEN 2011, 215-237.

24 Ignaz Pleyel: Trois Quatuors concertans, pour deux Violons, Alto et Basse, composés et dédiés à son ami Fouis Bocherini. 9 oeuvre de Quatuors. Strasbourg: Fr. Reinhard, [1803|. (RISM P 3376, jelzet: Z 41.241.)

25 Peter Hansel: Trois Quatuors à deux Violons, Alto et Violoncelle composés par —, Elève de J. Haydn. Œuvre 1 r. Offenbach sur le Mein: J. André, [1798], (jelzet: Z 41.649); Paul Struck: Quatuor pour deux Violons, Alto et Violoncelle composé par—, Elève de J. Haydn. G'.uvre 2me. Offenbach: Jean André, [?1797], (RISM S 6997, jelzet: Z 41.680). Figyelemreméltó, hogy Strucktól három további publikáció is fennmaradt Haydn kottatárában: egy kifejezetten neki ajánlott (háromtagú) szonátasorozat, valamint egy négy kézre írott menüett, amelynek címlapja ugyancsak hivatkozik a szerző Haydnnál folytatott tanulmányaira — így tehát csupán egy kantáta billentyűs kivonata az, amely nem utal kifejezetten Struck korábbi tanárára. Vö. Trois Sonates pour le Clavecin ou Piano-Forte avec accompagnement de Violon et Violoncelle composées et dédiées à Mr Joseph Haydn. Offenbach: Johann André, [1797], (RISM S 6996, jelzet: Z 41.681); Menuetto pour le Claveàn ou Piano-Forte à quatre Mains, [Bées: Kozeluch, 1796], (RISM S 7002, jelzet: Z 41.682); Die Geburts-Feyer einer Mutter Kantate fúr %vey Singstimmen mit Begleitung des Claviers. Wien: T. Mollo und Comp., [1798], (RISM SS 7002a, jelzet: Z 41.683).

105