Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis)

Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis)

teti a nehézségeket, melyeken a munkaidő meghosszabbításával lehet túljutni. Bejelenti, hogy ezen túl változatlan fizetés mellett kötelező a napi tizenkét órai munka. Aztán megkérdezi, van-e valakinek kérdése. Ennek hiányában az ülést berekeszti. Egy hónap múltán újra összehívják a munkásokat, mivel az addigi erőfeszítések nem voltak elegendőek. Most azt közlik, a munkaidő marad, de a fizetések felét visszatartják. A tömeg néma csendben szétoszlik. Újabb egy hónap elteltével az üzemben szabotázst észleltek, így bejelentik, hogy a következő alkalommal nyilvános akasztás lesz. Erre hátulról megszólalt egy hang: Kötelet is mi horgunk? 125

A kötél küldése kifejezhette az elhagyott kedves bosszúját is, egyszerre gúnyos, tréfás és szellemes formában. 1889 tavaszán ugyanis furcsa meglepetésben részesült a neve napján az egyik, a híradásban meg nem nevezett vidéki város fiatalembere. Mesterségére nézve borbély vagyis fodrász, az újságíró szellemeskedése szerint haj- és szőreltávolító művész. A neve napja alkalmából kapott ajándékok között volt egy szépen sült kuglóf is. Mohó kíváncsisággal szegte meg az ajándékot, remélve, hogy annak belsejében az ajándékozó, a ritka szokást követve, néhány császári és királyi aranyat rejtett el. A kuglóf kellős közepén azonban arany vagy ezüst helyett egy darab, egyszemélyre szóló zsineg lapult. Az ünnepelt férfiú azonnal megértette a célzást: akassza fel vele magát. Vélhetően egyik faképnél hagyott ideálja részesítette ebben a különös meglepetésben.126

A szépirodalomban számos jeles és kevésbé jeles, jól vagy kevéssé ismert szerző munkájába bekerült az ítéletvégrehajtó és a kötele. Mutatóban említek közülük néhányat.

Az egyik legnevezetesebb munka közöttük Petőfi Sándor (1823—1849) Л hóhér kötele című műve, egyeden regénye (1846). Ugyanakkor messze nem ez a legsikerültebb írása alkotójának. Benne két bosszúálló ember viaskodik egymással egy életen át. Andorlaki Máté elveszíti szerelmét, aki szülei kívánságára a vetélytárshoz, Ternyei Boldizsárhoz megy férjhez, majd öngyilkos lesz. A bosszúszomjas Andorlaki tíz év után koldusbotra juttatja Ternyeit, aki viszont hóhérkézre Andorlaki egyetlen fiát. Az apa levágja halott gyermekét az akasztófáról, és elteszi a hóhér kötelét. Aztán másfél évtized múltán félholtra veri és megvakítja Ternyeit. Unokáját pedig a kártyázásra csábítás révén vagyona elveszítésébe viszi. Az unoka csak az öngyilkosságban lát kiutat. Ugyanazzal a kötéllel, ugyanazon akasztófára köti fel magát, melyen Andorlaki fia kiszenvedett.127

Jókai Mór a már említett Szomorú napok című regényében több példát hozott a szokásjog illetve a jogszokás világából. Az előbbinél a hosszú asztal mögött ülő hadbíróság, a főtisztek, az altisztek, a közkatonák egy bűnös huszár ügyét tárgyalják. Előttük az asztalon meggyújtott gyertyák, bár nappal van. A szegény bűnösre, a harmadszor szökött katonára kimondják a kemény ítéletet, meg kell neki halni, mert így szól a törvény. Kegyelmet kérni a tábornoktól lehet, aki a kezében egy kis fehér pálcát tart. Eléje áll a vén őrmester, csákó a fejében, még a viharszíj is állára csatolva. Egyik keze a zsinóron, másik a csákó ernyőjénél. Könyörög a tábornoknak: „Uram, tábornok úr, adj kegyelmet szegény elítéltnek!” A válasz: „Istennél van a kegyelem!” Mindez másodszor és harmadszor ismétlődik. Végül a tábornok a fehér pálcát kettétöri és a földre dobja. A bűnös felsóhajt, megköszöni szépen a jelen volt uraknak, hogy vesződtek vele, a jó őrmesternek, hogy kegyelmet kért, a szigorú bíróságnak, hogy a törvény szavait kimondta fejére. Aztán elviszik a siralomhágba, tiszta fehér inget, vesgtőinget adnak rá. Kap ételt, italt, hogy egyék-igyék utoljára. A valósághű leírás a gyakorlatot, a hadseregben alkalmazott szokásjogot és jogszokást tükrözi. Jogszokásnak tekinthető a regény másik momentuma. Jókai vélhetően szülővárosában hallotta az esetet, melyet a regény írásánál felhasznált. Eszerint a komáromi várőrségnél egy háromszor szökött ifjút ítéltek halálra. Végül azonban kegyelmet nyert, mert azt egy hasonlóan szenvedő, halála előtt álló beteg kérte számára.128 A leírtak megértéséhez tartozik, hogy a bírói fennsőbbségi jogokat hosszú időn át az ezredparancsnok gyakorolta.129 130

Márai Sándor 1951-ben Olaszországban írta egyik legkiválóbb művét a Halotti beszéd című versét. Márai az első magyar nyelvemlék sorával kezdi és zárja költeményét. A külföldre emigrált magyarok nyelvének pusztulásáról, értékvesztéséről szólva az egyén halálán keresztül a nemzethalálig jut el. Ahol „...És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet". Kétségkívüli az összefüggés Márai idézett naplórészletei és a költemény között. A nagyhatású mű Magyarországon titkon, géppel vagy kézzel írt másolatokban terjedt (6. kép).

Fekete Gyula (1922—2010) író A fiú meg a katonák című regényében talán szülőföldjének a borsodi Mezőségnek hiedelmeit örökítette meg. Eszerint akinek minden sikerül, annak csakis akasztott ember kötele lehet a birtokában. Az ilyen kötél akármeddig megtartja a varázserejét. A regény szerint olyan hiedelem is élt, volt, aki egy előhasú üszőt adott egy darabért, melyet valamikor Rózsa Sándor köteléből vágtak. És még mindig szerencsét hozott. A derékon körültekert kötél pedig nemcsak szerencsét hoz, hanem ezen felül távol tartja a bajokat, a szerencsétlenséget, a rossz lelkeket, a rontást.13" (Rózsa Sándort egyébként nem akasztották fel.)

125 KATONA - DORNBAH 1994,166-169.

126 SZÉKESFEHÉRVÁR ÉS VIDÉKE 1889. április 6. 3.

127 PETŐFI 1967,11-102.

128 JÓKAI 1963, 174-175, 181-182.

,2,> KARDOS 2003, 61.

130 FEKETE 1972,19, 53.

387