Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Átjárás az udvaron. Szolgalom vagy jogszokás?
Gelencsér József. Átjárás az udvaron. Szolgalom vagy jogszokás? A közök A néprajzi szakirodalom szerint a kó\ általában forgalmasabb utcákat összekötő átjáró. Szűk, keskeny, gyakran kanyargós kis utca vagy sikátor. Ebből következően előfordul, hogy csak gyalogos közlekedésre alkalmas, kocsiútként nem.4 * Általában Sárkeresztesen is községi tulajdonúak, vagyis közterületek voltak a közök. A Kis utcából a Dűlő útra vezető, kocsival is használható átjárót a mellette (ma 8. szám) lakó család, Berta Józsefék nyomán Berta-kösgnek nevezték. Ezzel szemben indult a csak gyalogosok által használt Templom-kő^ amely a Fő utcára és valóban a templomhoz vezetett. Eredetileg Pupp György udvarának szélén, Berényi Gábor nádtetős házának hátulja mellett jelentette az átjárást. Az idő múltával hatósági intézkedésre kerítéssel választották le. A mai Kossuth utca 23. és 25. számú ingadanok közötti átjáró használata az 1970-es évek elejére elhalt. A Berta-közzel ugyancsak szemben, a Kis utcáról a Gyepsor fele vezetett a Nagy-kő^ (ma Kis-köz), mely kocsiút volt. 1945 után új köz kialakulása két esetben is megfigyelhető volt. A Fő utca és a Dombsor találkozásánál a Tüdő családot tragédiák sora érte. Előbb 1944 végén, a neve napján a családfőt, Tüdő Istvánt (1908—1944) lőtték agyon a szovjet katonák, majd a harcok során a lakóház és a gazdasági épületek égtek le. Elpusztult az állatállomány és a többi ingóság is. A család a háború végén ide nem tudott visszaköltözni. A Kis és a Fő utca közötti átjárás igénye, a gyalogosok visszatérő gyakorlata létrehozta a Tűdő-kö^t (ma Kossuth u. 45.). A település lakossága közterületként használta a magántulajdont. Az állapot kb. 1980-ig, a telek eladásáig, illetve beépítéséig maradt fenn. A község a II. világháború előtt nem sokkal szerezte meg azt az ingatlant, melyen a Pás^torhá^ állt. Ez az épület az 1950-es évek második felében pusztult el. Udvarán az addigi átjárás felerősödött, a községi tulajdonú (kezelésű) terület akkortól közként funkcionált. A Kossuth utca 27. és 29. szám közötti közterület az 1949-ben létesített (mára megszűnt) forgalmas Artézi kút, azaz Artézi kút mögött vezetett. Kis Kovács-kö.% a Kis utcából a Gyöpszél felé jelentette az átjárást. Az előbbi példák mellett harmadikként bizonyítja, hogy a jogi kategóriák gyakran vegyes jellegűek voltak, valamilyen tekintetben nem tiszták. A köz a Kis Kovács család udvarán (ma 15. szám) átjárással kezdődött, aztán a járókelő bejutott aBurga> nevű, mélyebb fekvésű településrészbe, útja elvezetett a Kállai család6 háza mellett, majd egy közön át kiért a Gyepszélre. Átkanyargott tehát az út magántulajdonon és községi területen. Nevezték Kódisbolondittónak is, mert a kéregető koldusok szinte eltévedtek benne, mivel a mélyfekvésű Burgában több lakóház is volt. 1945 előtt Kis Kovácsék háza mögött még kocsiút vezetett befele, melyet gyalogosok is használtak. Ezt nevezték Kis-kö^nek. Egy mára megszűnt, név nélküli kö£ a Dűlő útnak egyenes folytatása volt a Kis utcára, mely rövid szakaszt csak gyalogosan lehetett járni. Ezen a közön, illetve a Berta-közön át a Dűlő úton sokan mentek gyalogosan a református temetőbe, az újhegyi szőlőbe, vagy kanyarodtak le róla a Fő utcai udvarok valamelyikébe. A református templomtól indult a Taliga út, mely a Moharfóldek nevű határrészig vitt, az 1940 körüli tagosítás után pedig a Cseh útig. Jórészt már említett közökön, utcákon, dűlőutakon át vezetett (Templom-köz, Berta-köz, Kis Kovács-köz, Burga, Gyepszél, Zámolyi utca, határbeli dűlő utak), a községben jórészt csak gyalogosan volt járható.7 Taliga út a megyében sok településen, így Székesfehérváron, Alcsúton, Bicskén, Csákváron, Pátkán, Polgárdiban, Szabadbatytyánban funkcionált. Általában a 2,2 méternél keskenyebb közlekedési vonalakat nevezték így, melyen 2 vagy 4 kerekű, emberi erővel húzott vagy egyfogatú talyigával lehetett járni.8 Sárkeresztes tekintetében azonban a vizsgált korszakban a Taliga út jellemzői némileg mások voltak. A KERÍTÉSEK Az udvaron átjárást eleinte kisebb mértékben, majd döntően befolyásolta a kerittés léte. A belterületi telkeket az előző századforduló idején még ritkán kerítették. A két világháború között kezdett gyakoribbá válni az ingatlanok bekerítése. 1944-1945 telén azonban a kerítések jó része elpusztult: vagy a 3 hónapos frontvonal harcaiban ment tönkre, vagy ha éghető anyagból készült, a katonák tüzelték el. A II. világháború után, mikor lakóházakat, gazdasági épületeket kellett emelni, helyreállítani, a kerítések létesítése az utolsó feladatok közé szorult. A két világháború között legelőször az utcai fronton kezdtek kerítést állítani. Leggyakoribb a léckerittés volt, mely 4 BÁRTH 1980, 319. 3 A Burga jelentése völgykatlan (B. LÖRINCZY 1979,1. 636). Komárom-Esztergom megyében a Burgundia és a Burga közterület elnevezés gyakran előfordult. Megtalálható volt Bököd, Dad, Császár, Héreg, Kocs, Oroszlány, Réde, Súr, Szák, Szend, Tardosbánya, Tata településeken (BALOGH - BÁRDOS 1993, 25). Zámolyon szintén használták a Burga közterület megjelölést. 6 Az egyöntetűség érdekében általában az I960 körüli tulajdonos családokat, személyeket neveztem meg. GELENCSÉR 1976, 10-12. 8 SIKLÓSI 2014,17-18. 399
