Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa elterjedése a Kárpát-medencében

Lukács László: Néprajz, népművészet, népi kultúra Székesfehérváron

sekben megtalálhatók. Itt csak röviden említem az utóbbi évtizedek legfontosabb kutatásait, publikációit. A Fejér Megye Néprajza könyvsorozat első kötetében Pesovár Ferenc 1957 óta Fejér megyében és Székesfehérváron végzett népdalgyűjtéséből 182 dallamot tett közzé.8 A jeles napok szokásdallamai közül a székesfehérvári bölcsőcskét közölte a Felsővárosból. Sorozatunk második kötetében Pesovár Ferenc gazdag néptáncgyűjtése mellett Székesfehérvár néprajzáról 1959-ben készült összefoglalása újra megjelent. Ugyanitt olvashatunk a Velencei-tó néprajzáról és a mohai farsangi népszokásról, a tikverőzésről is.9 A sorozat harmadik kötete Gelencsér József és Lukács László közös munkája Fejér megye népszokáshagyományáról. Székesfehérvár 18. századi népszokásai mellett Felsőváros, Palotaváros népszokásait, a helyi délszlávok (rácok) szokásanyagát és az öreghegyi Szent Donát-kultuszt is feldolgozták.10 11

Középkori eredetű földműves-iparos-kereskedő külvárosunk, Székesfehérvár—Palotaváros lebontása irányította figyelmünket e városrész gazdag múltjának feltárására. Bontás előtt a városrész valamennyi épületét lefényképeztük. A kisajátítás alkalmával a Szent István Király Múzeum néprajzi vagy újkortörténeü gyűjteményébe kerültek a figyelemre méltó tárgyak, tárgyegyüttesek. A palotavárosi iparosok (szíjgyártó, kötélgyártó, szitás és drótfonó, mézeskalácsos, pék) műhelyfelszerelése, szerszámai mellett a tájháznak kiszemelt Rác utca 11. számú ház teljes berendezése is a múzeumba került. A városrész kihaló mesterségeiről néprajzi film készült. Csutiné Schleer Erzsébet építészmérnök, Demeter Zsófia történész és Lukács László néprajzkutató 1980-ban készítették el a Palotavárosi Skanzen terveit, helytörténeti tanulmányát. A ráctemplom műemléki környezetében kialakított Palotavárosi Skanzen 1988-ban nyűt meg. Másfél évtizedes palotavárosi kutatásaink eredményeit Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár-Palotaváros története és néprajza című könyvünkben foglaltuk össze." Az Európa Tanács műemlékvédelmi bizottsága 1990-ben Europa Nostra Ezüst-díjjal tüntette ki a Palotavárosi Skanzent.

A könyvek sorában Lukács László Л tisztes ipar emlékei. Céhek, céhemlékek, az iparosok hagyományai Fejér megyében és Székesfehérváron című munkája következik.12 Székesfehérvár céhes ipara a 18. század végére országos viszonylatban is jelentőssé vált: 1784-ben 519 iparos 64 féle mesterséget űzött a városban. A mesterek többsége a népi ruházkodás anyagainak előállításával és feldolgozásával foglalkozott: 74 csizmadiát, 39 szűcsöt, 36 csapót, 33 magyar vargát, 28 szűrszabót, 25 magyar szabót, 22 takácsot találunk a 18. század végi mesterösszeírásokban. 1840-ben 32 céh működött városunkban. Székesfehérvár, az iparágak száma szerint, 1841-ben 86 szakmával a hatodik helyen állt a magyarországi szabad királyi városok rangsorában. Értékes céhemlékeinket a Szent István Király Múzeum őrzi. Tárgykatalógusukat Varró Ágnes állította össze, amely a könyv függelékeként jelent meg.

Négy évtizedes kutatómunka eredményeként született meg Lukács László néprajzi könyvtrilógiája, amelynek első része a táj- és népkutatás vezérfonalát követi (SárfőtőlMezőföldig, 2009), a második néprajzi közművelődéssel foglalkozik (Néprajzi látásmód az ezredfordulón, 2011), a harmadik tematikus néprajzi tanulmányaiból állt össze (Tárgyak, ékformák, népszokások, 2012). A Sáfőtől Mezpfóldig 2010-ben Palermóban elnyerte az év legjobb néprajzi könyvének ítélt Pitré-díjat. Lukács László Ezer év gyöngye. Л magyar történeti néphagyomány köréből című munkája 2013-ban a Szent István Emlékévben jelent meg. Homlokterében Szent István királyunk tisztelete áll Székesfehérváron, a Székesfehérvári Egyházmegyében. Lukács László Szép karácsony szép zfldfája... A karácsonyfa története és elterjedése Európában, a Kárpát-medencében című könyve (2015) a Magyar Tudományos Akadémia doktora cím elnyerése érdekében 2006-ban írt, 2008-ban megvédett disszertációjának bővített, továbbfejlesztett változata, Székesfehérvár karácsonyfáinak bőséges adattárával.

Varró Ágnes több mint három évtizedes múzeumi munkája során számos témában kutatott Székesfehérvár— Felsővárosban. Tanulmányt szentelt a felsővárosiak gyalogos búcsújárásának: „Felsőváros katolikus népe Kismáriacell (Celldömölk), Bodajk, Jásd, Andocs és Csatka búcsújáróhelyeket kereste fel gyalogos zarándoklattal. Ilyen gyalogos búcsújárás, gyalogbúcsú Kismáriacellbe 1943-ban, a többi kegy hely re az 1960-as évek elején indult utoljára. A felsővárosiak körében a legnépszerűbb búcsújáróhely Kismáriacell volt, ide 120-150fős zarándoklat ment rendszeresen, mígAndocsra 90-100-an, Bodajkra 60-70-en, Jásdra és Csatkára pedig körülbelül 30-an indultak évente Felsővárosból. A celli gyalogos búcsújárás megszűnése (1943) után Jásd és Bodajk lett a felsővárosiak leglátogatottabb kegyhelye. Kifejezetten a „felsővárosiaké” volt a celli és a bodajki búcsú, más kegyhelyeket a többi városrész elsősorban Alsóváros népével közösen keresték fel. Kismáriacellbe és Bodajkra afelsővárosi Szent Sebestyén templom elől, Jásdra, Andocsra, Csatkára a székesegyháztól indult a búcsús menet. A celli és az andocsi zarándoklat hat napig (hatnapos búcsú), a jásdi három napig (háromnapos búcsú), a csatkai és a bodajki két napig (kétnapos búcsú) tartott. Celldömölkre és Jásdra májusban, Andocsra Őrangyalok vasárnapja alkalmával (szeptember elő vasárnapja), Csatkára Kisasszony napkor (szeptember 8.), Bodajkra Mária nevenapján (szeptember 12.)

8 PESOVÁR 1982.

9 PESOVÁR 1983,15-34.

10 GELENCSÉR - LUKÁCS 1991.

11 DEMETER - GELENCSÉR - LUKÁCS 1990.

12 LUKÁCS 2007.

446